RSS

2010. január 26.

Szépségek

Komoly fejtörést okoz, hogy az utóbbi időben keletkezett kreatív csodák mindegyikének, méltó helyet találjak a házban. Ezekből a szépségekből mutatok meg most párat. Egyik sincs ellátva copyright-tal..

Más tollával ékeskedem. Ikres Mónitól kaptuk Hanna 6. születésnapjára, az alábbi mézeskalácsból készült, száraztésztával díszített, igen tartós és mutatós torta alakú mécsestartót. Nagyon nagy becsben tartjuk, az ötlet zseniális és szerintem utánzásra méltó. És ha már Móninál tartok, leírom, hogy tőle származik az utóbbi idők legeredetibb, legédesebb szülinapi meghívója is, amit szintén eltettünk. Amolyan Pöttyös Panni naplója stílusban íródott, rajzokkal és csuda jó móka "elolvasni" annak, aki még nem ismeri a betűket, és annak is, aki már igen.


Szinte már természetesnek veszem, ha a kiscsoportosokkal készített kreatív képekkel, figurákkal, alkotásokkal találkozom az öltöző faliújságján. Elmondhatom, hogy Eszti és Noémi nagyon szerencsések, hogy olyan csoportba járnak, ahol nem számít különleges alkalomnak ha kézműveskednek, festenek, alkotnak. Nemrég ezzel a hópehely-hófelhő függelékkel leptek meg, ami egyszerű só-liszt gyurmából készült, majd még puhán átszúrták és felfűzték (a türelmes óvó nénik) és most a folyosónkat díszítik. Zseniális.




Hanna csütörtökönként jár a kerületi Varázsműhely, varázsovijába, amelynek létezéséről minden ovis korú kerületi lakos anyukája, apukája előbb utóbb szájhagyomány útján értesül és ha teheti be is íratja oda gyerekét. Művészeti óvoda néven van nyilvántartva. Hanna nagyon szereti ezeket a heti egyszeri alkalmakat, ahol mindig mézeskalács illat van, ahol mindig énekszó vagy zene hallatszik, ahol gyakran táncolnak és kiélhetik kreativitásukat. Szorgalmasan gyűjtöm az ott készített remekműveket, amelyek mindig egy-egy aktuális ünnephez vagy évszakhoz kapcsolódnak, így aztán egy csomó új ismeretre is szert tesznek, mire elkészülnek. A legutóbbi alkalommal egy fekete papírra ujjacskáik és pálcikák segítségével maszatoltak havas dombokat és hóembereket. Bárki, bármikor nekiállhat ennek is, a siker garantált. Hanna kis műve nekem annyira megtetszett, hogy azonnal fehér keretbe tettem és bizony az összhatás annyira jó lett, hogy volt, aki megkérdezte "De jó kép. Hol vetted?"



Nem hagytam abba a gyerekekkel való alkotást csak azért, mert vége az adventnek és a karácsonynak. Továbbra is szívesen olvasok más kreatív anyukák ötleteiről és nem túl bonyolult alkotásaikról. Az egyik oldalon találtam rá a papír madáretetőre és nagyon megtetszett. Készítése, ragasztgatása közben a költöző és itt telelő madarakról beszélgettünk és már nemcsak a széncinege jut eszünkbe ha róluk esik szó.
Hanna, kérte, hogy a kész művet az ablakba ragasszuk ki. Reméljük nem fogják a madarak túl élethűnek találni a magokkal teli madáretetőt és nem repülnek majd neki az üvegnek, hanem megtalálják a kertben lévő fa ágai között megbújó kis etetőt, amit ezentúl sokkal nagyobb gonddal fogunk megtölteni eleséggel..

(A képen Hanna nem fest túl jó bőrben. Skarlátos lett szegényke.)

2 megjegyzés:

Natimi írta...

Hanna hóemberes téli tájképe tényleg nagyon művészi!Ebben a fehér keretben még szebben mutat.Nagyon ötletes vagy te is Ágnes!:)...de azt hiszem ezt már mondtam:)

A madáretető is nagyon kreatív és annyira hiteles,hogy ha madár lennék arra szállnék..

Hannának gyógyulást.Picit látszik,hogy sápadt,de annyira nem vészes.Remélem már jobban van!

Puszillak,
Timi

Eszter írta...

Nagyon szépek az alkotások!