Csupán egyetlen napig tudtunk nyugton maradni és az otthonunk komfortját, kényelmét élvezni. Nem bírtunk ellenállni a programkavalkádoknak, a jobbnál jobb gyerekrendezvényeknek, így aztán a dagadt ruhákat másra, pontosabban egy kupacban hagytam, hogy a mosás-teregetés-vasalás körforgásból elmeneküljek és inkább a Seholszigetre induljunk el Zoltánnal és a gyerekekkel. Van néhány helységnév, amelynek keletkezésére igazán kíváncsi lennék. Nos, a Nőtincs pont ilyen. Hannával felváltva gyártottuk a teóriákat és próbáltuk kitalálni, hogy honnan kapta a nevét a Nógrád megyei település. Egyszer utánanézek a valódi válasznak, ha valaki tudja örülnék ha megosztaná velünk.
A Seholszigetre egy ideje már terveztük, hogy elnézünk, de a most szombatra hirdetett ünnepi program adta az utolsó löketet, hogy ott a helyünk nekünk is.
Seholsziget élménypark egy kicsit emlékeztet a Patcán lévő Katica tanyára, amiről korábban már írtam, ám itt nem kifejezetten a magyar gazdaság bemutatása a cél. A citera hang irányába mentünk, ott aztán azonnal a két zenész mellé telepedtek le a lányok és a világ legtermészetesebb módján dalra fakadtak. Persze azt a bizonyos Piros bagi templom tornya idelátszik kezdetűt is előadták, mire a citerás zenetanárok álla leesett a csodálkozástól, attól, hogy egy ilyen nagy hangterjedelmű, kissé bonyolult és hosszú népdalt adtak elő a lányok.
Egy darabig még énekelgettünk aztán játszóterezés, állatsimogatás következett. A tulajdonos maga vezeti a kis vonatot, ami a horgásztóig és vissza viszi az utasokat. Persze ez sem maradhatott ki. Ahogyan a kézműves foglalkozás sem. Eszti és Noémi fahengerekből helyes cicákat készítettek, Hanna pedig agyagozott. Nem árultuk el, hogy már volt dolga ezzel az anyaggal, de nem is volt rá szükség. Egy perc alatt észrevette az oktató, hogy nem először korongozik Hanna én pedig örömmel konstatáltam, hogy nem voltak hiábavalók a pénteki agyagozó szakkörön való részvételei.
A Seholszigeten persze enni is lehet. Gulyáslevest, kenyérlángost,palacsintát és fagyit is, vagyis csupa olyan finomságot amitől nemcsak a gyerek, hanem a szülő is boldog.
Az igazi boldogságot nekem azonban újfent az íjászkodás okozta. Egy igencsak alapos és lelkiismeretes oktató vett kezelésbe bennünket és néhány vessző kilövése után már a terepíjászkodással is megismertetett mindannyiunkat, ahol aztán szalma vaddisznóra, fácánra, karikák közepébe és szélébe majd lengedező szalmazsákra kellett lőni. És igen. Még mindig nagyon élvezem és igen, majdnem mind telibe talált. Hannának is nagyon tetszett, így ha lehet szeptemberben biztosan folytatjuk anya lánya felállásban a kerületben.
A lovaglás elmaradt. Nem mintha nem lett volna kedvük a lányoknak hozzá. Nagyon is. Csodaszép fedett lovarda várta az érdeklődőket, ám gyerekeink hogy finoman fogalmazzak nem teljesen helyénvaló viselkedése miatt most valóban betartottuk ígéretünket és nevelő célzattal ló megvonásban részesítettük mindhármukat, akik nehéz szívvel de elfogadták a szigorú atyai és anyai döntésünket.
Csak itthon, a házunk előtt ébredtek fel a fél napos programtól teljesen kifáradt lányaink. Zoltánt pedig kulturális miniszteri (mert az egyébként én vagyok a családban) kitüntetésben részesítem, amiért rátalált erre a valóban mesés helyre, a következő napiról nem is beszélve.
Ráadás: Minden évben megkóstoljuk az éppen aktuális ország tortát. Idén is így tettünk. A Vári cukrászdában vettünk öt szeletet a szilvás gombóc tortából és csillagos ötösre értékeltük. Az ötletet, az ízhatást, a színvilágot és a külalakot is. Nagy előnye, hogy egy szelet bőven elég belőle. Hátránya viszont, hogy a gyerekek kérdésére, miszerint "Anya tudsz te is ilyet sütni?" a válaszom egyértelműen "nem" volt, tekintve, hogy meglehetősen bonyolultnak tűnik.
7 megjegyzés
Sajnálom, hogy nem mentünk, nem annyira a program miatt, bár az is jól hangzik olvasás után, hanem, mert összefuthattunk volna. :) Nőtincsen voltak a lányok Janival májusban, nekik is tetszett, nekem most a nagy "poén" az lett volna, ha pont itt talákozunk. :)) Ha előre tudom, hogy jöttök, nem sokat gondolkodtam volna, hogy menjünk-e... :)
VálaszTörlésDe nekünk úgy elég nehéz, hogy egyikünket teljesen lefoglalja Zita, aki nem is tud sok mindenben részt venni, ráadásul hamar fárad. Általában ilyenkor foglalt az egyszem segítségünk, a nagymama...
Ezt nem tudom, láttátok-e, a wikipédia ezt írja a fali nevéről, ha nem baj bemásolom, biztosabbat én sem tudok (de lehet, hogy majd kérdezősködök, ha egyszer arrafelé járok):
"A falu nevének eredete bizonytalan. Kiss Lajos 1978-ban kiadott, Földrajzi nevek etimológiai szótára című könyvében a szláv Netyko névből származtatja, ugyanis a 11. századtól kezdve többször telepedtek le szlávok, illetve a magyar seregekben szolgáló, Baltikumból származó vitézek a területen. Mások szintén a szláv eredetű netecs, netecsa szavakból eredeztetik, melynek jelentése: nem folyó víz. Ez a falut régen kettéosztó, mára lecsapolt tóra, illetve a Lókos-patak lápos, mocsaras területére utalhat.
A szájhagyomány szerint a Zsukma-völgyben, a Török-dombon állt a nógrádi basa háreme. Az ott fogvatartott magyar lányok hajfonataikból kötelet készítettek, majd ennek segítségével ereszkedtek le a kastély ablakából. A lányok menekülésük alatt szétszórták a hajfonatokat, a falut innen nevezték el a törökök Nőtincsnek."
Puszi!
Sajnálom, hogy nem mentünk, nem annyira a program miatt, bár az is jól hangzik olvasás után, hanem, mert összefuthattunk volna. :) Nőtincsen voltak a lányok Janival májusban, nekik is tetszett, nekem most a nagy "poén" az lett volna, ha pont itt talákozunk. :)) Ha előre tudom, hogy jöttök, nem sokat gondolkodtam volna, hogy menjünk-e... :)
VálaszTörlésezt nem tudom, láttátok-e, a wikipédia ezt írja a fali nevéről, ha nem baj bemásolom, biztosabbat én sem tudok (de lehet, hogy majd kérdezősködök, ha egyszer arrafelé járok):
"A falu nevének eredete bizonytalan. Kiss Lajos 1978-ban kiadott, Földrajzi nevek etimológiai szótára című könyvében a szláv Netyko névből származtatja, ugyanis a 11. századtól kezdve többször telepedtek le szlávok, illetve a magyar seregekben szolgáló, Baltikumból származó vitézek a területen. Mások szintén a szláv eredetű netecs, netecsa szavakból eredeztetik, melynek jelentése: nem folyó víz. Ez a falut régen kettéosztó, mára lecsapolt tóra, illetve a Lókos-patak lápos, mocsaras területére utalhat.
A szájhagyomány szerint a Zsukma-völgyben, a Török-dombon állt a nógrádi basa háreme. Az ott fogvatartott magyar lányok hajfonataikból kötelet készítettek, majd ennek segítségével ereszkedtek le a kastély ablakából. A lányok menekülésük alatt szétszórták a hajfonatokat, a falut innen nevezték el a törökök Nőtincsnek."
Puszi!
Jó kis program (már megint)
VálaszTörlés:)
Hanna korongozásban verhetetlen, éppúgy mint a "kicsik" éneklésben!
:)
Íjászkodni a kerületben, hol?
A macskák is beindították a fantáziám...
-tudod miből!!!
:)
Várihoz, nálunk rendszeresen egyedül Tódi jár...
Bátrak voltatok, hogy egyszerre 5 szeletet is bevállaltatok
(bár finom ott minden)
puszilunk,
Móni
Kis izgága család vagytok ti:)
VálaszTörlésÉrdekes helyen jártatok ismét!Zoltán-kicsit-ismerve nem is csodálkozom:))
Várom a Franciaországi beszámolódat!
Puszilunk,
Timi és Anett
Jó lehetett nagyon! Nektek való programok az iylenek! Bár... mi is feltalánánk magunkat!
VálaszTörlésÜgyes vagy az íjjal, jó folytatást!:)
A cicákat én is jegyeztem!:)
Tavaly szeptemberben találtam rá a Seholszigetre, és úgy gondoltam, hogy egy év múlva jó lesz Lackóval megnézni. De most látom, hogy még bőven ráérünk elmenni, úgyhogy most nem is bánom, hogy nem voltunk itthon:-)
VálaszTörlésHanna nagyon helyes a korongozós képen!
Seholszigeten mi is jártunk tavaly.Nagyon jó!
VálaszTörlésAz ország tortáját Balatonlellén teszteltük, a marcipán miatt nálam csak ötös alá!
Marcsi
Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.
Szeretettel,
Ágnes