RSS

2010. január 11.

Pont, pont, vesszőcske



A minap anyu kezembe nyomta több, mint harminc évnyi őrizgetés után az összes óvodai rajzomat, feladatlapomat. Némelyikre még emlékeztem is. Az aranyesőre, a varrott rajzra, a kékkel nyomott kis feladatlapokra no meg nem túl élethű emberábrázolásaimra. Hannával meg is állapítottuk, hogy bizony nem volt a rajz az erősségem. Bezzeg Simon, a bátyám, aki már ovisként zseniálisan szépen rajzolt és sokáig rajzfilmkészítő akart lenni (megjegyzem, lánya Nóri is különlegesen szépen rajzol és fest). Volt kitől örökölnie a tehetséget. Apu amellett, hogy kalligrafikus szépségű betűkkel írt, mesterien rajzolt.
Emlékszem, hogy műveink "E" épület, földszint kettes ajtó alatti wc ajtónkat díszítette kívülről. Nagyon büszke voltam ákombákom figuráimra és fontosnak tartottam egy-egy hozzánk érkezőnek azonnal tárlatvezetést tartani.
Hanna szerint most, hogy anya vagyok egész jól behoztam a lemaradást és remekül tudok tündért, cicát és kis segítséggel, másolva bármit rajzolni, amin időnként magam is meglepődöm.


Szeretem nézni és elemezni a gyerekrajzokat, mert nagyon őszinték, ártatlanok. Alig vártam, hogy Hanna az irkafirkálás után valódi rajzokkal lepjen meg, hogy rajzzal mesélje el élményeit, hogy használjon színeket. Ma már minden napra jut belőlük. Tetszik, hogy ad a részletekre, azaz a képen szereplőket igazi szemszínnel, fülbevalóval, szakállal, megfelelő alakú szemüveggel és ugyanolyan színű ruhával rajzolja le, amilyennek megismerte. Magát göndör hajzuhataggal, Esztert bodrosan, Noémit viszont egyenes hajjal ábrázolja.
Mostanában gyakran rajzol golyóstollal. Egy darabig kérdezgettem, hogy miért nem használja inkább a szép színes ceruzáit, ám hasztalan. Beláttam, hogy ez is egy általa kedvelt technika amiből nemrég megszületett kedvenc rajzom a dróton ülő madárcsalád.




Azóta nem szólok bele milyen színnel rajzoljon, nem szólok bele, hogy töltse ki a lapot, nem irányítom, nem képzem, mert tudom azzal mindent elrontanék. Nem akarom, hogy kihívásnak fogja fel az alkotást, sokkal inkább természetes kifejezésmódnak. Persze címet is ad neki, amit azonnal rá kell írnom a hátuljára a készítés dátumával együtt.
A kicsik közül Eszter erőssége a rajz és a színezés. Belemerül, koncentrál és diadalittasan mutatja meg kész művét, amiben rendszeresen visszaköszön a csiga és a barba papához hasonló alakzat.
Noémi a színekkel és a ceruza mozgásával játszik. Nagy kedvencem az ilyen színtéglalap rajz és talán szentségtörés, mégis azt szoktam mondani, hogy a modern művészetek palotájában is megállná a helyét..

Ennyi rajznak átgondolt file rendszerre lenne szüksége, ám egyelőre a tárolást három névre szóló doboz testesíti meg. Vannak kedvenceim, amiket azonban azonnal színes keretbe teszek és az erre kijelölt falrészre szögeltetek fel. Gyakran megesik, hogy a szembelévő falnak támaszkodva hosszan nézegetem őket. Ott van a zalakarosi kiruccanásunk, a tengerparti nyaralásunk pillanata rajzban megörökítve. Ott a karácsonyunk, a családi korcsolyázás, a kedvenc kis állatok a csiga , a cica, a pillangó. Bekeretezésre méltónak tartottuk még a sellőt és az önarcképet a lóval. És mivel vészesen fogy a falfelület, ellenben szaporodnak a rajzok, együtt zsűrizünk és szavazunk arról, hogy egy-egy remekmű felkerülhet a falra vagy menjen inkább a dobozba.






5 megjegyzés:

Mónika írta...

Szia Ági!

Magamat nem sorolnám az érzelgősök közé, most mégis sikerült könnyeket csalnod a szemembe, megint "olyan" dolgokról és úgy írtál!

Eszembe juttattad édesanyámat aki annak idején, ugyanolyan gondossággal őrizgette óvodáskoromtól készült rajzaimat...
Emlékszem még arra is, hogy már pár év elteltével is mennyire rácsodálkoztam saját "remekműveimre"
Sajnos azóta nemcsak a rajzok nincsenek meg...
Mára csak az emlékük él még élénken bennem...

Jól teszed, hogy gyűjtögeted, rakosgatod a lányok rajzait (én is ezt csinálom)
Külön-külön, pontos dátummal ellátva, évente csomagolom és teszem biztonságos helyre az utókor számára...

Az megint dicséretes, hogy nem szólsz bele Hanna rajzaiba.
Nekem is sokszor óriási önfegyelem kell hozzá, hogy ne irányítsam a lányokat.
Tudomásul kell vennem, hogy a rajztudásuk nem rám ütött, ezért nem is erőltetem náluk...
(akkor vagyok boldog amikor maguktól rajzolnak, és nem színeznek)
Jó ötlet a legsikeresebbeket kitenni a falra, csak kevesebb a fal mint az évek alatt összegyűjtött rajz.
:)
Arról nem is beszélve, hogy Noémi és Eszter, még jószerével el se kezdte "pályafutását..."
Mi már a Valentin napra készülünk a lányokkal, igaz, nem rajzzal.
Puszi!

Mónisor

Natimi írta...

Hát ezt nem hiszem el:))Én is hasonló bejegyzésre készülök!De sajnos én nem tudok ilyen szépen fogalmazni mint te.
Megható ez a bejegyzésed!Jó volt olvasni és nézegetni a szép kifejező képeket!

Érdekes dolgokra,érzésekre lehet rájönni,ha jobban megnézzük őket.
Én imádom ,amikor Anett rajzol,majd címezi és átnyújtja nekem!Hogy "anyu,ezt neked rajzoltam!"
Amúgy én is gyűjtöm a rajzait,akár a pirospontjait!:)

Puszillak és jó éjt,

Timi

u.i.olyan jó ötlet,hogy kiteszed a falra őket!Nagyon szépek!

Névtelen írta...

Szia!
Tudod, már rég meg akartam írni, csak mindig más jár a fejemben, hogy sok blogot olvastam, olvasok, sokba belekezdtem,
de egy idő után mind "uncsivá" válik....Nem így a tiétek/tiéd.....Sosem unalmas, hétköznapi dolgokat írsz, és mindent remekül fogalmazol meg,
élvezet olvasni. A hétköznapi dolgaitok és jól hangzanak, mert jó a "tálalás és csomagolás"....Tudod a blogírók sokan elvesznek az apró részletekben,
az anyukák többsége pedig, aki blogot indít, leragad az etetés, kakilás és egyéb témáknál....és szerintem ez egy idő után senkit nem érdekel...Bocsánat a kivételnek!
EGyszóval, le a kalappal! Szerintem ezzel kell később is foglalkoznod, mármint az írással, újságírással....amit tanultál is:) óriási sikered lenne!
Tudod, megnéztem én is a főzős filmet, amiben Meryl Streep játsza a szakácskönyv megalkotóját és a fiatal Julie pedig végigfőz minden receptet belőle:) Azon filóztam,
micsoda ötlet ez....hogy erről élőben tudósít az ember és leír mindent és megint te jutottál eszembe, nem tudom miért:) Hülyeség?
Szóval csak rajta....jól csinálod:) Ja, Meryl Streep a kedvenc színésznőm amúgy;-)
Z. Kriszta

3 kislány, én meg egy férj írta...

Nahát lányok nem szándékoztam érzelgős lenni, úgy látszik mégis így sikerült. Tény, hogy anyák vagyunk és bizonyos dolgokban hasonlóan érzünk, gondolkodunk így aztán"csipcsup" dolgokon is képesek vagyunk meghatódni.

Kriszta! Túlértékelsz, de nagyon jól estek szavaid.

Szilvi írta...

Ez az egyik kedvenc falam a lakásotokból:-)
puszi, Szilvi