RSS

2008. szeptember 2.

Magas lovon











Attila egy olyan barátunk, akivel van úgy, hogy több hónapig nem találkozunk, mégsem vetünk semmit egymás szemére és tulajdonképpen ott folytatjuk ahol abbahagytuk. Zárójelben még megemlítem, hogy ő az, aki az árnyas fák alatti esküvőnkre, meglepetés slide show-t készített, amivel azon kívül, hogy nagyon kellemesen meglepett bennünket örökre a szívemvbe is zártam. A minap nálunk jártak, hogy átadják saját esküvői meghívójukat (éppen itt volt az ideje!!) és megint sikerült pár szót váltanunk egymással. Hanna nagyon várta Attilát, mert tudta, hogy van egy saját, igazi, hús vér lova és igazából is tud lovagolni. Meglátta a nagy lehetőséget benne, , a soha vissza nem térő alkalmat és arra kért bennünket szóljunk pár szót az érdekében. Lovagolni szeretne, no, lovak közelében szeretne lenni. Olyan nehéz ezt megérteni?
Nem vagyunk semmi rossznak az elrontója és Zoltánnal az az elvünk, hogy ha valamit nagyon szeretne a gyerek kipróbálni (ésszerű határok között persze), akkor adjuk meg a lehetőségét. Mi ugyan nem rajongunk a lovakért és a lovaglásról is szinte ugyanaz, vagyis a hatalmas esések, Superman és más fiktív vagy valós lovasbalesetek jutnak eszünkbe, Attilában maximálisan megbízunk, így -remélem nem kierőszakolt, mindenesetre- meghívásuknak eleget téve a megbeszélt időpontban a megbeszélt helyen találkoztunk, hogy aztán egy komplett farm kellős közepén találjuk magunkat.
A kicsik bátran nyúltak az elénk siető kutyusokhoz, aztán még bátrabban kezdték etetni a pónikat, a kis bocit, a nyulakat. A kecskétől jobb volt távol tartani magunkat. És egyszercsak megláttuk Bogit, a pej lovat, amire aztán valóban felült Hanna, aztán Zoltán és végül én is. És tanultunk egy csomó szakszót meg korábban sosem hallott kifejezést és belekóstoltunk milyen a lovaglás íze. A kislányok élvezték,hogy a megszokottnál is szutykosabbak lehettek. Noémi hagyta magát a ló hátára tenni, szoros barátságot kötött Bogival, eszter, aki pedig alapesetben a hinta, ringlispir és minden kicsit is veszélyes mozgó tárgy szerelmese, határozottan tiltakozott a nyeregbe ültetés ellen, az etetés maximálisan kielégítette igényeit.Be kell látnom én voltam a legkevésbé bátor, Hannában viszont az izgalom vagy félelem morzsáját sem láttam, pedig titkon azt reméltem, hogy ha élesben lovagol, kicsit megijed attól, hogy milyen tekintélyt parancsoló és izgága tud lenni egy ló, arról nem beszélve, hogy magas. Nem így történt de arra jó volt, hogy csillapítsuk kicsit vágyát és most úgyis elkezdődött az óvoda és beindulnak a megszeretett külön foglalkozások, a torna, a morzsa, mitöbb korcsolyázni is tanulnak majd ovis berkeken belül. Most jut eszembe. Az is veszélyes sport..egy nagy esés és roszz belegondolni mi történhet. Ma szólok Zoltánnak, hogy szerettesse meg Hannával a sakkozást. Úgyis a Kepes könyvét olvassa, abból meríthet ötleteket.

Levezetésképpen de már nagyon álmosan, két vödörnyi almát és barackot szüreteltünk le közösen, a lovarda mellett lévő abszolut veszélytelen szedd magad ültetvényen.

0 megjegyzés: