RSS

2008. június 24.

Menni vagy maradni?


Napok óta ezen gondolkozunk. Aztán a választ Gabesz barátunk adta meg ,aki épp meglátogatott bennünket. Leült a megújult medence mellé egy kényelmes nyugágyba, kapott valami finom italt a kezébe és csak annyit mondott: " Olyan itt nálatok akár a horvát tengerpart valamelyik nyaralójában"
Most akkor min is gondolkodom? Ugyan minek tenném ki a gyerekeket (és ezzel együtt magamat) egy 16 órás autóútnak? Nekem nem lenne pihenés, kikapcsolódás, az idegen ház pedig még nem varázsolná el a kicsiket, ellenben zavarná őket kiságyuk hiánya. Picik még no egy normandiai partaraszálláshoz. A meghívás jövőre is érvényes, Nina és Lionel alig várják, hogy éljünk ajánlatukkal és velük majd nélkülük élvezzük azt az igazi normandiai, termésköves, gerendás nyaralójukat, amik mindig megdobogtatták a szívemet. Jövőre már nem elsősorban a kicsik testi épségének megőrzése lesz a feladatom, okosabbak, figyelmesebbek, óvatosabbak lesznek, mint most, amikor semmi veszélyérzettel nem rendelkeznek. Jövőre már jobban elbírok két három évessel és egy majdnem hat éves nagylánnyal. Nekem most fontosabb a nyugalom a megszokott kényelem.
Minek is mennénk el? Hiszen helyben van a strand, a palacsintás, a játszótér és ahová mindig kedves vendégek érkeznek. Ahol ha elfáradnak a picik, kényelmesen a megszokott kis helyükön pihenhetnek. És nekem most ez a legfőbb szempont. Ha pedig meguntuk a pancsolást vagy elbújuk a nap mindig jó ötlet egy day trip valami kellemes, érdekes, mindenesetre nem 16 órás autóútra lévő helyre.
Menni vagy maradni? Megyünk. "Horvátországba". Csak éppen egyetlen kilométert sem autózunk hogy odaérjünk. Az érzés és a gyereksereg kényelme a lényeg. Az meg itt van -a közvetlen közelünkben.

0 megjegyzés: