Kicsit bulvárosra sikerült a cím és meg is fogom nézni a blog statisztikában, hogy vajon növekedik a napi négyszázvalahány kattintás száma emiatt az egy szó miatt vagy sem.
Csalódást kell okoznom, aki valami drámát várt. Nem stílusom továbbra sem sajnáltatni magam a blogon keresztül, ha valami nagy bajom van (szerencsére rég volt), más fórumokon beszélem ki magamból. Ez a poszt is vidám lesz és egy romkocsmáról szól.








Nekem tetszik, hogy Budapest már nemcsak a fürdőiről nevezetes, hanem a romkocsmákról is. Tetszik, hogy lakatlan, bontásra ítélt bérházakat időről időre elfoglalják és ott egy szimpla vendéglátóhelynél sokkal többet jelentő oázist alakítanak ki boldognak és boldogtalannak. Angliában külön utazási irodája van a budapesti romkocsmáknak, csapatostul érkeznek hozzánk a lány- és legénybúcsúztató alkalmával összeverbuválódott fiatalok. Lehet fejet csóválni de ez akkor is két dolgot biztosan hoz Budapest konyhájára: hírnevet és pénzt. Öreg vagyok én már az ilyen bulizáshoz, ám nem kell teljesen lemondanom a romkocsmák okozta utánozhatatlan érzésről. Az egyik, nevezetesen a Tűzraktér, ahol már korábban részt vettünk a Csodaceruza gyermek irodalmi folyóirat matinéján, most egy sokkal nagyszabásúbb gyerekprogrammal állt elő. A szórólapot, amit még az Andrássy úton a színház fesztivál alkalmával nyomott a kezünkbe egy biciklis fazon (később derült ki számomra, hogy Csák György volt személyesen) és a papíron az állt, hogy a gyerekek elhozhatják szombaton a programra szüleiket is, hogy azok ne unatkozzanak.. Hát nem unatkoztunk az egyszer szent. Olyan intenzív kulturális élményben volt részünk, hogy nem győztük kipihenni itthon. A helyet úgy kell elképzelni, ahogy a legtöbb romkocsmát is. Azaz, hogy nincs két egyforma ülő alkalmatosság, sportot űznek abból, hogy a lomtalanításon fellelhető de még használható bútorokból álljon a berendezés. Kívül ülhetünk kiszuperált busz, Lada és repülőgép ülésbe is ha jobban tetszik és fellelhetőek azok a jó kis fa székek, amikkel gyerekkoromban a vurstliban és más ligeti kerthelyiségekben találkoztam utoljára. Nagymamás bútorok, vitrinek és mindenhol valami rajz vagy részlet, ami megállásra késztet. Az berendezés és a miliő ne tévesszen meg senkit, mert azt azért fontos elmondani, hogy az étel, ital minősége kiváló, a kulturális programok pedig sokszínűek és felejthetetlenek. Ennyi a bevezető.





A program neve TÉGY, azaz Tűzraktér Évadnyitó Gyereknap volt, így senki nem lepődött meg azon, hogy a tündért is így hívták. Kakaóval és friss mazsolás kaláccsal fogadott a TÉGY tündér és engem már a csíkos porcelán kancsó látványa is nosztalgikus hangulattal töltött el. Napindító torna követte a reggelit és csak ezután mentünk fel együtt a valaha lakók által koptatott lépcsőn a gangon át az egyik volt lakásba, ami most stúdió színházként üzemel. Itt az Apró Színház két eszméletlen tehetséges színésze és dráma pedagógusa a Mocsármesét adta elő interaktívan, azaz a gyerekek és a szülők jelenlétére is erősen szükség volt. Egy pillanat alatt elvarázsoltak minden gyereket és felnőttet a mozdulatok, a zenék, a ritmusok, a tuareg dalok, az indiai beütés tényleg egy más világba repített mindenkit egy óráig. Eszter, Hanna és Noémi egyetlen percig nem lépett ki a szerepből és én azt éreztem, hogy hatalmas kincset kaptak, pedig közel sem volt vége, mert rohantunk le a valaha szebb időt látott tornaterembe, ami ma már színházterem, ugyanolyan szedett-vetett berendezéssel. Itt Noémi nagy kedvencét a Vajaspánkót adta elő három tehetséges fiatal zenész-színész.



Tapsolás után már mentünk is át a színes székek között a földszinti terembe, ahol a György Lovag és a sárkány bábmesét láthattuk a Trambulin Színház előadásában. A lapozgatós, bőröndben megbújó díszletek és a két előadó, akik közül az egyik Csák György, az egész rendezvény főkolomposa is volt, szokatlan előadásmódjával megnevettette gyerekeket és a felnőtteket is.
Persze nem lenne igazi a gyerekbuli ha hiányozna belőle az arcfestés, így hát pillangóként kezdtünk hozzá az ebédhez, amit helyben készített el a szakács és amit egy régi mozijegy eladó fülke és két , a szocializmusból megmaradt fotel között fogyasztottunk el. Közben az imént még bábozó művész, már Tüskepapának öltözve tombolahúzásba kezdett, aminek persze óriási sikere volt a gyerekek körében, főleg, hogy mindenki nyert.






Mi is! Zoltánnal azt beszéltük, hogy ilyen intenzív kulturális élményben régen volt része a gyerekeknek. A szakadó eső még hangulatosabb tette az egészet, sikongatva szaladtunk át egyik teremből a másikba, a házmester régi lakásából a lépcsőházba. Igazi vajas-pánkóval a kezünkbe szálltunk be az autóba és cseppet sem romokban..

További csodás és nem amatőr képek itt: http://picasaweb.google.com/artists.of.elfe/TuzrakterGyereknap#5522254611830090802