RSS

2010. január 27.

Semmi pánik!



A legtöbb anyuka a szívéhez kap, ha meghallja a skarlát szót, pedig ez a betegség ma már annyira banális és jól kezelhető, hogy igazán nincs miért ájulás közeli állapotba kerülni tőle. A betegség magyar elnevezése, a vörheny szó talán még ijesztőbbnek tűnik, pedig mindkét elnevezés arra utal, hogy piros pöttyöcskék lepik el szegény gyerekünk testét és a nyelvük is jobban hasonlít a málnára, mint érzékszervre.
Szóval én, aki egyébként hajlamos vagyok túlaggódni dolgokat, most viszonylag nyugodtan vettem tudomásul, hogy Hanna skarlátos, így tíz napig antibiotikumot kell szednie. Az antibiotikum szótól sem kell rosszul lenni és sopánkodni, mert bizony időnként szükség van rá, és ahogyan a mellékelt ábra is mutatta, az első bevételt követően Hanna állapota rohamosan javulni kezdett és mostanra már ugyanolyan eleven, mint a betegség előtt. Gyerekorvosunk azért ellátott némi homeopátiás készítménnyel is és még az én torkomba is belenézett, mert ugyan kicsi rá az esély, de felnőttek is elkaphatják a betegséget. Köszönöm jól vagyok, két napig fájt a torkom de mintha csak rossz álom lett volna, vagy a homeós bogyók dolgoztak jól, mindenesetre a torokfájás után várt folytatás elmaradt.
No és itt vannak a kicsik. Hogy velük most mi történt nem tudom. Először az ő csoportjuk ajtaján láttam a vörössel bekeretezett kiírást, miszerint a kiscsoportban skarlát megbetegedés történt (mindenki fedezékbe!). Bevallom én is hátrahőköltem és felkészültem valamiféle világméretű járványra, így az ajtó kilincsét is csak könyökömmel mertem lenyomni, levegőt is alig mertem venni és legszívesebben hazavittem volna lányaim... Nem sokkal ezután, klasszikus, orrfolyós, egy két nap lázzal járó megbetegedés zajlott le először Noémin, majd Eszteren is. Utólag visszagondolva Noémi nyelve is málnás pöttyös ronda volt, de a helyettesítő orvosnak nem tűnt fel, így elhessegettem a gondolatot, hogy esetleg megkapta a skarlátot. Eszternek ha lehet, még könnyebb lefolyású volt a nem tudom minek nevezzem betegsége és ma már csak az folyamatos orrfújás miatt tartom itthon őket. Nemsokára mehetnek oviba, bevallom éppúgy örülök ennek, ahogyan ők várják a nagy találkozást imádott óvó nénijükkel. Hanna meg gyógyulgat, ha lehet fokozni még többet játszunk, beszélgetünk, "bondingolunk" miközben a szokásos kis mondatát hallom..minden rosszban van valami jó.

3 megjegyzés:

Kriszta írta...

Két unokatestvérem is skarlátos volt, még kicsi korukban, s kevés idő alatt helyrejöttek, s jól érezték magukat. Gyógyulást kívánok kicsi Hannának!:)

PI írta...

Örülök, hogy jobban vagytok.
Épp az Angi mondta valamelyik nap, hogy a munkahelyén az egyik kolléganőjének skarlátos a gyereke.

Kriszta írta...

közben gyógyulgattok?:)
rég nem írtál...