Nem mondom, hogy nem kacérkodtam a gondolattal, hogy profi virágkötő által készített adventi koszorú díszítse otthonunkat, ám az árakat elnézve hamar elment a kedvem tőle, arról nem is beszélve, hogy Hanna személyes sértésnek vette volna ha nem vele együtt, közösen alkotunk koszorút. Így aztán az első barkácsboltban vettem végre egy ragasztópisztolyt aminek használata közben azon gondolkodtam, hogyan is élhettem enélkül eddig. Itthon a koszorú alapra szépen rábiggyesztettük a korábbi évek koszorúiról összegyűjtött masnikat, terméseket. Minden mozdulatot megbeszéltünk, mindennek pontos helye lett és Hanna szavaival élve gazdagon feldíszített, gyönyörű adventi koszorúnk született. Sőt egy másik is, mamának sok szeretettel.



Ezalatt Zoltán a ház elejére tette fel az évekkel ezelőtt vásárolt és igen jól eltalált jégcsapfűzért, aminek bekapcsolása osztatlan sikert aratott a lányok körében.
A lépcső korlátjára szintén együtt tekertük fel a fenyőgirlandot, míg a kicsik az aranyszínű láncokat tépázták meg, amit nem annyira bánok, mert idén -praktikussági okokból meg persze azért is mert jól néz ki- kék és fehér pompában díszeleg majd karácsonyfánk.
Sötétedéskor Zoltán fogta a lányokat, és megnézték a város díszkivilágítását, az Andrássy út páratlanul szép karácsonyi fényeit, és még a Duna Plazaba is benéztek, ahol vonatkiállítás volt éppen, mi több találkozhattak az idei első Mikulással, aminek én felettébb örültem, hiszen be kellett fejeznem a lányok adventi naptárát.
Hanna pedig bőszen rázza hógömbjét, abban reménykedve, hogy decemberben azért lesz egy kis hó és nem kell a melegebb égtájakon élő gyerekekhez hasonlóan, nekünk is homokból építeni a hóembert. Szívesebben maradnánk a klasszikus fehér, répás, seprűs változatnál.