RSS

2011. június 13.

Epret szedtünk magunk







Elnéztem a nyolc, csinosan feldíszített üvegben sorakozó eperlekvárjaimat és az jár a fejemben, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna leemelni valamelyik bolt polcáról nyolc dzsemet és kifizetni érte a bizonyára nem kevés pénzt. Ma már kapható mindenféle adalékanyagoktól mentes, bio verzió is meg olyan amire ráírják jobb, mint a nagyié (tényleg már nem létezik a Nagymama lekvárja márka?). Csak most, hogy gyerekeim vannak értettem meg miért jobb mégis a házi készítésű ebből is, csak most, felnőtt fejjel fogtam fel miért mutatogatta büszkén mendei nagymamikám a befőttekkel teli kamrát nekünk.


Elmostam az utolsó ragacsos kanalat is, felmostam a konyhakövet, ragasztottunk epres cimkéket az üvegekre és most gyönyörködünk bennük. Ha jól beosztom , két hónapig kitartanak, ha eldugom a spejz polcon valahol hátul, akkor talán kicsit tovább. A bodzaszörppel is így jártam. Mire észbe kaptam elfogyott és közben elvirágzott az összes bokor.
Szóval csodálom a pompás piros színű lekvárjainkat és próbálom meggyőzni magam, hogy megérte pacsmagolni...







Mert a lányok most jártak igazi eperföldön és maguk is megtapasztalhatták mennyire nehéz munka több kilónyi epret leszedni, hogy bizony sokat kell hajladozni érte és néha megszúrja a kezünket is valami. Mert most már tudják miért földieper a neve a gyümölcsnek és én is megértem miért kerül annyiba, amennyibe.

Mert jó móka volt versenyezni kinek a kosara lesz hamarabb tele és ki talál nagyobb szemeket és a legszebbeket nem is a kosárba szedtük, hanem egyenesen a szánkba.

Mert a saját szedésű epernek valahogy más az íze is..

Mert rájöttem, hogy nem is ördöngősség összedobni egy eperlekvárt, csak be kell kapcsolni a rádiót közben. Egyébként Jam Fix-szel készítettem de ezt nem annyira érzem szégyennek, tekintve, hogy még nagy nevű gasztro bloggerek közül is sokan folyamodnak ehhez a porhoz, amit ha belekeverünk a cukorral elkevert összenyomott eperbe, zselés állagot kapunk és garantált a siker. Azért szívesen veszek olyan eper lekvár recepteket, amelyekhez nem szükséges efféle csodaszer.

Tavalyi normandiai nyaralásunk alatt, a házigazda Lionel lekvárjai teljesen elvarázsoltak. Ott sorakoztak a konyha polcain, mesés üvegekben a legkülönfélébb gyümölcsökből elkészített dzsemek. Feltűnt viszont, hogy az üvegeknek nem voltak bezárva, nem volt rajtuk se csavaros tető se celofán. Ekkor avatott be a paraffinos módszerbe Lionel, ami annyit jelent, hogy a kifejezetten erre a célra gyártott viaszt meg kell olvasztani és langyosan a levárra önteni, amely ezután szépen megdermed, egy kisujjnyi vastag fehér rétegben. Amikor ráfanyalodunk a lekvárokra, a viszkorongot egyszerűen kiszedjük, egyben kijön az egész, sőt újra felhasználható.
Szóval idén én is Lionel módszerével zártam le légmentesen a lekvárokat. Kíváncsi lennék itthon mennyire elterjedt ez a módszer. Bevallom sehol korábban nem találkoztam ezzel és a google kereső is tanácstalanul tárta szét képzeletbeli kezét.










Egy órát töltöttünk a pomázi epresben és elnézve a leszedett epermennyiséget azt gondoltam, jó ha három üveg lekvár lesz majd belőle. Alulbecsültük teljesítményünket, mert a mérésnél kiderült, hogy több, mint 5kg-ot sikerült lecsipegetnünk vidám egyetértésben. Kölcsönösen megveregettük egymás vállát a jó munkáért. Hanna és Eszter azért kapott dícséretet, mert igazán szorgalmasan szedték a bogyókat kosarukba, Noémi azért, mert hősiesen cipelte és tartotta a kosarakat (a családban egyébként is ő az erőművész, olyan, mint a Frédi és Béniben Benőke, aki fél kézzel felemel egy fotelt..). Zoltán azért kapott elismerést, mert nem vétózta meg a programot,sőt aktívan részt vett benne, ami nagy teljesítmény olyasvalakitől, aki az eper szó puszta hallatán is allergiás rohamot kap..







A végeredményt Hanna azonnal letesztelte, szegény lekvárnak még kihűlni sem volt ideje. Azt hiszem jó lesz keresni nekik egy jó kis rejtekhelyet, hogy legalább a baracklekvárokig kitartsanak, mert hogy télig nem marad az biztos. Tudom, azért főztem, hogy elfogyjanak de szeretnék még egy kicsit gyönyörködni bennük. Mondjuk még ennél is szebb látványt nyújtanak piros eperlekvár bajusszal mosolygó lányaink.

16 megjegyzés:

gloria írta...

Hát igen, milyen más érzés, mikor az ember lánya tudja mit eszik, és mit tesz a gyerekei elé!
És ezek a finomságok valahogy jobban is fogynak!:)
puszi

Natimi írta...

Dicséret jár ezért is nektek!!

Épp a minap beszélgettünk rólatok.István fel is tette a kérdést,hogy honnan van vajon ennyi energiátok ennyi mindenhez??!!:))

Az eperhez visszatérve.Nekünk van a kertben egy jó pár tő eper!Imádom!Talán többet is gyomláltam,mint a veteményesemet,de imádom csinálni,mert nagyon szeretem a saját termést leszedni!

Nagyon szépen terem,de azért lekvárt főzni még nem tudok,viszont eperhabot annál inkább!

Ágnes!Tudok egy pofonegyszerű eperlekvár receptet.
Hamarosan leírom.Nem bonyolult,de azért kinézem neked a pontos arányokat a receptfüzetemből.
Este be is írom ide.

Addig is puszi és szép napot nektek

zvajda írta...

Csak két apró pontositást tennék:
(1) A "Jam Fix" olvasásakor először azt hittem, hogy az előtte emlitett rádió egyik csatornája - mint mondjuk a jazzy fm ...
(2) Copyright okokból jelezni szükséges, hogy az itt szereplő képek közül az egyik nem a mi kamránkat hanem a hivatkozott francia barátunk Lionel műveit mutatja!

Zoltán a toleráns eperallergiás!

Cilee írta...

Épp tegnap bajszoztam le az epreimet, sajnos az utóbbi idő kevés esője miatt a héten szedettek elég aprócskák, de talán a jövő hetiek nagyobbacskák lesznek majd.
A gond, hogy így pont annyi jön le kb kétnaponta, amennyit felfal a siserehad. Ám, most végre érik a szeder, és rengeteg, mennyei, hátha abból tudok befőzni.
Nagyon bírom, hogy "nagyvárosi" létetekre hajlandóak vagytok leutazni egy-egy ilyen tanyasi melóra :-) disznótor pl. :-) Én meg húzom az orrom, mert hetente 1-2-szer gazolni kell az epret, paradicsomot.
Puszi!
Ildikó

HJuice írta...

Először is, elismerésem! Ismét sikerült olyasmit véghez vinnetek, amit én 10 éve csak tervezgetek.. (A szedd magad-ra gondolok, nem a lekvárfőzésre, az azért összejön néhanap.)
A módszer tényleg nagyon érdekes, köszönöm, hogy megosztottad!

Zoltán, Te pedig kommentelj gyakrabban, jól kiegészíti egymást a stílusotok! (Ja, és az első észrevételedet akár én is írhattam volna.)

Ági meg az angyalai írta...

Glória! Így van és ebben megerősített a te legutóbbi posztod is.

Timi! A három lány hajt, ők adják az energiát és ők is veszik el aztán :-)) Kérem szépen az eperhab receptjét is!

Ildikó! Azért az ilyen kitekintgetések, kirándulások távol állnak az igazi mezőgazdasági, vidéki élettel járó fáradságos munkától. A célom csak annyi ezekkel, hogy megtapasztalják a lányok (és mi is kicsit), hogy hogyan és hol terem a zöldség, gyümölcs, hogy lássák a hús nem előrecsomagoltan terem a fán és hogy jobban megbecsüljék amit eléjük teszek.

Judit! :-))
A szedd magad barackra jössz velünk?

HJuice írta...

Iiiiigeeeeen!!!!!!!!!!!!!
És erősítést is viszek! :D

Bence,Bálint és Ági írta...

Sziasztok.

Ügyesek vagytok:-)

khase írta...

Huuu mikor kinyitottam a blogodat, rögtön összefutott a nyal a szamban es azonnal a szamban ereztem nagymamam isteni eperlekvarjanak az izet!!!

Olyan jo, hogy a lanyok ezekbe a dolgokba is belelatnak, belelathatnak, mert veszitek a faradtsagot, idöt es energiat es mentek velük ilyen helyekre is!!

Gratulalok Hannanak, hogy felvettek a zongora-zeneiskolaba, nagyon ügyes!!

Szep es programdus hetet kivanok Nektek! Sok puszi Orsi

Gabriella írta...

Én sem vagyok nagy epres, de ettől nekem is összefutott a nyál a számban. Csodálok mindenkit, aki ennyit bír hajlandozni érte, én csak úgy szeretem a gyümölcsöt, ha magától lejön a fáról/földről, egyenesen a konyhába. :)

MJ írta...

De még mennyire, hogy megérte "pacsmagolni".
Látszik a lányokon. :)

Csilla írta...

Szia Ági!

Ügyesek vagytok nagyon :-)

Zitám épp a múlt héten említette, hogy ősszel szeretne elmenni szőlő szüretre. Már akkor is rád gondoltam, hogy megkérdezem tőled ilyen lehetőségről hallottál-e?
Puszi:
Csilla

Mónika írta...

Fantasztikus ötlet ez a paraffinos megoldás, így könnyű a lekvárkészítés!
:)
Itthon is lehet kapni?

Örülök, hogy ti is kimentek, gondolom, könnyű volt megtalálni...
Zoltán Jam fix-én még most is jót mosolygok, na meg az allergiáján, mert eszembe juttatta a gyümölcsfacsarós esetet...

Csillának üzenem, hogy Tokaj környékén ősszel folyamatosan vannak turistaszüretek!
Minket is érdekel, ezért kérdeztünk rá, mikor pár hete arra jártunk.
:)

khase írta...

Ági, tegnap megsütöttem az almatortadat, isteni lett!!!! Vendegeink voltak es nagy sikert arattam vele :))) es tenyleg milyen szuper gyorsan keszen lett, az tetszett a legjobban benne :))

A receptet beirhatom a blogomba?

Szep napot Nektek, sok puszi: Orsi

Ági meg az angyalai írta...

MJ! Köszi a megerősítést!
Orsi! örülök a sütid sikerének, még ha nem is epres :-))
Természetesen tedd csak közzé a blogodban had ismerjék meg minnél többen, szerintem mindenki szívesen fogad egy "gyorsan valami finomat" típusú receptet!

Viszont megköszönném ha a forrást azt a kicsit elhanyagolt gasztro blogomat belinkelnéd (vegy ezt) amelyik jobban tetszik neked.

Csilla! Szőlő szüret előtt lesz még szedd magad barack is, ha érdekel majd szólok hol és mikor.

Gabriella! Ez tetszett. :-))

Ági! Köszönjük, igyekeztünk tényleg!

Móni! Mi máshol voltunk, mint ti de megtaláltuk könnyen. Itthon nem láttam ilyen parrafint, normál gyertyával meg mégsem mertem belevágni, ezt kifejezetten erre a célra gyártják a franciák. Lionelén egész vékony rétegben van egyébként, ahogyan a képen is látható.

Ági

khase írta...

Agi, köszi :))) es szerintem hazi eperlekvarral is isteni :))))

Azt hiszem, bogaraszok meg egy kicsit a fözös blogodban :))))

Sok puszi Orsi