Ez a szó lebegett a szemem előtt, (hozzátéve az emelt szintű jelzőt is magamban azért) , amikor hálószobájukat terveztem. Azt mondták lányaim, hogy boldogan aludnának egy szobában , hogy az éjszakát is egymás mellett tölthessék. Hát legyen. Életem során ugyan nem volt szerencsém lánykollégiumban éveket töltenem de azért az Abigél című filmből és nyári táborozós élményeimből kialakult valami fogalmam arról milyen is lehet egy ilyen hálóhely.
Emeletes ágyról hallani sem akartam. Pedig gyerekkoromban egy ideig nekünk is az volt. Simon aludt felül az első szülött jogán, én pedig lent. Ha jól emlékszem sosem történt baleset abból, hogy ott ugráltunk és sosem löktük le egymást a magasból, engem mégis elriasztott a gondolata annak, hogy valamelyik lánykám a móka hevében hatalmasat esik.
Nem hazudtoltam meg magam, tudom az túlságosan aggódó anyuka kategória vagyok, akinek egy emeletes ágy láttán is a lehetséges katasztrófák jutnak eszébe. Pedig léteznek kifejezetten három gyerekre szabott ágyak, amiknek teljes tárházát átnéztem az interneten és amiből főleg Amerikában gyártanak igazán változatosakat. Gábor barátunk el is készítette volna, de nem, nekem még mindig az egymás melletti elrendezés tetszett a leginkább és ebben megerősített Zoltán, aki már szintén előre mosolygott a látványtól, hogy három, egymás mellett fekvő kislányát kell esténként betakargatni.


Rájöttünk, hogy a kicsik babás ágyáról egy mégiscsak leszerelhető a rács és így az egy helyes kis heverővé alakítható át, aminek szegélyét Zoltán -máig megmagyarázhatatlan módon -, egy mozdulattal kapta elő a padlás valamelyik zugából és amely szegélyléc még színben is passzol a cseresznye szekrényhez, ami azért jó ha van, mert a pizsama és hálóing rengeteget valaminek mégiscsak be kell nyelnie.. Már csak Hanna kutyás ikeás ágyát kellett eladni a Vaterán, amit mondanom se kell egy szempillantás alatt el is vittek. Annyira gyorsan, hogy Hanna egy ideig sérelmezte is, hogy nem tudott illően elbúcsúzni tőle. Némileg megnyugtatta a tudat, hogy ágyikója egy másik Hanna kényelmét szolgálja ezentúl, és ez tényleg így van, mert ahogyan meg szoktam kérdezni, hol nőtt a fenyőfa, amit karácsonyfának választunk és hol tojta a tyúk a tojást, amit a piacon veszünk, azt is megkérdeztem az ágyért érkező fiatalembertől, hogy ki fog benne aludni ezentúl.
A kicsik ágyához hasonló, ám egy árnyalattal hosszabb és fiókokkal ellátott és már ifjúsági névvel ellátott ágyra 5-6 hetet kellett várnunk. A várakozási idő alatt Szilvi barátnőmmel karöltve tornáztattuk agyunkat, hogy milyen legyen a szoba további színvilága , hogy lányos legyen de ne túl émelygős, majd amikor összeállt a kép az én fejemben is, Heni barátnőm ajánlása nyomán találtunk egy szenzációs szobafestő kettőst, akik egy pillanat alatt megvalósították álmomat.
Aztán megérkezett Hanna ágya. Kaptunk két zacskó csavart, anyát továbbá megszámlálhatatlan mennyiségű deszka, léc és fadarabot. Zoltán pedig nekiállt és a lányok gyűrűjében,- gondolom csodálatukban fürdőzve -olyan igazi apásan összerakta bemelegítésképpen a három éjjeliszekrényt majd az ágyat is.
Már csak némi szekrénymozgatásra volt szükség, (ebben bátyám segédkezett) és szinte teljesen kirajzolódott a megálmodott lánykollégium képe. Ágyak és a szekrénykék pont befértek egymás mellé. A parafa burkolat Zoltán nagy örömére tovább marad, mert egész jól szigeteli a hangot és a hőt is, de ami ennél fontosabb, színben is passzol az ágylécekhez, szekrényekhez. Persze szobanövényt is szín alapján választottam, így a különös törődést nem igénylő ám nagyon találó nevű lila csíkos levelű pletyka került a szobába, ami Hanna régi szobája ablakából leszedett függöny mellett is jól mutat. A bordűrt valami Lili tündér díszíti. Hanna szerint létezik egy dobozos muffin por, aminek az elején ugyanez a kislány díszeleg. Lehet, mindenesetre jó, hogy a bordűrön három mozzanatban látható a tündér, mert így igazságosan elosztottuk a lányok között. Amelyik repül, az Hanna. Amelyik a tükörben nézi magát és pálcát tart a kezében, az Eszter, aki pedig a legcicomásabb, és módfelett hiú,az Noémi.
És, hogy hogyan alszanak ők hárman? A legnagyobb békességben. Időnként legurulnak és álmukban a másik ágyára másznak fel, majd ott folytatják álmukat, időnként átjönnek hozzánk, időnként horkolnak, kuckóznak, fészkelődnek de nagy egyetértésben, édesen alszanak.. És persze kuncognak, sugdolóznak, huncutkodnak, épp úgy, mint egy leánykollégiumban.