RSS

2010. szeptember 29.

Romokban

Kicsit bulvárosra sikerült a cím és meg is fogom nézni a blog statisztikában, hogy vajon növekedik a napi négyszázvalahány kattintás száma emiatt az egy szó miatt vagy sem.
Csalódást kell okoznom, aki valami drámát várt. Nem stílusom továbbra sem sajnáltatni magam a blogon keresztül, ha valami nagy bajom van (szerencsére rég volt), más fórumokon beszélem ki magamból. Ez a poszt is vidám lesz és egy romkocsmáról szól.








Nekem tetszik, hogy Budapest már nemcsak a fürdőiről nevezetes, hanem a romkocsmákról is. Tetszik, hogy lakatlan, bontásra ítélt bérházakat időről időre elfoglalják és ott egy szimpla vendéglátóhelynél sokkal többet jelentő oázist alakítanak ki boldognak és boldogtalannak. Angliában külön utazási irodája van a budapesti romkocsmáknak, csapatostul érkeznek hozzánk a lány- és legénybúcsúztató alkalmával összeverbuválódott fiatalok. Lehet fejet csóválni de ez akkor is két dolgot biztosan hoz Budapest konyhájára: hírnevet és pénzt. Öreg vagyok én már az ilyen bulizáshoz, ám nem kell teljesen lemondanom a romkocsmák okozta utánozhatatlan érzésről. Az egyik, nevezetesen a Tűzraktér, ahol már korábban részt vettünk a Csodaceruza gyermek irodalmi folyóirat matinéján, most egy sokkal nagyszabásúbb gyerekprogrammal állt elő. A szórólapot, amit még az Andrássy úton a színház fesztivál alkalmával nyomott a kezünkbe egy biciklis fazon (később derült ki számomra, hogy Csák György volt személyesen) és a papíron az állt, hogy a gyerekek elhozhatják szombaton a programra szüleiket is, hogy azok ne unatkozzanak.. Hát nem unatkoztunk az egyszer szent. Olyan intenzív kulturális élményben volt részünk, hogy nem győztük kipihenni itthon. A helyet úgy kell elképzelni, ahogy a legtöbb romkocsmát is. Azaz, hogy nincs két egyforma ülő alkalmatosság, sportot űznek abból, hogy a lomtalanításon fellelhető de még használható bútorokból álljon a berendezés. Kívül ülhetünk kiszuperált busz, Lada és repülőgép ülésbe is ha jobban tetszik és fellelhetőek azok a jó kis fa székek, amikkel gyerekkoromban a vurstliban és más ligeti kerthelyiségekben találkoztam utoljára. Nagymamás bútorok, vitrinek és mindenhol valami rajz vagy részlet, ami megállásra késztet. Az berendezés és a miliő ne tévesszen meg senkit, mert azt azért fontos elmondani, hogy az étel, ital minősége kiváló, a kulturális programok pedig sokszínűek és felejthetetlenek. Ennyi a bevezető.





A program neve TÉGY, azaz Tűzraktér Évadnyitó Gyereknap volt, így senki nem lepődött meg azon, hogy a tündért is így hívták. Kakaóval és friss mazsolás kaláccsal fogadott a TÉGY tündér és engem már a csíkos porcelán kancsó látványa is nosztalgikus hangulattal töltött el. Napindító torna követte a reggelit és csak ezután mentünk fel együtt a valaha lakók által koptatott lépcsőn a gangon át az egyik volt lakásba, ami most stúdió színházként üzemel. Itt az Apró Színház két eszméletlen tehetséges színésze és dráma pedagógusa a Mocsármesét adta elő interaktívan, azaz a gyerekek és a szülők jelenlétére is erősen szükség volt. Egy pillanat alatt elvarázsoltak minden gyereket és felnőttet a mozdulatok, a zenék, a ritmusok, a tuareg dalok, az indiai beütés tényleg egy más világba repített mindenkit egy óráig. Eszter, Hanna és Noémi egyetlen percig nem lépett ki a szerepből és én azt éreztem, hogy hatalmas kincset kaptak, pedig közel sem volt vége, mert rohantunk le a valaha szebb időt látott tornaterembe, ami ma már színházterem, ugyanolyan szedett-vetett berendezéssel. Itt Noémi nagy kedvencét a Vajaspánkót adta elő három tehetséges fiatal zenész-színész.



Tapsolás után már mentünk is át a színes székek között a földszinti terembe, ahol a György Lovag és a sárkány bábmesét láthattuk a Trambulin Színház előadásában. A lapozgatós, bőröndben megbújó díszletek és a két előadó, akik közül az egyik Csák György, az egész rendezvény főkolomposa is volt, szokatlan előadásmódjával megnevettette gyerekeket és a felnőtteket is.
Persze nem lenne igazi a gyerekbuli ha hiányozna belőle az arcfestés, így hát pillangóként kezdtünk hozzá az ebédhez, amit helyben készített el a szakács és amit egy régi mozijegy eladó fülke és két , a szocializmusból megmaradt fotel között fogyasztottunk el. Közben az imént még bábozó művész, már Tüskepapának öltözve tombolahúzásba kezdett, aminek persze óriási sikere volt a gyerekek körében, főleg, hogy mindenki nyert.






Mi is! Zoltánnal azt beszéltük, hogy ilyen intenzív kulturális élményben régen volt része a gyerekeknek. A szakadó eső még hangulatosabb tette az egészet, sikongatva szaladtunk át egyik teremből a másikba, a házmester régi lakásából a lépcsőházba. Igazi vajas-pánkóval a kezünkbe szálltunk be az autóba és cseppet sem romokban..

További csodás és nem amatőr képek itt: http://picasaweb.google.com/artists.of.elfe/TuzrakterGyereknap#5522254611830090802




4 megjegyzés:

Mikka írta...

Kedves Ágnes!

Nagyon jó kis program lehetett! Nem találok szavakat... Ámulatba ejtő, ahogy Rátok találnak ezek a programok, és ahogy Ti fellelitek, megélitek őket... hm...

Ági meg az angyalai írta...

Szia Mikka!

Köszönöm...

Nos néha véletlenül találunk rá egy egy rendezvényre de legtöbbször azért tudatosan készülünk a hétvégére, pár nappal előtte tudjuk mire érdemes elmenni, beülni, mit érdemes megnézni, meghallgatni vagyis ahogy írtad megélni az egészet. Aztán pedig amikor leírom, abban reménykedem, másnak is kedvet csináltam egyikhez másikhoz.

Ági

Melcsi/JázminVilmó írta...

Szia Ági!

Nem nyitnál a bolog tetején egy topicot "aktuális programajánló" címmel? Mert istenbizony jobb vagy, mint a programajánlók, csak egy baj van, érthető okok miatt késve értesülünk a már megtörtént szuper eseményekről!;)

Üdv,
Melcsi

Ági meg az angyalai írta...

Melcsi!

:-))

De, gondolkodom rajta. Sőt nem akarom elkiabálni, de lehet, hogy egy online sajtóban is írhatok róla..

Ági