Ha rajtam múlt volna itthon maradunk és virslit eszünk, kapcsolgatjuk a tv távirányítót, eszünk valami finom desszertet, mérsékelten iszogatunk, koccintunk aztán ágyba bújunk. Hanna esetleg fent maradt volna éjfélig, a kicsik meg ameddig bírták volna a szőnyegen játszottak volna körülöttünk. Nem lett volna hiányérzetem..
Nem rajtam múlt,hogy nem így lett. Kaptunk egy kedves meghívást Esztertől és Andrástól, akik maguk is 3 gyerek büszke szülei és amely gyerekseregből kettő iker. Este hattól vártak bennünket és még két gyerekes házaspárt. Kicsiknek és Hannának is elmagyaráztuk, hogy buliba megyünk, késő estig ébren lehetnek, így jobban teszik ha alszanak egy nagyot délután. ám a szokásosnál is nehezebben ment az altatás, ami érthető, hiszen életük első igazi szilveszteri bulijukba képzelték már magukat. Azért csak sikerült.
Amíg ők aludtak, szerettem volna olyan igazi kínai szerencsesütit készíteni, amiben mindenféle üzenetek, jóslatok, idézetek vannak belesütve, ám minden próbálkozásom kudarcba fulladt. Az interneten közölt receptekből biztos vagyok benne,hogy soha senkinek nem sikerült ehető dolgot összehozni és hozzám hasonlóan a kukában landolt az egyébként nem túl bonyolult összetevőkből álló tészta. ( ha valakinek kipróbált, bevált receptje van szívesen fogadom) Öt ragacsos háromszöget aztán becsületből megsütöttem és saját magunk örömére megettük mindet. Előtte persze kipiszkáltuk belőle az üzeneteket és nevetve, kicsit elgondolkodva nézegettük a másikét...
Hogy mégse menjek üres kézzel, végül az angol klasszikust, a megunhatatlan morzsasütit azaz crumble-t készítettem el, ami osztatlan sikert aratott már a bulin és az utolsó morzsáig elfogyott.
No de, hogy nehogy gasztrobloghoz kezdjen hasonlítani bejegyzésem, leírom, hogy remekül bírták a lányok az éjszakázást, belevetették magukat az új játékok és mesekönyvek világába, amikor túlságosan felpörögtek, Pom-Pom meséivel csillapodtak le, egyébként pedig az asztalról csipegettek és a többi gyerekkel szocializálódtak.
Éjfélkor ahogy illik koccintottunk, kicsit még maradtunk aztán pizsamába öltöztettem mindhármukat és tudva, hogy indulás után egy perccel már aludni fognak, így tettük be őket az autóba. Reggel nyolcig aludtak, utána nem kegyelmeztek, így nekiálltam az elmaradhatatlan lencsefőzeléknek, táncoltunk egy nagyot a Gryllus Vilmos által megzenésített Adjon isten minden jót az új esztendőre kezdetű versre, ami után megállapodtunk, hogy eztán családi hagyomány lesz ebből, éppen úgy, mint a 11 órakor kezdődő bécsi újévi koncert meghallgatása. A gazdagságot hozó főzelék elfogyasztása után folytattuk a kollektív alvást, majd a lányok legnagyobb örömére Vivienhez mentünk újabb baba-mama-papa látogatóba.

Az én béna kis szerencsesütimben egyébként kedvenc mondásom bújt el:
"Ha a sors becsuk egy ajtót, nyit helyette másikat." Hanna mondata is találó: "Ne félj azt mondani: - Bocsánatot kérek!"
Zoltán ezt találta: "Aki soha nem vállal kockázatot az életben, sehová sem jut"
Eszter ezt nyelte le majdnem: "Tettél ma valamit, ami holnap is számít?"
Noémi pedig ezt kotorta ki a tésztából: "Bánj mindenkivel úgy, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak."

Nos ezekkel az üzenetekkel kívánok Boldog Új Évet mindenkinek aki ezeket a sorokat olvassa.