Két éve már jártunk Tabajdon a Mezítlábas Parkban, amit a helyi önkormányzat a falu összefogásával együtt épített meg. A tabajdi erdőben kialakított ösvényen 21 féle járófelületen edződhet talpunk. Végigsétálhatunk bazalton, kvarchomokon, agyagon, utcakövön, téglán, fenyőtobozon, folyami kavicson, dolomiton, farönkön sőt még kukorica csutkán is. Zseniális az ötlet és a kivitelezés is. A két évvel ezelőtti élmény elevenen élt bennünk sőt Hanna még arra is emlékezett a mostani kirándulás előtt, hogy melyik papucsot viselte a túra alatt (mert a papucs a legpraktikusabb viselet, hiszen időnként jó levenni, máskor pedig inkább gyorsan visszabújni a lábbelikbe) és hogy tíz gombóc fagyi ütötte a markát, amiért átment egy meglehetősen nehéz terepen makulátlanul puha talpacskáival. A kicsik akor alig három évesen tették meg az egyébként kb. 35 perc alatt bejárható távot.




Azóta épült a pálya végén egy játszótér is, bejáratánál Lázár Ervin hétfejű tündérje látható fafaragvány formájában, a nagy fa hajón pedig lehet mászni, csúszni, hálóba kapaszkodni, olyan mostani elvárásoknak megfelelő csoda. A kiírás szerint 13 millió forintot költött az önkormányzat EU-s pénzből erre a beruházásra.... Meglepődtünk, mert szerintünk egy kisebb házat is lehetne venni ennyiért, de mindegy, nem az én dolgom kételkedni. Az viszont nem mindegy, hogy a különböző járófelületeket bemutató megrongált tájékoztató táblákat miért nem lehet pótolni. Néhol bizony hiába kerestük milyen kövezeten járunk, a tábláknak hűlt helyét találtuk. Szemmel láthatóan nem az elmúlt pár héten tűnt el, lett volna már alkalom újat gyártani. A "minek, úgyis elrontják a huligánok azt is" válasz szerintem nem elfogadható. Annyira kár érte. Itt van egy kicsiny falu, aminek egyetlen vonzereje ez az ötletes park (na jó van még egy nagynevű lovarda is) és nincs ember vagy kapacitás vagy kedv, hogy óvják, vigyázzanak rá, karbantartsák. Ez jutott eszembe a hiányzó magyarázó táblák láttán de nem hagytam elrontani a kedvem. A domb tetejéről csodás látvány tárul elénk, a Vértes hegység és a kis falu látványa magávalragadó. Napóra mutatja az időt és ott van egy szép öntöttvas kút is, ahol hatalmas vízi csatát vívtunk, majd megadtam magam és feltett kézzel sétáltam le a kis folyami kavicsos lépcsőn. Én cipőben, kevésbé kényes lányaim mezítláb.






Munkaidőben, szerdán délben nem volt meglepő, hogy miénk volt az egész erdő, hogy rajtunk kívül senki nem sikongatott amiatt, hogy szúrja a talpát a bazalt, a kavics vagy a toboz. A patak vízében rajtunk kívül senki nem akarta hűsíteni lábait, ráértünk inni a kútból, nyugodtan vizipisztolyozhattunk, a szitakötőkön, békákon kívül mással nem találkoztunk.

Noémi kiérdemelte tőlünk a család fakírja címet, mert gyakorlatilag egyetlen nyekkenés nélkül végigment a terepen. Nem tudom mi hajtotta, a bizonyítási vágy vagy Hanna tíz gombóc fagyija, amiről meséltünk neki. Hazafelé az érdi Pataki cukrászdában aztán tudomásunkra hozta, hogy ez utóbbi...



Szóval a tabajdi erdőben, a Mezítlábas Parkban Hanna és az ikrek követendő lábnyomai ott vannak a bazaltban, agyagban, homokban, patakban...

Tabajd, Petőfi Sándor utca 2.
GPS koordináták
N 47.28,02797
E 18.82,40827

Mi mondjuk felülbíráltuk az útmutatást és Etyeken át, Alcsútdoboz felé közelítettük meg a falut. Egy kicsiny tábla jelzi hol kezdődik a táv, a Nepomuki Szent János szobor megmutatja hol kell kiszállni az autóból.