RSS

2008. június 7.

Ikertalálkozó helyett...


Ikertalálkozóra készültünk. Előtte még elmentünk a Varázsműhelybe, ahol nyílt napot tartottak és végre mi szülők is egy kicsit bepillanthattunk Hanna szombati szentélyébe, ahol mindig finom illat van, kedves zene szól, mindenki mosolyog és minden arról szól, hogy a csiszolatlan kis gyémántokból kreatív és a művészetekre fogékony drágaköveket varázsoljanak. A néptáncba szerencsére a szülők is bekapcsolódhattak, éltem is a páratlan lehetőséggel és felelevenítettem a lánykoromban aktívan művelt néptánc tudásomat. Hannának még nem megy a kettőt jobbra kettőt balra de megnyugtatott, Kati, a tánctanár, hogy ebben a korban még nem tragédia, majd belejön. Egyébként Hanna az ovis szünet ideje alatt egy hétig táborozni fog a varázscsapattal és jövőre folytatja heti egy alkalommal a varázsovis foglalkozásokat. ( www.varazsmuhelyklub.hu )
Nos, ilyen előzményel után indultunk neki Kunhegyesre, az ikertalálkozóra. Tavaly is voltunk Szigethalmon egy hasonló rendezvényen és valahogy jó volt látni a hasonló cipőben járó vagy nevezzük csak sorstárs szülőket és a helyesebbnél helyesebb ikergyerekeket. Anyukám, aki előkészítette a gyerekeket az útra, szintén velünk tartott. Bepakoltuk a babakocsit, három műanyag motort és a szokásos menetfelszerelést. Az a helyzet, hogy sosem jutottunk el Kunhegyesre.... Amikor a gps további egy óra utat jelzett és a hátsó sor felébredt álmából, megláttam Abony tábláját és eszembe jutott egy sokkal jobb program így gyorsan lekanyarodtunk az egyébként kiváló minőségűvé varázsolt 4-es útról. Heni barátnőmmel terveztük, hogy egyszer családostul elmegyünk Abonyba, ahol egy nagyon színvonalas és kedves magánállatkert várja a látogatókat. Heni még nem tudja, hogy galád módon nélkülük mentünk el oda, de talán megbocsájtja ha elmesélem mennyire spontán és véletlen folytán jutottunk a magán zoo-ba és különben is...a szamaraknál már csöpögött az eső de a nyusziknál és az oroszlánoknál már szakadt, így gyorsan fedezéket kerestünk és bevágtunk pár virslit, debrecenit és hamburgert és közben kulisszatitkokat tudtunk meg a tulajdonos feleségétől, aki egyszemélyben volt mozgó jegyárus, büfés és idegenvezető. Az esőtől sem visszariadó pár vendégnek aztán hatalmas örömöt szereztek azzal, hogy az egyik gondozó kihozta karjában az általuk nevelt pár hetes kisoroszlán kölyköt. Szerintem senki nem lepődik meg azon, hogy a fényképezőgépünk akkumulátora ekkor mondott csődöt. Szóval ott ücsörögtünk a sátor alatt, a sártenger mellett, Hanna igazán autentikusan nézett ki az elcsúszásból eredő sáros nadrágjában és cipőjében, én a hófehér, felgyűrt, ikres találkozóra felvett nadrágomban, a kicsik a kapucnis kardigánjukban.
Aztán elmúlt az eső és fincsi, párás levegőben etethettünk kecskét, pónit, libát, orrmányos medvét, zebrát, struccot, szamarat, lámát, emut, selyemmajmot, makákót. Azért tudom ilyen jól felsorolni, mert a kocsiban hazafelé és itthon is a "sorold fel milyen állatokat láttunk és aki elakad az a vesztes" című játékot játszottuk. Meg a varázsovis Boti bácsi új lemezét hallgattuk, lecserélve ezzel a recsegősre hallgatott Halász Juditot és Gryllus Vilmost. Mindenkinek melegen ajánlom. Az abonyi állatkertet is
( http://maganzoo.fw.hu/ ) és Boti bácsi lemezét is.
Jövőre talán eljutunk az ikertalálkozóra is.

0 megjegyzés: