Azért a házi strandoláson kívül időnként csak megkívánunk valami programot így levesszük fürdőruháinkat, hogy helyette valamelyik kis nyári ruhánkat öltsük magunkra és így induljunk a városba.

1. Az Alma együttessel, először Zoltán régi munkahelyén találkoztam, amikor a még picurka Hannával részt vettünk az "üzemi" Mikulás ünnepségen . A kicsik akkor még meg sem születtek, azaz legalább öt éve történhetett mindez. Az Alma együttes még nem volta annyira közismert és közkedvelt, mint manapság, de mi már akkor éreztük, hogy ezekből a vidám zenészekből egy új, vízcsapból is folyó, gyerekszórakoztató banda lesz nemsokára, akiknek a lemezeit majd egymás kezéből kapkodják ki az anyukák és szerintem apukák. Egyik vasárnap éppen Szentendrén játszottak és mi nagyon vágytunk rá, hogy élőben hallhassuk lássuk a zenészeket. Hirtelen ötlettől vezérelve elcsaltuk Móni lányait is, így öt lányos szülőkként vonultunk a macskaköves utcákon, nem kevés elismerő pillantást bezsebelve ezzel. Én élveztem a játékot és a lányok is szívesen hívták egymást huginak, tesónak. Egy egyesült államok béli idős pár kérdésére, hogy ez ugye egy család Zoltán gátlástalanul rávágta , hogy igen. Dupla ikrek és egy nagylány. A pár hitte is nem is, aztán megesett rajtuk a szívünk és elmondtuk a teljes igazságot. Nagyon büszke vagyok Zoltánra, akinek angolja miatt a bácsi újra hitetlenkedni kezdett és ismét kétségbe vonta állításunk, miszerint magyarok és nem kanadaiak vagyunk.

Az Alma együttesre nem szenvedés a felnőtteknek se eljárni, mert a zenészek gondoskodnak az ő szórakoztatásukról is. Kétértelmű szóviccek, mulatságos félmondatok és ragyogó show elemek garantálják, hogy az ő koncertjeiken ne aludjanak el az anyukák se az apukák. Ráadásul értéket képviselnek, hiszen olyan költők verseit zenésítik meg, mint Kányádi Sándor, Weöres Sándor vagy Gazdag Erzsi.
Dedikáltattunk, aztán a koncert vége után a nagy melegben fagyizni indultunk. Itt Ági, aki családjával éppen arra járt és aki egyébként rendszeresen olvassa bejegyzéseimet, köszönés helyett csak annyit kérdezett a hátam mögött..Ebből is blog bejegyzés lesz?? Hát Ági ha most olvasod, akkor láthatod, lett. A fényképet, amit helyettem készítettél pedig várnám, hogy ide biggyesszem.
Visszafelé a kocsiban a Megyeri hídon totális hangerővel hallgattuk és teljes extázisban mutogattuk el a hozzávaló koreográfiával, hogy

Nád a házam teteje, teteje
de Rászállott a cinege, cinege
Hess le róla cinege , cinege
Mert leszakad a teteje, teteje
Ha leszakad mi lesz véle
Sárga lábú cinege, cinege
Hess le róla cinege, cinege
Mert leszakad a teteje, teteje


2. 3D aszfalt rajzokat nézni ugrottunk el a Nyugati térhez, mert külföldi élményeimből emlékszem rá, milyen csodákat képes néhány erre szakosodott művész a járdára varázsolni. A lányok is és mi is tátott szájjal néztük a beszakadt út alatt húzódó metrószerelvényt, a tűzzel körülölelt ugróiskolát és a szívesen guggoltak le a színes krétákkal játszó kisfiú mellé is. Kár, hogy nem tízszer ennyi rajz készült. A meglévő négy vagy öt közül voltak egészen különlegesek is. Azt hiszem azóta már esett párszor az eső. Még jó, hogy nálam volt a fényképezőgépem.





3. Kippkopp

Naiv dolognak tűnt azt hinni, hogy egy Kipp-Kopp című bábelőadásra lehetséges előző nap jegyet kapni, de én bíztam a jó szerencsében és a gondolataim erejében, így mégis felhívtam a Puskin mozi pénztárát, ahol közölték, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel egy későbbi időpontban is előadja a Nefelejcs Bábszínház, Marék Veronika kedves kis darabját.
A jegyünk az utolsó sorba szólt, de cseppet sem aggódtunk emiatt, hiszen remek hangosítással játszották a darabot és a lányok nyugodtan felállhattak a puha bársonyszékekre, mert nem zavartak vele senkit. Kipp-Kopp gyerekeiről szólt az előadás. bemelegítésképpen esti mesének is ezt olvastam el a kicsiknek, anyává válásom óta úgy ezredszerre.



A színvonalas bábműsorra máskor is elmegyünk biztosan. Ugyan ez a mese 3-4 éveseknek való, Hanna nem bánta, hogy csatlakozott hozzánk. Miközben nézte az előadást, arra gondoltam, hogy jó, hogy nincs nagyobb korkülönbség közöttük, mert így még éppen találunk olyan színházi vagy koncert programokat amelyeket mindhárman élveznek. Összenőttek, jó barátnők, játszótársak lettek. Hannának persze már vannak más igényei is, ezeket külön apás vagy anyás program keretében azért mindig igyekszünk kielégíteni. Noémi hozta a formáját és kicsit magamra ismertem. A zenei betétek alatt nem tudott nyugodtan ülni, ehelyett a ritmusra táncos mozdulatokkal reagált. Ragyogott az arca, feszülten figyelt, míg Eszter egy idő után elvesztette lelkesedését és feltette a kérdést: Mikor lesz vége már.
50 percig tartott a műsor, amelynek végén testközelből is találkozhattak a gyerekek a bábokkal. Az enyémek Zoltán szemfülességének köszönhetően még a mozi vetítő termébe is bekukkanthattak. Olyan furcsa, hogy kb. két év múlva új mesehősökre vágynak majd lányaim, Kipp-Koppról az aranyos kis gesztenyegyerekről pedig csak az unokáimnak olvashatok.









Tipp: A rengeteg programajánló portál közül én szinte mindig az alábbiakból szemezgetek, innen veszem az ötleteket:

www.port.hu
www.est.hu
www.gyerekprogram.hu
www.elevengyerekek.hu
www.gyerekszinhaz.hu