Interaktív Szobaszínház: Négy éve





Tegnap, az esti mese után, Noémi ágyán feküdve a legnagyobb tragikákat (vagy inkább komikákat) is megszégyenítő bravúrral, eljátszottam hogyan született meg Eszter És Noémi. Közönségem a két születésnaposból és testvérükből Hannából állt, azaz majdnem telt házas volt az előadás. Zoltán kicsit távolabbról, a bal négyes páholyból fülelt. Az előadás azzal kezdődött, hogy a sebtében talált plüssöktől, amiket hálóingem alá tuszkoltam, hatalmasra nőtt a hasam. A kórházi ágyon feküdtem és éppen a másik oldalamra fordulni készültem, ami nem kis mutatvány egy utolsó heteiben járó ikres kismamától, amikor hirtelen úgy éreztem, egy buborék pattant szét bennem. Igen. Eszter, a 37. héten jelezte, hogy elege volt abból, hogy ikertestvérével osztoznia kell a fincsi meleg, ám meglehetősen szűk helyen és tudtomra adta, hogy inkább megszületne. Vagy az is lehet, hogy már a pocakomban veszekedtek Noémivel, aki azt találta mondani neki, hogy "Kívül tágasabb! Menj!"
Nem tudom, mindenesetre csengettem az ügyeletes nővérnek, aki meg felébresztette az ügyeletes orvost, azzal, hogy az osztályon fekvő ikres anyuka szülne. Sietségre semmi ok nem volt, kis korongokkal nézték hogy dobog a szívetek. Minden rendben ment, így reggel, friss orvosokkal, nővérekkel és még egy busznyi érdeklődővel, segítővel együtt felvágták a hasamat.
-Apa hol volt? -kérdezte Eszter
-Apa is ott volt és közvetlen közelről figyelte az eseményeket.
-Először Eszterkét találta meg az orvos. (Ennél a résznél, kiemeltem hálóingem alól az Esztert megtestesítő FurBerriest, aki oázott, majd odaadtuk Hanna nővérkének, aki a színjáték alatt jót nevetett azon, hogy a nővért játszhatja, hiszen az életben is nővér, idősebb lánytestvér.)
-Na, mikor jövök én? -türelmetlenkedett Noémi
-Várj! Esztert becsavarták takaróba és odahozták hozzám, hogy köszönthessem, hogy puszit leheljek arcára. Gyönyörű, 2800 grammos baba volt. És már akkor különlegesen erős frekvencián tudott sírni. (megjegyzem most is)
Noémit hosszan keresték a pocakomban az orvosok. Két perc örökkévalóságnak tűnt nekünk, de ez cseppet sem zavarta őt, örült, hogy máris bújócskázhat valakivel. ( A játék azóta is nagy kedvence).
-Szóval végül csak megtalálták Noémit is és a lábánál fogva, mint egy kiscsirkét kiszedték. 2600 grammos csirkét. A darabban az ő szerepét valamelyik mackó kapta meg, hát őt húztam elő ruhám alól és adtam megint a nővér kezébe. Persze őt is üdvözölhettem a nagyvilágban és akkor már potyogtak a könnyeim a meghatottságtól és a boldogságtól, hogy egészséges, gyönyörű ikerlányaim születtek, hogy megszülettetek..
-És aztán? kérdezték a lányok
-Aztán aludtál egy jót!-kiabált át a másik szobából Zoltán, aki nem akarta átélni az élményeket újra, mert saját bevallása szerint azért ez több,mint izgalmas volt számára.
-Aztán összevarrták a hasamat.
-És nem fájt?-kérdezték mindhárman
-Nem éreztem semmit, hiszen érzéstelenítve voltam és egy szakaszon még el is altattak. Képzeljétek, azóta sem aludtam olyan nyugodtan, jól és mélyen...

Ma sem tudtam. A mai szülinapi bulin gondolkodtam. A sütiken, salátákon. Meg azon, hogy négy éve lettem ikres anya, négy éve lettünk nagycsalád. Hogy még mindig nem tudom kinek köszönjem meg ezt a különleges ajándékot.

Boldog születésnapot Eszter Zita!
Boldog születésnapot Noémi Rita!

TAPS!

ui. A darabnak hatalmas sikere volt. Azóta is tart. Egy év múlva látható újra.

You Might Also Like

19 megjegyzés