RSS

2010. január 7.

Öt helyett egy








Ötöt szerettünk volna építeni, mert nagyon lelkesek voltunk. Egymást ölelve, sikongatva és gyí pacizva ültek a szánkón és kérték gyorsabban húztam őket. Közben azon vitatkoztak hogyan kivitelezik majd az építést. Én közben két lihegés között magamban számoltam hány láboskám van, amit erre a célra felajánlhatok és amikor rájöttem, hogy kevés, alternatív megoldásokon töprengtem.

Teljes mértékben Hannáé a dicsőség. Ő az, aki hősiesen görgette a hógolyót a kertben,hogy megfelelő méretű hóember születhessen belőle. A közepét is ő gyúrta én csak a háttérből osztottam az instrukciókat, miközben Esztert vigasztaltam, aki bal csuklóját fájlalta. Saját bevallása szerint elesett és beütötte, bár nem tudom hová és mennyire, mert közben családi ház tulajdonosi kötelezettségemnek tettem eleget és a járda havát lapátoltam. Hanna tovább épített Noémivel, akinek szintén fontos feladata volt, ő fogta a kis piros lábost és a répát, közben pedig -amikor nem figyeltem oda- a hó minőségét vizsgálta- nyelvével.
Szomszédunk, Andi, aki végzettségét tekintve ápolónő szintén havat sepert, így megmutattam neki Eszter kezét, hogy szakemberként ő lát e rajta valami eltérést. Tudni kell, hogy Esztert Blaha Lujzának hívjuk (mondjuk a híres tragika, Jászai Mari név találóbb lenne de a Lujza mégiscsak jobban illik hozzá), mert zseniálisan alakít drámai szerepeket. Bámulatosan tud egy perc alatt szomorúságot majd vidámságot imitálni arcával és gesztusaival. Nagyon élethűen sajnáltatja magát és nyafog, így felmerült bennem,hogy most is erről van szó, ám minél tovább néztem kezét annál inkább úgy láttam , hogy a kis kéz dagad, lilul.. Egy idő múlva elmúlt a szomorúság, kaptam Esztertől egy óriás puszit azzal, hogy már nem fáj és mire felocsúdtam már szaladt is a majdnem kész hóemberhez.
Közben besötétedett. Hanna egyedül, segítség nélkül csak egy hóembert tudott építeni kertünk közepére. Ezt az egyet viszont nagyon szeretik. Puszilgatták, majd nyalogatni kezdték, amit már nem néztem olyan jó szemmel. Hannának megígértem, hogy legközelebb kap segítséget és megalkotjuk az elképzelt hóember családot, addig is legyen büszke magára, hiszen nagyon szépet alkotott.
Ma is sietek értük az oviba. Olyan jó mindenféle kötelezettség nélkül, itthon játszani velük.

1 megjegyzés:

Natimi írta...

Hát Hanna előtt emelem kalapom!Ügyes és szorgalmas!Én sajnos nem vagyok képes felépíteni egy hóembert:(Vagyis az idén még csak egy ici-picit készítettünk a gyerekekkel,de nálunk is Anett volt a kitartóbb.
Apukám viszont épített nekik egy szép nagyot!:)

A képek nagyon jók.Istvánkának is nagyon tetszett!:))

Puszillak,

Timi