Egyedül! A "nem" szócskán kívül talán ez a másik leggyakoribb szó, ami elhagyja a kicsik száját.
És tulajdonképpen örülnöm is kellene, hogy Eszter és Noémi önálló lett. Hogy egyedül mennek wc-re, egyedül mosnak kezet, bár néha már orvosi bemosakodásnak is beillene az az alposság, amivel ezt teszik. Noémi kiválóan bánik a zárszerkezetekkel, előszeretettel zárta be (majd szabadította ki) magát különböző szobákba, mindaddig, amíg biztonsági okokból el nem tüntettem a házban az összes kulcsot. Hogy nem engednek beleavatkozni az öltözködésbe, vetkőzésbe, a cipőhúzásba (csak a cipő eltevésbe).
Az orrszívó porszívónak már jó pár hónapja búcsút mondtunk, kiválóan és erősen fujják orrukat a fiókból egyedül kivett zsebkendőbe és ezt is ha lehet segítség nélkül majd egyedül dobják ki a szemetet. Furcsa látnom ezt a mérhetetlen önállóságot, ami minden területen megnyilvánul.
Könnyebb lett az autóba való be- és kiszállás is, mert a lányok egyedül foglalnak helyet üléseikbe, megbeszélik aznap ki üljön a macisba és ki a vitorláshajósba. Noémi kiharcolta az egyelőre egyedüli jogot ahhoz, hogy érkezéskor behúzhassa a kéziféket, amíg Eszter letekeri az ablakot.
Egyedül öntenék a tejet a pohárba,egyedül etetik a cicát, egyedül locsolják a virágokat és a porszívózást sem tudom hathatós közreműködésük nélkül elképzelni.
Önállóan vetkőznek az esti fürdéshez és csak akkor hangzik el a kétségbeesett "Segíts anya" felszólítás ha menthetetlenül beakad fürtjeikbe egy gomb vagy szűk nyakkivágás.
Egyedül cserélnek cd-t de aminek igazán örülök, az az, hogy egyedül alszanak el. Magától történt minden. Nemrég még arról számoltam be, hogy dajkálnom, altatnom kell őket, külön-külön. Hogy sokáig tart de édes volt minden pillanata. Aztán egyik nap sietnem kellett, így megkértem őket, hogy a mese után szépen aludjanak el egyedül, hogy legyenek nagylányosak. És azok lettek. Dudorásztak, visszahívtak óriáspuszira és óriás ölelésre aztán elaludtak. Egyszerre örültem a beállt változásnak és egyszerre búcsúztam egy korszaktól. A kicsik már nem olyan kicsik. Szeretnének sok mindenben hasonlítani nővérükhöz és ez bizony sikerül is nekik.

Eszter nagyon szeret babázni, ebédet főz aktuális kicsijének és szépen, komótosan megeteti. Szereti betakargatni, elaltatni, babakocsiztatni babáját. A festés és színezés hosszú időre leköti egyébként izgága lányomat aki Noémivel együtt, szabályosan tartja a ceruzát. Nemhiába gyakoroltuk sokat a csippentő mozdulatokat..
Noémi nagyon ügyes a kirakójátékokban, a gyöngyfűzésben, tehát olyan játékokban, amihez türelem és kitartás szükséges. Vakmerő, bátor, vagány lány és mégis annyira nőies. A megjelenése, a mosolya, a durcássága. Ha megbántódik vagy megijed,ha megsértődik a sírása igazán szívszaggató és hüppögéssel folytatódó.
Időnként rám szól,hogy ne énekeljek és maradjak csendben. Ez nem esik jól de szerencsére van még két lányom, akit kevésbé zavar énekhangom és ez vígasztal.

Viszont már nem kizárólag egyedül játszanak.

Hanna legnagyobb örömére végre az ikrek is aktív résztvevők tudnak lenni olyan játékokban, amihez eddig még kicsik voltak. Szeretik a cseresznyés-varjús társasjátékot játszani és számomra is meglepő,hogy mennyire szabályosan teszik mindezt és türelmesen kivárják, hogy ők következzenek a dobásban. Ahogyan a képes lottózást is az előírásnak megfelelően játszák le. Vagy a színeket tanító fejlesztő játékot, ami egyben kirakó is és aminek eredeti funkciója már nem releváns, mivel tökéletesen megismerték a színeket. Szeretünk képes dominóval is játszani és megtanulták büszkén nyújtani gratulációra praclijukat ha épp ők nyertek.
Hannával kuckóznak vagy a megunhatatlan óvodás játékot játszák, amikor Hanna az anyuka, hugicái pedig az ovisok. Ennek a játéknak külön örülök,mivel nem győzöm hangsúlyozni nekik,hogy a szeptemberi óvodás életük bizony azzal jár,hogy néhány óráig nem leszek mellettük. Nem lesznek egyedül, mert ikrek, ketten vannak. Hanna is a közelükben lesz.
Egyedül én leszek egyedül...