Tegnap teltház előtt lezajlott Hanna vizsgaelőadása a Pataki Művelődési Központban. Nagyon komolyan hangzik és az is. Teljesen le voltam nyűgözve. A koreográfiától, a szervezéstől, a szebbnél szebb jelmezektől, a műsortól de legfőképpen kicsi Hannámtól.
Az első számban haladók szerepeltek a színpadon. Számomra teljesen ismeretlen kislányok de mégis annyira meghatódtam igyekezetüktől és tehetségüktől, hogy a mögöttem ülők azt hihették, hogy hozzátartozója vagyok valamelyiküknek. El lehet képzelni ezek után, hogy mit éreztem, amikor a műsor első felében az ovisok, azaz Hannáék adták elő a Halász Judit Hajrá Lajhárjára készült koreográfiát, majd a második részben az Aladdin mesejátékban az aranypénzecskék szerepet arany ruhakölteményben kezükben arany lapocskákkal. (Anyukám duplán élvezte az előadást, mert két unokájának tapsolhatott) Hanna azóta itthon is gyakran eltáncolja nekem a kis lajhár szerepét, sőt vele kell tartanom, mert tanítani próbál. A kiskosár valaha ment, bevallom ma már nem annyira könnyen ér össze a felem a talpammal.
A vizsgaelőadást színpadi próba előzte meg, aminek megszervezése a két kicsi miatt nekem is komoly fejtörést okozott. Szerencsére Orsi most is kisegített a bajból és egyszerre vitte el Nóriját és Hannát a művelődési központba. Kicsit lázadtam, hogy minek ez az egész cécó, de belátom, a hatalmas színpadot, a hangszórók erejét és a fények játékát jobb, hogy előre megmutatták a színpadi rutinnal egyáltalán nem rendelkező kicsi tornászoknak. A "Patakiba" érve szembesültem azzal, hogy bizony-bizony a kontykészítés terén még van mit tanulnom. Komplett kontykölteményekben érkeztek a csöppségek és a nagyobbak is. Még az a szerencse, hogy a színpadi sminket otthon elkészítettem, a göndör fürtökből eszkábált kontyot, pedig Orsi csillogó lakkjával és pár hullámcsattal tettük még tartósabbá.

Tavaly szeptemberben kezdtük el a kerületben az Imola néni féle ritmikus sportgimnasztikát. Imola néninek (egyébként fiatal nő) híre van a kerületben, és azt hiszem a lányos anyukák közül is a legtöbben hallottak róla. Kissé katonás de mégis gyerekbarát stílusáról, arról, hogy megköveteli a pontosságot. Hallottak a jó hangulatú mégis fegyelmezett óráiról és a maratoni (2 és fél órás) vizsgaelőadásokról is.
Én először sógornőmtől, Orsitól hallottam a tornáról. Hanna unokatestvére, Nóri már harmadik alkalommal lép év végén színpadra, azaz már haladó. Látszik is alakján és tartásán is. Az utóbbi hetekben gyakran illettem a "nagyüzemi" jelzővel a foglalkozásokat, mert Imola néninek rengeteg tanítványa van és azt gondoltam képtelenség ennyi gyerekkel érdemben foglalkozni. Amikor mi hétfőnként megérkeztünk, az előző csapattal összetalálkoztunk és még utánunk is érkeztek nagyobbacska lányok edzésre. Hétfőnként bejáratott programként anyukám sietett hozzánk, hogy a két kicsire vigyázzon, míg én Hannát elkísérem a tornára és a folyosón a többi szülővel, együtt megvárom. Mondogatta is anya, hogy kapcsolódjak ki, olvasgassak, vagy csak dőljek hátra. Így is tettem. Míg Hanna narancssárga tornadresszében, a tornateremben gyakorolt, nekem volt időm olyanokon gondolkodni, hogy nagyon fontos, hogy valamilyen mozgást, sportot űzzön a gyerekünk és volt időm megfigyelni a régebb óta tornázó nagyobbacska lányok tartását, ami egyszerűen csak lenyűgözött. Nem élsportolót szeretnék a lányomból nevelni de, úgy gondolom hasznára válik, ha egy nőies sportot választ és ez esetben az egyik legnőiesebbre esett a választás.
Tele vagyok gondolatokkal, teljesen az előadás és a látottak hatása alatt vagyok még most is. Le a kalappal Imola előtt! Fogalmam nincs mi zajlott a színfalak mögött, hogyan tudták ilyen gördülékenyen, kedvesen, profin megszervezni az előadást, öltöztetéssel együtt, mindenesetre nagyüzeminek továbbra is nagyüzemi, hiszen további 3 előadás követte a miénket, ennek ellenére mindenkinek lesz bizonyítványa, személyre szóló értékeléssel. Imola tudhat valamit és amíg Hanna is élvezi biztosan folytatjuk. Remélem a konferanszé búcsúja valósággá válik és jövőre velük ugyanott! Addig pedig Hajrá Lajhár helyett Hajrá Hannám!
(balról a negyedik..)