RSS

2010. január 23.

Időutazás dédivel



Az alábbi írás Zoltán nagymamájától, a lányok dédijétől, Erzsi nénitől származik. Egy XIII., kerületi pályázatra küldte be emlékeit, amellyel aztán a jól megérdemelt első díjat bezsebelhette. Emlékszem Zoltán ment el helyette a díjátadóra és nagyon büszke volt 95 éves nagymamájára. Igazi időutazás ez a négy oldal, amit gyöngybetűkkel vetett papírra dédi. Igazi kincs annak, akit érdekel a régi Budapest egy piciny szelete. Szerettem amikor dédi a régmúlt időkről mesélt. Jutott belőle szép és sajnos sok rossz is. Mégis csak a szépről írt akkor. Sokat nézegettünk megsárgult, megbarnult fotókat. Nemrég kértem, hogy mindegyik hátuljára írja fel kit ábrázolnak. Jó,hogy megtette. Jó, hogy lejegyezte gyerekkorának kicsiny részletét, jó, hogy leírta a gesztenyés torta receptjét. Dédi, január 17-én, vasárnap, szépen, csendben örökre elment.

" Életkorommal kezdem az írást, 95 éves vagyok és egész életemben Angyalföldön élek.
1914-ben születtem. Apám már katona volt, 1 éves koromban látott először. A háború alatt vidéken éltünk anyám szüleinél. Pestre 6 éves koromban jöttem, itt kezdtem iskolába járni én is pesti lakos lettem. Lehel úton laktunk, 19 éves koromig egy helyen.
Gömb utcai iskolába jártam. Visszagondolva erre az időre csak szépre emlékszem. Most honvédségi lakóházak állnak ott, ahol régen katonai (lovas) gyakorló tér volt. Gyerekek, akik közel laktunk, oda jártunk homokvárat építeni. Nem volt drága játékunk. Egy homokozólapáttal is gyönyörű várat lehetett építeni. A játékunk 1 labdából és ugrókötélből állt, mégis sokfélét játszottunk, főleg csoportosan pl. utolsó pár előre fuss vagy kint a bárány bent a farkas stb.
Az iskola nagyon jól felszerelt iskola volt gondolom ma is megállná a helyét. A tornaterem külön említést érdemel. Volt ott gyűrűhinta, bordásfal, kihúzható létra és még sok más, nagy labda, buzogány. Mind az angyalföldi iskolában. Még annyit, a kabátokat a folyosón akasztottuk fel és nem vesztek el.
A negyedik elemi után a polgárit is ott kezdtem. Ez talán még jobban felszerelt volt. Külön kézimunka és rajzterem a kémia teremben kísérleteket is végezhettünk. Végezetül annyit: de szép volt.
Mindez Angyalföldön volt ahol a porolón lehetett tornázni, az udvaron labdázni (és nem törtünk ablakot) és sok más csoportos játék.
Mindezt azért írom le, hogy a mai gyerekek is lássák drága játékok nélkül is csoportosan milyen jól teltek a napok. Gyerekkoromat egy angyalföldi "proliházban"töltöttem de jobb volt itt élni, mint egy belső kerületi "polgári házban" ahol pl. az udvarban nem lehetett fogócskázni. Még sok mindent írhatnék a gyerekkoromból de minek.
Most más emlékek. Emlékszem, mikor a Váci úton még álltak a gyárak. A Schlik-Nikolzon, a Láng gépgyár, fogalom volt ott dolgozni.
Hogy reggel 7-kor jelezték a munkaidő kezdését, akkor úgy mondtuk "fújnak a gyárak". Ez is hozzátartozott a munkás kerületekhez.
Angyalföld, Csepel, a május 1-i felvonuláson énekeltük, hogy Vörös Csepel vezesd a harcunk a Váci út felel neki. Én a május 1-i felvonulásokat mint szép emléket őrzöm.
A háborús emlékekről nem írok, csak rossz emlékek jutnak eszembe.
Úgy emlékszem, hogy a háború után az első villamos a Váci úton indult (Angyalföld)
A lerombolt Margit híd mellett a "Mami" ez ugyan nem Angyalföld de úgy éreztük ébred az ország. Nagyon sok ház lakhatatlanná lett. Megszületett a rossz emlékű társbérlet.
A következőket nem tudom időrendi sorrendben felsorolni csak ahogy visszaemlékezem. Megkezdődött lassan az építkezés. Fokozatosan tűntek el a romok és épültek az új házak a most lebecsült panelházak, pedig ezekre nagy szükség volt.
Aki itt kapott lakást nagyon szerencsésnek érezte magát, megszabadult a társbérlettől. Szinte észre se vettük, a romok helyén nagyon szép új házak épültek.
A váci útról is eltűntek a házak, reggel 7 órakor nem "fújnak" a gyárak. Lehet, hogy nevetségesnek hangzik de nekem néha hiányzik, ezt tudják be a koromnak.
A Váci útról észrevétlenül megszűntek a gyárak és felépültek a gyönyörű irodaházak.
Akik a régi Váci utat nem ismerték nem tudják értékelni, hogy mi is történt Angyalföldön, hogy már színházunk is van. A Szabolcs utcában is eltűnnek a régi szoba-konyhás lakások, a 13 házban már minden lakásban gázfűtés van, ahol lehet ott komfortosítják.
A Ferdinánd hídról lenézve újra háborús emlék jut eszembe amikor a Rákosrendező égett, este megvilágította a környéket.
Én emlékszem, amikor nem volt szemétgyűjtő konténer. Ló vontatta szemétgyűjtő járta az utcákat és "csengővel jelezte", hogy itt a szemetes vagy "itt a jeges". Ez is hozzátartozott az utca hangulatához.. Ne feledkezzünk meg a lehel piacról, olyan jó híre volt, hogy még távolabbi kerületekből is ide jártak vásárolni, hogy évekig egy helyen vásároltunk. Még hosszan tudnék erről írni de már rég a múlté.
Egy kicsit hosszabban szeretnék írni a Vurstliról. A fiatalabb korosztály nem is tudja, hogy ez a vidámpark egy része volt, ahová jegy nélkül lehetett menni. Én még emlékszem, hogy itt volt kiállítva a Feszty körkép a magyarok bejövetele, ahogy akkor hívtuk. A két körhinta most műemlék, a barlangvasút a sárkánnyal. A liliputi színház a gyermekek kedvence és még sok más "csoda".
Nem tudom a háború után létezett e kiscirkusz. Egy helyen valami ablakféle volt, azon keresztül lehetett látni a műsort mindig nézősereg élvezte az ingyenes előadást. Időnként perselyeztek, volt aki adott, volt aki nem. Gondolom ez igazi Angyalföldi emlék.
Ahogy írom a visszaemlékezést mind több jut eszembe. Még azt meg kell, írnom, mikor férjhez mentem 18 hónapig más kerületben éltem de nem tudtam megszokni "honvágyam" volt. Visszajöttünk Angyalföldre. A kerületnek talán valami szívó hatása van több ismerősöm mondta csak itt érzik jól magukat.
Befejezésül még annyit az esetleges helyesírási hibákat tudják be annak, hogy már kijöttem a gyakorlatból ritkán írok. Most mégis? Mikor a TV-ben olvastam a felhívást egy kényszer kerített hatalmába, hogy a régi emlékeim egy részét megírjam, ha nem is egy irodalmi remekmű. Ennyi tellett egy 4 dédunokás déditől.
Vértes Mihályné
Bulcsú utca "


A képek utolsó szülinapi ebéden készültek, azon a bizonyos királyin, ahol még kagylót is evett.




10 megjegyzés:

Vera írta...

Fogadjátok őszinte részvétünk! Igazán remek asszony lehetett, és igazán kiváló írással rukkolt elő!
gondolom, ezután is nagyon fog hiányozni a nagymama, a dédi, az Erzsi néni, kinek mi volt, de szép, hosszú életet élt, láthatta 4 dédunokáját, és biztos rengeteg szép emléket hagy maga után!
Vera

andi írta...

Őszinte részvétünk..Nagyon szép, megható és tanulságos írással rukkolt elő a dédi..személy szerint én is nagyon szeretem olvasni és hallgatni az ilyen visszaemlékezéseket, a régiek "meséit", igazi történelem órák ezek...(történelem tanárként mindig is a személyes visszaemlékezéseket értékelem a legtöbbre) Szerencsések vagytok, hogy ilyen sokáig veletek lehetett...

éva írta...

Őszinte részvétünk. Csodálatos, hogy ilyen hosszan veletek lehetett...

Timi írta...

Ágnes, részvétem a Családnak!
Legyen szép álma a Dédinek... és valamiért az jár a fejemben, hogy csak az hal meg, akit elfelejtenek... azt hiszem, Ő nem fog ...
Furcsa dolog, nem is szívesen gondolok rá, de pár hónapja igenis fontosnak tartom, hogy megtudjam, mi volt az én gyerekeim dédszüleinek a története. Hogy hogyan ismerkedtek meg, hogyan szerettek egymásba? De valamiért nem merek, nem tudok erről beszélni a mamámmal, pedig most kéne, amíg nem késő. Ő is már 82 éves és elég beteges... Régóta nem vagyunk jó viszonyban, és erre nem vagyok büszke, sőt... azt hiszem, meg fogom bánni, ha nem kérdezem meg tőle, amit szeretnék. Mert mi lesz akkor, ha a gyerekek rákérdeznek és nem tudok majd válaszolni...?
És most olyan jó volt olvasni a Ti déditek emlékeit....
Köszönöm, és még egyszer: nyugodjon békében!

Annás írta...

Nagyon sajnálom, fogadjátok őszinte részvétünket...
Anna

ßóbita írta...

Részvétem. Nagyon sokmindneki megy el mostanában. A dédimamitok az égből vigyáz rátom, hiszem.

3 kislány, én meg egy férj írta...

Köszönöm mindenkinek!
Ágnes

g.Vivien írta...

Itt most Zoltánnak szeretnék részvétet nyilvánítani, Ági Neked már megtettem. Nagyon vártam ezt a bejegyzést, de nem tudtam, hogy ennyire fogom szeretni. Örülök, hogy leírtad a Dédi emlékezését. Ez engem már akkor nagyon érdekelt, amikor ő ezt megírta. Szerintem a Lányok is értékelni fogják sok-sok év múlva, amikor ez már valóban történelem lesz.

Nyugodjon Dédi békében!

Puszi Nektek!
Vivien

Natimi írta...

Fogadjátok őszinte részvétünk!
Nagyon jó volt olvasni dédi emlék iratát.Igazán szépen írt.Milyen jó,hogy megtette.

Biztosan sosem feleditek őt,így szívetekben mindig élni fog!
Nyugodjon békében dédimamátok!

Puszillak,
Timi

SKY írta...

Olyan békesség árad ebből az írásból, annyira jóleset, köszönöm szépen. Kedves Déditeket Isten nyugosztalja.
Kinga