RSS

2008. szeptember 27.

Eszter és Noémi







Ikrek, tehát folyamatosan osztozkodniuk kell valamin. Már a méhemben a helyen és a táplálékon, aztán most testvérükön, rajtam és a játékokon. Mivel szinte sosincsenek egyedül, folyamatosan gyakorolják a közösségben élés írott és íratlan szabályait, a birtoklást, a jószívűséget, irgységet, a sajnálatot, együttérzést, rivalizálást és versengést.Azt hiszem nem lesz problémájuk a társas beilleszkedésbe majd, és akár még némi előnyre is szert tesznek ezekkel a kézzel nem fogható képességekkel a birtokukban. Amitől mindig ellágyul a szívem, az az, amikor egymás kezét fogják vagy reggel, ébredés után megpuszilják, átölelik egymást. Persze ezekből Hanna sem marad ki sosem, így teljes a szeretet kör, amit már csak az tud felülmúlni, amikor megy a gőzös megy a gőzöst játaszanak szépen egymás vállára tett kézzel vagy amikor körjátékoznak, táncolnak. Ilyenkor bármivel is foglalkozzak, abbahagyom és hosszan gyönyörködöm bennük.

Eszter szeret babázni, gondosan betakarja épp aktuális kedvencét vagy kedvenceit, (mert érdekes, hogy gyakran kettőt tesz a babakocsiba egymás mellé), simogatja, puszilgatja őket. Jellemző rá a nagyon intenzív szeretet adás. Puha karjaival gyakran öleli át nyakam és bújik hozzám, puszilgat, simogatja arcomat. Semmihez sem fogható érzés. Szenvedélyes típus, ha valamit tesz vagy mond azt nagyon teszi vagy mondja. Nagyon szeret, nagyon kiabál, nagyon sír, nagyon irígy, nagyon jószívű.
Ha leszidom vagy rossz fát tesz a tűzre összeráncolja homlokát, összehúzza szemöldökét és lefelé néz,időnként ránk sanídva. Nem tűri ha valaki akár csak a közelébe is férkőzik játákához, oroszlánként védi a tulajdonát.
Sajtot sajttal, húst hússal eszik de nem veti meg a gyümölcsöt se. Hatalmas étvágya van de szerencsés alkat, mert nem látszik meg rajta. Olyan igazi kis éhenkórász vagy ínyenc, aki még a madáretetőből is kilopkodja a mazsolát és a kenyérmorzsát. Porcelánbabának nevezem néha, mert olyan törékeny típus és bőre is világosabb testvéreinél. Nagyon hajlékony, ami Zoltán űrhajós kiképzés nevű játéka közben szembetűnő igazán. Szoktam is viccelődni, hogy ha Kínában élnénk már biztosan lecsapott volna rá valamilyen cirkuszi akrobata iskola és elkezdték volna betanítani a "hogyan vakarjuk meg hátunkat fejenálva lábbal" című mutatványra.

Noémi változatlanul apás, aminek kezdete pontosan behatárolható. Eszterrel töltött kórházi kényszerpihenőnk alatt alakult ki a kapocs, ami látom hogy Zoltánnak nagyon jól esik és olvadásközeli állapotba kerül tőle gyakran.
Édesszájú és nagyon önálló. Ebben kísértetiesen hasonlít Hannára, azaz egyedül szeretne öltözni, vetkőzni, enni és rossz néven vesz bármilyen kéretlen segítséget. Ilyenkor csak annyit mond utánozhatatlan hanglejtéssel, hogy Éééén!
Szereti ha elalvás előtt dajkáljuk, cirógatjuk. Vasgyúró típus, és szereti sőt kiprovokálja, hogy gyúrjuk, bírkozzunk vele. A legkevésbé sem kényes. Eszterrel ellentétben, esések, beütések, bibik ide vagy oda, csak akkor sír ha tényleg nagy a baj, feleslegesen nem potyogtatja egyébként krokodil méretű könnyeit.Hannával igen szoros szövetség alakult ki köztük, ami a legkülönfélébb módon nyilvánul meg. Mesenézés közben befészkeli magát nővére ölébe vagy hagyja, hogy Hanna készítse el frizuráját. Noémi rendkívül muzikális, szeret dúdolni, énekelgetni és igényli a zenehallgatást, aminek érdekében lépéseket is tesz már, nevezetesen bekapcsolja a cd lejátszót. Már most rajong a könyvekért, hosszan nézegeti a képeket és nem kalandozik el figyelme akkor sem ha Boribonról olvasok neki(k). Szeret segíteni a háztartásban, takarítani, porszívózni és ha nagyritkán zacskós tejet veszek, addig húzogatja a fiókokat, míg megtalálja azt a ronda műanyag tejtartót, ami szerintem még a nyolcvanas évekből maradt. Mindenesetre nagyon figyelmes gesztus tőle, ahogyan az is hogy papucsot vagy házi cipőt hoznak ha észreveszik, hogy mezítláb álldogálok a konyha kövén.

Persze mindig várunk valami új képességet, most éppen a beszédet. Nem aggódom, mert Hanna is két éves kora után kezdett értelmesen, összefüggően beszélni de nagyon várom. Jó úton haladunk, annak ellenére, hogy az ikrekre olyannyira jellemző speciális nyelvezet jeleit is felfedezni vélem.
A babakocsit egyre ritkábban használjuk, legtöbbször csomaghordóként funkcionál csak, mert megtanultak fegyelmezetten, kezünket fogva sétálni. Új fejezet kezdődött most, hogy mindent megértő, okosodó, értelmes kétévesekké cseperedtek a kislányok és én lubickolok abban a mérhetetlen szeretetben, amit nap, mint nap kétoldalról kapok tőlük.

2 megjegyzés:

Szitya írta...

Igen, Ági! Jó ikreket nevelni, nagyon. És az meg különösen, hogy bár mindig együtt vannak és osztozkodniuk kell sok mindenen (ebben a korban még feltétlenül), mégis két, teljesen különböző egyéniség rajzolódik ki! Ez teszi aztán igazán élvezetessé az életet - és lehetővé azt, hogy ne kezeljük őket egyformán, egyformaként!

Puszi,

Szilvi

Judit írta...

Éljenek az ikrek ;-)