Még tavasszal vettem egy kis tasak napraforgó magot, hogy a lányokkal együtt elültessük és saját szemükkel tapasztalják meg a csodát, azt, hogy egy picinyke magból hogyan lesz egyre erősebb, magasabb a napraforgó. Közösen várjuk, hogy kinyíljon és a csodás sárga szirmokkal pompázó tányérjában gyönyörködhessünk minden áldott reggel, amikor kilépünk az ajtón. Szorgalmasan locsolták. Néha duzzogtak, hogy az egyik miért lett magasabb, a másiknak pedig miért csak két virága lett, az egyik vékonyabb száron áll, a másik meg erősebb. Metaforikus gondolataim lettek. Hogy ők is különbözőek és mégis mindhárman gyönyörűek. Hogy ők is kicsiny magocskák voltak és egyik alkalommal csak egy virág született, a másik alkalommal pedig dupla. Egyikük erős, a másik törékenyebb. Még mindig vannak percek, amikor elcsodálkozom azon, hogy három napraforgót nevelek.