A minap anyu kezembe nyomta több, mint harminc évnyi őrizgetés után az összes óvodai rajzomat, feladatlapomat. Némelyikre még emlékeztem is. Az aranyesőre, a varrott rajzra, a kékkel nyomott kis feladatlapokra no meg nem túl élethű emberábrázolásaimra. Hannával meg is állapítottuk, hogy bizony nem volt a rajz az erősségem. Bezzeg Simon, a bátyám, aki már ovisként zseniálisan szépen rajzolt és sokáig rajzfilmkészítő akart lenni (megjegyzem, lánya Nóri is különlegesen szépen rajzol és fest). Volt kitől örökölnie a tehetséget. Apu amellett, hogy kalligrafikus szépségű betűkkel írt, mesterien rajzolt.
Emlékszem, hogy műveink "E" épület, földszint kettes ajtó alatti wc ajtónkat díszítette kívülről. Nagyon büszke voltam ákombákom figuráimra és fontosnak tartottam egy-egy hozzánk érkezőnek azonnal tárlatvezetést tartani.
Hanna szerint most, hogy anya vagyok egész jól behoztam a lemaradást és remekül tudok tündért, cicát és kis segítséggel, másolva bármit rajzolni, amin időnként magam is meglepődöm.


Szeretem nézni és elemezni a gyerekrajzokat, mert nagyon őszinték, ártatlanok. Alig vártam, hogy Hanna az irkafirkálás után valódi rajzokkal lepjen meg, hogy rajzzal mesélje el élményeit, hogy használjon színeket. Ma már minden napra jut belőlük. Tetszik, hogy ad a részletekre, azaz a képen szereplőket igazi szemszínnel, fülbevalóval, szakállal, megfelelő alakú szemüveggel és ugyanolyan színű ruhával rajzolja le, amilyennek megismerte. Magát göndör hajzuhataggal, Esztert bodrosan, Noémit viszont egyenes hajjal ábrázolja.
Mostanában gyakran rajzol golyóstollal. Egy darabig kérdezgettem, hogy miért nem használja inkább a szép színes ceruzáit, ám hasztalan. Beláttam, hogy ez is egy általa kedvelt technika amiből nemrég megszületett kedvenc rajzom a dróton ülő madárcsalád.




Azóta nem szólok bele milyen színnel rajzoljon, nem szólok bele, hogy töltse ki a lapot, nem irányítom, nem képzem, mert tudom azzal mindent elrontanék. Nem akarom, hogy kihívásnak fogja fel az alkotást, sokkal inkább természetes kifejezésmódnak. Persze címet is ad neki, amit azonnal rá kell írnom a hátuljára a készítés dátumával együtt.
A kicsik közül Eszter erőssége a rajz és a színezés. Belemerül, koncentrál és diadalittasan mutatja meg kész művét, amiben rendszeresen visszaköszön a csiga és a barba papához hasonló alakzat.
Noémi a színekkel és a ceruza mozgásával játszik. Nagy kedvencem az ilyen színtéglalap rajz és talán szentségtörés, mégis azt szoktam mondani, hogy a modern művészetek palotájában is megállná a helyét..

Ennyi rajznak átgondolt file rendszerre lenne szüksége, ám egyelőre a tárolást három névre szóló doboz testesíti meg. Vannak kedvenceim, amiket azonban azonnal színes keretbe teszek és az erre kijelölt falrészre szögeltetek fel. Gyakran megesik, hogy a szembelévő falnak támaszkodva hosszan nézegetem őket. Ott van a zalakarosi kiruccanásunk, a tengerparti nyaralásunk pillanata rajzban megörökítve. Ott a karácsonyunk, a családi korcsolyázás, a kedvenc kis állatok a csiga , a cica, a pillangó. Bekeretezésre méltónak tartottuk még a sellőt és az önarcképet a lóval. És mivel vészesen fogy a falfelület, ellenben szaporodnak a rajzok, együtt zsűrizünk és szavazunk arról, hogy egy-egy remekmű felkerülhet a falra vagy menjen inkább a dobozba.