RSS

2009. november 7.

Táncoló rózsaszín lakkcipők

Alig hittem a fülemnek. Azt mondta Zoltán "rendben". Azt mondta, nem bánja és szívesen elviszi a lányokat az Ázsia Centerbe, hogy ott kopogós, rózsaszín cipőt vegyen nekik helyettem. A régi alkalmi cipellőket kinőtték a lányok, márpedig a számos szülinapi zsúrra mégiscsak ilyen topánkában illik megjelenni, főleg ha a legközelebbi meghívásra - Móni iker kislányainak, az általunk már jól ismert, ám megunhatatlan Tündéres bulijára gondolok.
Meg aztán jól jött volna a csend és a nyugalom. Nem azért persze, hogy kiolvassam a lassan három hetes magazinokat, sokkal inkább, hogy behozzam a lemaradást a kissé elhanyagolt háztartás terén és nyugodtan megfőzhessem az ebédet.
Persze csakhamar csörgött a telefonom. Zoltán volt az, aki biztos, ami biztos az eladó kezébe nyomta telefonját arra kérve, magyarázza el ő maga szakszerűen, milyen cipőbe szerettek bele a lányok. A hölgy leírását hallgatva, enyhe émelygés fogott el de hamar elmúlt ahogy a háttérből a lányok lelkesedésének foszlányai belehallatszottak a telefonkészülékbe.
"Értem. Nem rózsaszín, inkább pink. Lakk. Hogy csillogó flitter szívek vannak az oldalán? A sarka fekete? Ja, hogy nem teljesen, mert van rajta egy fém csík. Ön szerint nem giccses? Kislányos. Értem. Nekik tetszik ha jól hallom. Tudja óvodai ünnepségre is fel fogják venni. Oda is vállalható? Csillogó pánt keresztezi? Nem sok az egy kicsit? Adná a férjemet? Köszönöm."
-Ne mondj semmit Ágnes, ha látnád az arcukat, te is beadnád a derekad. -nyugtatott meg Zoltán és én már csak egy kicsit izgultam
Nagyon bíztam Zoltán ízlésében. Rendelkezik ugyanis egy igen kevés férfire jellemző tulajdonsággal, ez pedig nem más, minthogy a távollétemben, mondjuk egy külföldi utazása alkalmával is képes, tökéletesen rám illő, divatos, ruhadarabot vagy egyéb női kiegészítőt vásárolni. Soha nem fogott még mellé. Trendi cipőt, bizsut, blúzt, egyedi ruhát választott már nekem kitűnő ízléssel. Gondolom rá lehet bízni három pár kopogós cipő vételét.
Aztán megérkeztek. Mindhárman boldogan tépték fel a cipős doboz tetejét, hogy minél hamarabb felvegyék a benne lévő pink borzalmat és körbe-körbe táncoljanak benne, minél hangosabb kopogások mellett- csak nekem.
Ugye tetszik anya? Kérdezték kórusban. Hát persze feleltem, Hannának pedig megkockáztattam egy "Szerinted nem túl csicsás?" kérdést, amit meg se hallott. Később egy alkalmas pillanatban félrehívtam apukájukat.



-Hogy vehetted ezt meg?- Kérdeztem.
-Nézz rájuk és megérted.-Felelte

Megértettem és megnyugodtam, hogy nem arról van szó, hogy az én férjemnek a kor előrehaladtával megromlott volna az ízlése, sokkal inkább arról, hogy a három lánya egyszerre varázsolta el őt, ott az Ázsia Centerben.

3 megjegyzés:

PI írta...

Sárának ( a lányom ) kiesett az első tejfoga alul pénteken. Szerinted mit kért a manótól, mit hozzon neki a párnája alá?
Hát kopogós cípőt.
Hozott neki:)

Natimi írta...

Az a fontos,ha a lányoknak tetszik:)
Bár tudom milyen érzés olyan ruhadarabban kiengedni az ajtón,amit én szívem szerint fel nem adnék:))

Azért nem olyan rosszak ezek a cipők:)
Minden esetre Anett lányomnak nem mutatom meg ezt a képet!...na vajon miért??

Puszillak,
Timi

sedith írta...

Emlékszem, már hülyét kaptam a sok rózsaszín, pink cucctól, amikor babalátogatóba jöttek. nem mintha nem lettek volna helyesek, és fel is adtam aztán rájuk, de piros, sárga, narancs, halványzöld... szinte enki nem hozott ilyen színűt. Azért voltak mégis páran, sőt, ha olyan volt az illető, megkértem, hogy ne rózsaszínt hozzon.
Kriszta még nem jutott ebbe a kopogós, csicsás, tündéres korszakába, de most, hogy ovizik, biztos minket sem fog elkerülni a láz.