Hogy miért pont csütörtökre szervezek kulturális és más szórakoztató programokat Eszternek és Noéminek? Mert csütörtökön az óvoda Csigabiga csoportja a szomszédban található uszodába jár úszni tanulni, akinek pedig ehhez nincs kedve vagy csak nem szereti a csoportos úszás oktatást, az oldja meg valahogy a gyerek elhelyezését. Más csoport nem fogadja be őket, mert így is vannak elegen és állítólag a gyereknek se tesz jót ha ide oda rakják őket az úszásidőben. Késő délelőtt oviba vinni őket semmi értelme. Így lett nekünk egy szabad csütörtökünk minden héten. Ha nem itthon dolgoznék, ha a munkahelyemre kéne sietnem reggelente, bizonyára nem venném ilyen könnyedén ezt az állapotot, így viszont puffogás helyett, hogy micsoda ultimátum ez a szülők és a gyerekek felé, inkább azt gondoltam, majd profitálunk belőle. Noémi ugyanis ki nem állhatja az úszásoktatást, nem tetszenek neki a módszerek, a kiabálás, a túl sok gyerek. Megjegyzem úszni, pontosabban lubickolni nagyon szeret. Simán lecsúszik a vizicsúszdákaon, szeret élményfürdőkbe járni Zoltánnal és a testvéreivel és a tengerből sem lehet egy szóval kiparancsolni. Itthon is ezerszer beugrik a medencébe az erre a célra kijelölt helyről, szóval nincs víz- csak uszodaiszonya.
Eszter, aki picurka kora óta a vizitündér, aki simán kinyitja a szemét bármilyen víz alatt és aki a három lányomból szerintem elsőnek megtanul rendesen úszni majd szolidalitál Noémivel. Nélküle nincs kedve menni neki se, inkább velünk lenne.
Elfogadtam a döntésüket. Nem szeretném ugyanis, hogy ugyanaz történjen velük is, mint gyerekkoromban velem, azaz, hogy sikerült elvennem a komolyab úszástól a kedvemet, a fejemet a világért se tenném a vízbe és utálom ha az orromba, szemembe megy. Pedig szegény anyukám becsülettel vitt a Széchenyi fürőbe (a XVI. kerületből tömegközlekedéssel!!!) bennünket, de csak annyira emlékszem, hogy a türelmetlen oktató lenyomta a fejemet a vízbe.. Tudom, hogy eljön az ideje, amikor megérzik és megértik az úszás ritmusát és ha úszóbajnokok nem is, de magabiztos úszók lesznek.

Hét elején aztán előveszem a programfüzeteket és a neten is a kulturális ajánlókat böngészem. Persze figyelembe veszem az egyéni kívánságokat is, így kötöttünk ki pl. a Vidámparkba, ami nekem felér egy időutazással a gyerekeknek pedig úgy ahogy van kopottan, toldozottan foltozottan a paradicsomot jelenti. Csütörtökön ráadásul kedvezményes belépőjegyet válthattunk, aminek -az eredeti árakat elnézve- igen megörültünk. A régi klasszikusokon, a fa hullámvasúton, a barlangvasúton és a mesecsónakban és a kanyargón intenzíven előtörtek belőlem gyerekkori emlékeim. Azért kellemes meglepetés is ért. A park hátsó részében alakították ki ugyanis a kis-vidámparkot, ami egészen sok ötletet is rejt magában, hogy csak néhányat említsek, a vízi dodgemet, a hajóhintát és a kézzel tekerhetős, igazi sínen haladó kisvonatot, amitől Noémi jól megizmosodott.
Kényelmesen, sorbanállás nélkül élveztük az októberi napfényben a vidámparkozást, körhintáztunk, dodgemeztünk és ahogy szoktuk az óriáskerékről integetve búcsúztunk a Vidámparktól, ahol egyébként az összes alkalmazott szomorú, unott vagy éppen kifejezéstelen arccal végezte munkáját...Vajon csak a nyarat vagy az egész Vidámparkot búcsúztatták?






__________________________________



A Mezőgazdasági Múzeum újra egy zseniális és persze kellően interaktív kiállítást nyitott meg nemrégiben. A Fagy birodalma. Ez a címe és ahogy a nevében is benne van, az Északi és Déli sark élővilágát mutatja be. Ide indultunk Esztivel és Noémivel egy kis ligeti sétával egybekötve. A belépőjegyhez megkaptuk a leporellóra hajtogatott játékfüzetet, amibe a pöttyöket kell beragasztani a megfelelő helyre. Az első olvasásra kissé bonyolultnak tűnő szabályt aztán sikerült megértetnem magammal, majd velük is, így elindultunk a sejtelmesen illetve sarkvidékhez méltóan bevilágított termekbe, hogy közelebbről megismerkedjünk a rozmárral, a császárpingvinnel, az oroszlánfókával, a jegesmedvével, a lundával, a sarki nyúllal, a hermelinnel, a mormotával a jeges vízben úszó halakkal és egy csomó olyan élőlénnyel, aminek a létezéséről nem is tudtunk.




Megjegyeztük melyik fókának van száz felesége és, hogy miért verekednek. Láttuk a sarki csért, amelyik felfoghatatlan, de a déli sarktól az északi sarkig repül, mindig oda, ahol éppen világos van. A legjobban az a kérdés tetszett a lányoknak, amikor ki kellett találni, hogy "Miért takarja el a jegesmedve az orrát, amikor a lék mellett vadászik?" És azt tudtátok, hogy a jegesmedvének korom fekete a bőre, csak éppen a szép fehér bundája eltakarja ezt? És, hogy szúnyogok, is élnek a fagy birodalmában?




Miután megoldottuk a feladványt és a kijáratnál bediktáltuk a megfejtést, kis ajándékcsomagot kaptak a lányok, amiben volt csoki is. Ezt azonban már egy lépcsőn ücsörögve majszoltuk el miközben hangosan kérték, hogy Még! Még! Anya tegyél fel újabb kérdést! Én tudom a választ!- ezzel is azt bizonyítva, hogy ők nagyon de nagyon figyeltek mindenre, amit olvastam, meséltem nekik a fagy birodalmáról és arra is, amit ők figyeltek meg az ismét remek kiállításon.

A színházjegyes néni pedig lassan magától hív, hogy "Ágikám, van itt egy jó kis darab.. Van már programotok csütörtökre?"