El lehet képzelni milyen lelkes túrázó vagyok ha a kirándulás szó hallatán a kullancs az első dolog, ami eszembe jut. Persze betudható ez annak is, hogy anya vagyok és féltem a gyerekeimet a rusnya fekete bogár által terjesztett betegségektől. Szóval jól befújtam a lányokat kullancsirtóval, hogy aztán Zoltán zseniális ötlete nyomán kiruccanjunk Királyrétre. Kismaroson letettük az autónkat és a precíz úttervezésnek köszönhetően még egy kávéra, ropira is volt időnk mielőtt felszálltunk az igazi fapados, kedves kis erdei vasútra. Kattogtak a kerekek, mint a dalban annak a bizonyos Zsuzsi vonatnak és a gyerekek is vígan énekeltek minden általuk ismert vonatos és erdővel kapcsolatos dalt. Minden élmény volt nekik. A mellettünk elsuhanó autók, aminek integetni kellttt, az erdő, a patak, és a kalauz bácsi is, aki türelmesen beavatta a lányokat a jegylyukasztás rejtelmeibe. A törött szárnyú pillangó, a szarvasbogár mind arra késztette őket, hogy leguggoljanak, és így kis kört alkotva, közvetlen közelről szemléljék a kis csodákat.
Királyrétre érkezve azonnal a hajtánypálya felé indultunk, mert már az állomáson felkeltette érdeklődésünket a sínen futó szerkezet, amit bizony nekünk kell hajtani. Három lányunk felpattant hátra, jó magasan ültek és én nem győztem a lelkükre kötni, hogy kapaszkodjanak, mert bizony az első szakaszt félelmetes gyorsasággal tettük meg. Nemúgy a másodikat, ahol kis emelkedő nehezítette dolgunkat. Szorgalmasan tekertünk és szívtuk magunkba az oxigéndús erdei levegőt. Hatalmas élmény volt és szívesen mentünk volna még egy kört de addigra akkora sor keletkezett, hogy udvariasságból átengettük a hajtányozás lehetőségét a várakozóknak.
Innen a kb 400m-re lévő erdei játszótérre indultunk, ahol Hanna baravúros, majmokat megszégyenítő ügyességgel mászott, függeszkedett az általam életveszélyesnek titulált mászókán. Át is adtam a gyerekfelügyelettel járó felelősséget Zoltánnak és én inkább a kicsik csúszdázását kísértem figyelemmel.
A Morgó patak közvetlenül a játszótér mellett csordogál, természetes, hogy bele kell mártani a praclikat, köveket kell beledobálni. Azon se lepődtem meg, hogy Zoltán kitalálta, jó móka lesz átkelni a túlpartra a kavicsokon és faágakon egyensúlyozva. Kifejlett szarvasbogárban gyönyörködtünk és eszünkbe jutott Hanna kedvenc könyve, a Bogármesék.
Döntenünk kellett. Vagy játszunk tovább és hagyjuk, hogy elmenjen a kisvonat, abban a tudatban, hogy a legközelebbi kettő óra múlva érkezik, vagy szaladunk, hogy elérjük . A gyerekek érdekében inkább ez utóbbi mellett döntöttünk, így gyors léptekkel a kis állomás felé vettük az irányt. Aztán mégis maradtunk. Tegnap volt László nap. Heni, Laci felesége igen romantikus módon kitalálta, hogy aznap gyerekmentes nappal ünnepelnek és kirándulnak egyet Királyrétre. Szegények! Nem gondolták volna, hogy aznap velünk ebédelnek a Fáradt Vándor étterem árnyas fenyői alatt és meghitt beszélgetés helyett a mi és három lánykánk csicsergését is hallgatniuk kell. Arcukon nem látszott,hogy bánják a dolgot, mindenesetre megállapodtunk abban, hogy nemsokára együtt, már Balázzsal és Rékával, újból felfedezzük a környék adta lehetőségeket, szépségeket.
Dörgött az ég, de mi csak akkor álltunk fel az asztaltól, amikor már az esőcseppek is hullani kezdtek az égből. Ezúttal nem kisvonalttal, hanem Laciék autójával mentünk saját kocsinkig, Kismarosig. Onnan már együtt mentünk fel a Ciszterci Nővérek Monostorába, mert fülünkbe jutott az apácák által főzött lekvár és szörp híre, amiből vettünk is pár üveggel és amit stílszerűen egyszerűen csak az isteni jelzővel tudom illetni.
Finom, nyári záporban autóztunk haza, lányok hátul egy szempillantás alatt elaludtak miután válaszoltak a szokásos kérdésre vagyis, hogy Na lányok kinek mi tetszett a legjobban a kirándulásban?" Hannának a hajtányozás, Noéminek a vonatozás, Eszternek pedig a csúszdázás.
Kullancsot nem hoztunk haza magunkkal, ellenben csaláncsípés okozta hólyagokat Noémi térdén és kezén igen. Szegénykém hosszan sírdogált egy rosszul irányzott esés után, a gonosz levelek által okozott égető -, csípő fájdalomtól és csak akkor hagyta abba egy pillanatra, amikor önfeláldozó apukája maga is jól megmarkolta a gyógyászati célra is használt növényt.