Örülök, hogy végre lett gazdája a régi Divatcsarnoknak, a még régebbi Párisi Nagyáruháznak. Örülök, hogy nem lett végleg az enyészeté a csodás épület, a Lotz teremmel együtt. Kislánykoromban éppolyan gyakran jártunk oda vásárolni anyukámmal, mint az Úttörő áruházba és nekem már akkor gyorsabban vert a szívem, amikor beléptünk a nagy kapuján. Könyvesbolt és kávézó lett a helyén. Sajnos nem az egészet foglalta el az Alexandra könyvesbolt, de nekem ez is elég. Hányszor eszembe jutottak a Champs-Élysées boltjai, a FNAC meg Virgin könyvpaloták, ahol fél napokat töltöttem el lapozgatással, zenehallgatással. No most már van nekünk is, a mi kis Andrássy utunkon egy olyan könyvesbolt, amibe bele lehet szeretni, amit tőlünk lehet irigyelni, mert gondolom nem sok szecessziós palotában alakítottak ki könyváruházat..
Mindannyian szájtátva léptünk be az impozáns épületbe és a mennyezetet bámulva egyszerre szédültünk el. A lányok boldogan mozgólépcsőztek fel az első emeletre, ahol nemes egyszerűséggel lehuppantak a szőnyegpadlóra és elkezdték lapozgatni az itthoni könyvtárunk még hiányzó Anna és Peti köteteit.


Persze nem jöttünk haza üres kézzel. Két könyvet vettünk titokban, már a karácsonyfa alá. Az egyik, gyereknyelven ír Budapest nevezetességeiről, a másik pedig lovak és pónik világába viszi el majd Hannát, sok szép mesén keresztül.




A Lotz teremben kávét ittunk, sütit ettünk és nem győztük csodálni a meseszép mennyezetet. Ha találkám lesz valakivel biztosan oda szervezem.