A földvári mólónál lévő palacsintasütő valószínűleg a szezon utolsó palacsintáját és lángosait sütötte meg nekünk. Siófokon, miután a kicsiknek vettünk két télikabátot már csak ahhoz volt kedvünk a metsző szélben, hogy forró csokit igyunk, aztán inkább a hotel melegvizes medencéjébe vágytunk mindannyian.
Aztán ahogy enyhült az idő, rövid autós kirándulásokat tettünk, hogy felfedezzük az Balaton körüli eldugott kis helyeket, falvakat. Így jutott eszünkbe, hogy soha vissza nem térő alkalom körülnézni a Krishna völgyben, ami nem más, mint szerzetesek rezervátuma, iskolával, templommal és persze mosógép és tv nélküli házaikkal. Kedves idegenvezetésben is volt részünk, így egy kicsit világosabban látjuk ezt a vallást és persze remek alkalom volt Hannának elmagyarázni, hogy bizony a világban sokféle vallás létezik és illik mindegyiket tolerálni. Aztán arról is beszélhettünk, hogy mindenki maga dönti el (legalábbis a mi családunkban), hogy kiben és miben hisz és remélem nagyobb korában majd neki is határozott véleménye lesz erről is. Megint szóba került, hogy azért nem kereszteltük meg babakorában és azért nincsenek keresztszülei, mert az a határozott véleményem, hogy nagyobbacskaként, felfogva az esemény jelentőségét és értelmét, majd ő maga kérheti ezt. Véletlenül sem akartam hófehér habos babos ruhás keresztelőt a lányaimnak csak azért mert elvárják vagy divat. Ennél sokkal többre tartom az ilyen ceremóniát...
Az Anna-Mária Villa közvetlenül a Balaton partján áll, a meseszép, ősfás sétány szomszédságában, így persze minden nap köszöntünk a hattyúknak és kacsáknak, utolsó nap pedig meg is etettük őket a lányok ropi maradékaival. És ha már az állatoknál tartok, leírom, hogy jó kis kiképzésben volt részem, mert állítólag általános balatoni jelenség, hogy a ritkább szúnyogírtás miatt elszaporodtak a pókok, és bizony pár jól fejlett példánnyal volt szerencsém találkozni. Néhány napnak el kellett telnie, míg nem éreztem folyton azt, hogy mászik egy nyolclábú szörny rajtam.
Aztán találkoztunk még egy érdekes madártani jelenséggel, nevezetesen a fecskék tömeges megbolondulásával. Szívesen megkérdeztem volna egy ornitológust, de nem találkoztam eggyel sem, így csak találgatásokba bocsátkoztunk a hotel személyzetével. Az úttesten ültek, össze vissza repkedtek, nekimentek mindennek és mindenkinek. Teljesen zavaros látvány volt és most kénytelen vagyok Hanna és magam miatt is utánanézni, hogy a hirtelen érkező hideg levegőnek vagy az afrikai költözésnek van köze a dologhoz.
Majd Hannával együtt nézem meg, mert már érti, hogy mi mindenre jó az internet, egy pillanat alatt megtaláljuk a verset, amiből csak egy rövid rész jut az eszébe és egyébként pedig egyre ügyesebben bánik a számítógéppel. Kedvenc oldala most a www.tunderilonka.hu, ahol kirakózik és öltözteti tündér barátnőit.