Nem túlzás negyedik gyermekemnek hívni a blogomat? Én nem hiszem. Hiszen hetedik éve nevelgetem, formálom, dédelgetem, szeretem.
Első gyermekem, Hanna születése után nem sokkal kezdtem bele. Előtte sosem írtam naplót, ahhoz nem voltam elég rendszeres és a téma sem hevert mindig előttem. Akkor még csak kevesen hívták magukat bloggernek. Én is "csak" babanaplót vezettem a most is létező babaszoba oldalán. Furcsa volt, hogy bárki olvashatta, hogy részesei lehettek a mindennapjainknak. No persze csak azoknak amelyekről írtam, de akkor is. Hogy hozzászólások érkeznek addig sosem látott emberektől. Nem tagadom, elég kezdetleges, kiforratlan volt a stílusa. Szinte ingert érzek, hogy másképp fogalmazzak, fogom a fejemet, hogy hogy lehettem ennyire pongyola. Tulajdonképpen nem is tudom mit akartam. Fejlődésnaplónál kicsit többet. Ösztönösen írtam és azt hiszem már akkor is "terápiás" céllal. Egy idő után szenvedélyemmé vált. Olyan magazinossá, színessé, kicsit üdítővé, kicsit pihentetővé de azért informatívvá próbálom formálni, mert a másik gyengém az ilyen típusú magazinok olvasása lenne, de persze csak gyűlnek gyűlnek és várnak a nyugalmasabb percekre.
"Ági! Hogy jut erre időd három gyerek mellett?" hangzott és hangzik ma is a kérdés innen-onnan. Hát mindenkinek kell, hogy legyen szenvedélye vagy hobbija..nekem az egyik ez lett. Inspirált, hogy a babaszoba naplói között a legolvasottabbak között foglalhattam helyet. Aztán mégis hűtlen lettem a portálhoz és a blogspotra költöztem. Ekkoriban már ahogy valaki fogalmazott boldog-boldogtalan blogírásba kezdett. Csak rajtam múlt, hogy milyenné teszem. Volt idő, amikor zavart ha saját szavaimat, mondataimat, szófordulataimat, ötleteimet láttam viszont más blogján, de ma már eljutottam arra a szintre, hogy büszkeséggel tölt el, hiszen valahol az én munkámat minősíti az, ha valaki utánzásra méltónak tartja..
Jó érzéssel tölt el, hogy minimum hét anyuka tőlem kapott kedvet a naplóíráshoz és maga is blogger lett. Négy ezek közül különösen magas színvonalon űzi a "mesterséget", és megérdemelten egyre több olvasóval büszkélkedhet..nos én meg ettől vagyok egy kicsit büszke. Meg arra, hogy tíz olvasó híján lassan nekem is száz, arcát, nevét vállaló olvasóm lesz. Én pedig szeretném megjutalmazni az egyiküket. Ha elérte a bűvös kerek számot a számláló, azonnal kisorsolok köztük egy meglepetés élmény ajándékkártyát.

Sokat gondolkodtam, hogy milyen ajándék lenne az, amely kapcsolódik valamelyest blogom alcíméhez azaz, hogy ez a blog azon kívül, hogy Hanna és az ikrek követendő lábnyomait tartalmazza, könyv- és program ajánlókkal, tippekkel, ikres történetekkel, játékokkal, úti beszámolókkal,kreatív ötletekkel és a másik gasztro blogban, némi recepttel van tele.

Kitaláltam és szerintem örülni fog neki a boldog nyertes.

Köszönöm az arcát vállaló olvasóknak, hogy ott vannak a negyedik gyermekem bal oldalán. Köszönöm a kedves hozzászólásokat, amelyekre igyekeztem és ezután is igyekezni fogok válaszolni. Köszönöm a zugolvasóknak is, hogy drága idejükből a blogra is szentelnek pár percet, hogy ide kattintanak, a számláló lassan eléri a százezredik kattintást és lenullázódik..

Szóval ha szeretnéd megnyerni a meglepetés ajándékot, nem kell mást tenned, mint a követés gombra rákattintani. Vigyázat! Csak azok vesznek részt a sorsolásban, akik nyilvánosan olvassák a naplót, azaz a kis igazolvány- vagy fantomképük ott mosolyog a többiek között.


Gabriel García Márquez azt mondta, hogy az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.
Ezen dolgozom. Innen folytatom.



kép innen: http://nicedeb.files.wordpress.com/2009/09/woman-blogger.jpg