Magatartás



Nekem speciel mindig példás volt iskolában. Elsőben meg pláne. Hanna iskolájában az a szabály, hogy ebéd alatt vagy közben nem beszélgethetnek, főleg nem hangosan. Mondjuk ez az óvodában is így működik, aminek oka gondolom csak annyi, hogy őrültek házához hasonlítana az ebédlő ha mindenki egyszerre osztaná meg társával a halaszthatatlanul fontos közlendőit. Itthon Hannának és a kicsiknek is elmagyaráztuk, hogy kicsit más helyzet és a közös vacsora és hétvégén az ebéd is kiváló színtere a beszélgetésnek, feltéve ha nem tele szájjal történik. Ilyenkor szoktuk kikérdezni a másikat, hogy mi tetszett a legjobban a napban, mi bántja, minek örülne, mit vár és egyébként pedig hogy ízlik anya főztje.. No de hogy visszakanyarodjak az iskolához. Hannáék piros pontot kaphatnak ha jól viselkednek, azaz csöndben esznek az ebédlőben és azért is ha nem kiabálnak bele az órába, hanem kézfeltartással jelzik, hogy szeretnének válaszolni, valamit akarnak mondani. Ez a jelentkezés magyarul. És ez is borzasztó nehéz lehet egy olyan kislánynak, mint Hanna, aki szereti megmutatni, hogy mit tud, szeret azonnal válaszolni a kérdésekre. Igenám, de a másik huszonvalahány gyerek is így érezhet-magyaráztuk neki-, és a tanító néninek nekik is esélyt kell adni arra, hogy megmutathassa milyen okos. Megértette. Az első két hétben alig volt piros pontja magatartásból. Pedig öt piros pont után egy matrica jár, öt matrica után meg valami más és azután egy újabb valami amiről nem tudom pontosan mi, mert elvesztettem a fonalat, amikor Hanna mesélte, de nem is számít, mert Hanna neve mellett csak pár pötty virított, a többiekén meg már matrica hegyek.. Persze legyinthetnék, hogy kit érdekel, hogy az a lényeg, hogy jó tanuló legyen, hogy odafigyeljen, hogy a szorgalmával ne legyen gond, de nem így van egészen. Hiszen ha most elkönyvelik rossz gyereknek, ha ráragasztják a cserfes Hanna nevet, később még nehezebb lesz bebizonyítani, hogy igenis tud jó is lenni és képes betartani a mindenkire ugyanúgy vonatkozó szabályokat is, csak még egy kis időt kér... Mi nem adtunk. Újra átbeszéltük miért lenne fontos, ha kibírná egy kis ideig csacsogás nélkül. És hatott. Gyűlnek a piros pontok és már matrica is van. Egyik nap azért nem kapott, mert az egyik fiú rácsapott a fenekére, amit ő nem tolerált, de egyébként látszik rajta az igyekezet és a tanító nénik azóta azt is tudják, hogy Hanna folyamatos csacsogása genetikai eredetű.



Tudtam én már nagyon régen, hogy a matricás módszer az egyik legjobb ösztönző arra, hogy a rakoncátlan gyereket jobb útra térítsük. Az angol Super Nanny valamelyik tv csatornán is előszeretettel alkalmazza ezt a módszert és neki már akkor is elhittem, hogy működik a rendszer, mert válogatott rossz gyerekekkel volt dolga életében. Egyszer Hanna már elért arra a szintre itthon, hogy élesben is kipróbáljak egy matricás táblázatot rajta és csodákat művelt. Nos, most érkezett el az a pillanat, amikor mindhárom lányunk viselkedése indokolttá tette, hogy ismét ehhez az eszközhöz folyamodjak. Azért jobb, mintha nádpálcát, szíjat, mint szegény Bárány Boldizsár apja, avagy pofonokat vetnék be... Bevallom nem állt távol tőlem ez utóbbi, bizonyos kirívóan nehéz esetekben...
Vera barátnőm , aki akárhányszor nálunk járt, a lányok rajzait elemezte kérésemre és akinek két hónapja születtek csodás ikrei, még pocakosan elvállalta, hogy rajzol egy olyan kastélyt, amelynek bejáratához nyolc körből álló út vezet. Valahogy így vázoltam fel milyen képet szeretnék majd a lányoknak, a kivitelezést teljesen rábíztam. A minap meglátogattuk őket Szentendrén és kezembe nyomta a kész műveket. Mondtam neki, hogy soha jobbkor és röviden összefoglaltam neki az itthon uralkodó tarthatatlan helyzetet. Mondanom se kell, hazatérésünk után azonnal bevezettem élesben. Tehát. Jó magaviseletért, jó cselekedetért -és ennek jelentését kicsit kifejtettem- egyet előre léphet a gyerek. Rosszaságért, kiabálásért, irigykedésért, rendetlenkedésért, verekedésért vissza. Aki elérkezett a célba az jutalmat kap.

Kijelenthetem, hogy a módszer eddig bevált. Másképp mivel magyaráznám azt, hogy szó nélkül beágyaznak, a helyére teszik a pizsamákat, cipőket, egy pillanat alatt felöltöznek, kérés nélkül fésülködnek, egyszóval nagyon igyekeznek. Édesek, ahogy a kastélyok előtt állnak és számolják mennyi hiányzik ahhoz, hogy a futórózsákkal beborított palota ajtaján átléphessenek.

Négy képet kaptunk. Zoltán szerint nem ártana nekem is egy saját, ragasszam ki nyugodtan azt is. Csakhogy én már felnőtt vagyok! Akkor már lehetek rossz néha, vagy nem?



Vera rajza egyébként káprázatosan szépre sikeredett. Mondjuk neki szinte kötelessége is, hogy kicsit művész legyen. Ő írta a Gyógyító alkotás-képzőművészet terápia mindenkinek című könyvet, ami bármelyik könyvesboltban kapható és akit egy kicsit is érdekel, hogy miről árulkodnak a gyerekrajzok, olvassa el. Egyébként hatalmas vállveregetést kaptam tőle, amiért Hanna jár arra a bizonyos komplex művészeti nevelés Kokas módszer alapján órára Kati nénihez a Cserepesházba.

You Might Also Like

13 megjegyzés