Fehér blúz kivasalva, fekete szoknya kikészítve. Zsebkendő elrakva, fényképezőgép elemei feltöltve. Egyszer mégis vissza kellett fordulnom, de még időben, hogy a kicsik kimenős kardigánját eltegyem, de összességében elégedett lennék magammal és gyerekeimmel is, ha a reggeli indulások ilyen simán és zökkenőmentesen zajlanának ezentúl mindig...
Hogy a kicsik nehogy "lelki sérülést" szenvedjenek attól, hogy csak Hanna vállát veregetjük ezen az első iskolába induló reggelen, őket is folyton dicsérgettük, hogy milyen okosak, nagylányosak lettek és gratuláltunk nekik ahhoz, hogy már középső csoportba járnak, ők már nem síró pityogó kicsik és hogy ez valóban nagy és megható dolog. Előző nap fodrásznál jártam mindhármukkal, a kicsik haján drasztikus változás ment végbe, apródfrizurát kaptak, amely némileg megkönnyíti a reggeleket, hiszen elég egy jól megválasztott csat és kész a rendezett frizura. Hanna haja meg így is úgy is csigás, ami ugyan gyönyörű, de a fésülést nem szereti és gumikkal, copfokkal lehet csak megregulázni. 
Szóval szeptember elsején reggel az egész család felkerekedett, hogy a kicsiket elvigyük az óvodába, ahol mindenki megállapította, hogy igen nagyot nőttek a nyáron. Valóban így van és én még megjegyzem, hogy beszédkészségük, szókincsük is óriási változáson ment keresztül és gyakorlatilag be nem áll a szájuk, aminek oka elsősorban a génekben rejlik. A puszik és integetések után aztán már teljes figyelmünkkel Hannára és az ő első iskolás napjára összpontosíthattunk. Amikor említettük másoknak, hogy Hanna a szomszéd kerületbe fog járni iskolába, sokan attól tartottak, hogy a reggeli csúcsforgalomban ez idegtépő út lesz majd oda és esetleg vissza. Nos, három úttal a hátunk mögött örömmel mondhatom, hogy 10-15 perc alatt ott vagyunk és a parkolóhely találása az egyetlen nehezítő tényező, ám erre nekem nagyon jól bevált módszerem van, aminek következtében biztos vagyok abban, hogy ahogyan eddig, ezután is mindig lesz helye az autónak arra a rövid időre, míg bekísérem Hannát vagy éppen érte megyek.
Halk, nyugtató zene szólt a tanteremben, amikor beléptünk, amitől én azonnal tudtam, hogy jó helyen vagyunk. A két tanítónéni mosolyogva és nagyon kedvesen arra biztatta Hannát, hogy válasszon magának helyet. Ő az első sort nézte ki magának, a középső széket. Gondolta, hogy a színházban is az a legjobb hely, akkor itt is bizonyára boldog lesz vele. A padon gondosan és sorban oda voltak készítve a tanító néni által beszerzett írószerek, tankönyvek és füzetek. Bizony, nekünk szülőknek semmi gondunk, dolgunk nem volt a tanszerek beszerzésére, azon kívül, hogy egy számlaszámra befizettük a megfelelő összeget. A tanító nénik egyébként e-mailen (is) kommunikálnak a szülőkkel amennyiben valami közérdekű információnak kell eljutni a címzettekhez. Bizonyára van más iskola is, ahol ez ilyen flottul megy, én mégis elcsodálkozom az üzenő füzeten felnőtt fejemmel azon, hogy manapság ez már így megy.
Ezután az iskola színháztermébe vonultunk mi szülők, ahová csakhamar követtek bennünket a már párba állított kis elsősök. Ha jól emlékszem ez volt az a pillanat, amikor már nem bírtam magamban tartani a könnyeimet. Még szerencse, hogy viszonylag hamar elkezdődött a tizedikesek által nyújtott tanévnyitó műsor, ami igazán szokatlanra sikeredett. Az első mondatnál felkaptuk a fejünket, mert ezek a nagy gyerekek egy élvezetes, vicces és mégis aranyosan komoly műsort adtak elő nekünk és az alsósoknak, és szinte sajnáltuk, hogy ilyen hamar vége szakadt. Az is jó volt, hogy rövid, de velős beszédet tartott az igazgató, hogy látszott, hogy ismeri a gyerek és szülő tűrőképességeit... Az pedig még jobb, amikor a kis elsősöknek aranyos kis ajándékot adtak át a nagyok. Néztem, hogy milyen klassz, hogy van ez a színház terem, hogy a folyosók tágasak és minden egyes gyereket okosnak, értelmesnek és szépnek láttam egyszeriben.
Ebéd után mehettünk Hannáért, aki boldogan mesélt első napi élményeiről, arról, hogy milyen óráik lesznek és hogy a Kossuth rádió riporter nénijének elmondta, hogy a matematikát várja a legjobban, mert szereti a számokat. Elmesélte, hogy Csilla néni és Kati néni egyformán kedves és aranyos és máris szerzett két kis barátnőt, akik közül az egyikkel máris örök barátságot fogadtak. Mielőtt elbúcsúzott a tanító néniktől még megkérdezte, hogy másnap már igazából fognak -e tanulni és így, az igen választól megnyugodva tértünk haza, hogy mi szülők eleget tegyünk kötelezettségünknek és nekilássunk házi feladatunknak, azaz a borzalmasan csúszós átlátszó nejlonba egyenként bekössük a tankönyveket. A füzetekre szerencsére standard méretű borító kapható, de a könyvek kötése bizony nem volt egyszerű feladat. A családban ugyan én vagyok a designer, a csomagoló, papírba minden további nélkül gyönyörűen beburkoltam volna a könyveket, ám most mégis dühösendobtam el a ragasztót és így Zoltánt érte a megtiszteltetés, hogy bekösse az összeset. Szerencsére szívesen tette, saját bevallása szerint gyere korában is ő csomagolt és magas szintre fejlesztette e tudományát (is). Rögzített könyvjelzővel is el kell látni mindegyik kötetet. Ideiglenes megoldásként ajándékkötöző szalaggal oldottuk meg a feladatot de hétvégén kreatív(abb) barátnőimmel felveszem a kapcsolatot, hogy adjanak némi támpontot egy szép és könnyen kivitelezhető állandó könyvjelző ügyében. És hát igen. Az első időszak, nekünk szülőknek is stresszes. Mert még rajtunk múlik, hogy ne maradjon itthon semmi a felszerelésből, hogy minden együtt legyen, hogy aláírjunk, ráírjunk, jelezzünk, szóljunk. Egyelőre lelkesek vagyunk. Hanna is és szinte mérges, hogy hét közepén kezdődött a tanítás, hogy hétvégén nem kell mennie.
Én viszont örülök , hogy kicsit pihenhetek..
14 megjegyzés
Kedves Agnes,
VálaszTörlésUtazasaim soran szoktam vasarolni hosszuko kepeslapokat, mintha szelesebb konyvjelzo lenne. Vagy talan konyvjelzo? Nem kerul nektek is ilyen otthon. Emlek is a nyarrol, amit ha kozepen kilyukasztasz es valami szep zsinorral rogzited a konyvbe. Hatha kerul ilyen otthon, ha nem Budapestrol szolo is megteszi.
Kellemes lesz majd Hannanak nyari barangolsaitokra gondolni.
Zsuzsy Sepsiszentgyorgy
Édes, hogy mérges, hogy nem mehet hétvégén iskolába.- Ne feledd majd el erre emlékeztetni 8-10 év múlva, amkor majd hétfőn a péntekeket várja... :) (bár ki tudja, Hannát ismerve lehet akkora sem csillapodik a tudásszomja)
VálaszTörlésÁllandó könyvjelző anno nekem is kellett, mi nagyon egyszerűen megoldottuk: 3 féle színű, nem túl vastag, kötéshez használt fonalat fontunk össze. Egyik végét erős tixoval a könyv vastag hátlapjára ragasztottuk (belülre, és felfele "álljon"), másik vége pedig épp kilógott a könyv aljánál. Csinos is volt, fix is volt, meg sem gyűrődött, ki sem esett. Szerettük. :)
Kedves Zuszsy! Köszönöm az ötletet,. Sajnos csak egy Utolsó vacsorát ábrázoló könyvjelzős képeslapunk van még Milánóból, máshol nemigen láttam vagy nem néztem, pedig tényleg jó lett volna. Viszont van más papír könyvjelző, amit lehet, hogy ilyen módon megcsinálom állandónak. Aranyos vagy, hogy megosztottad velem.
VálaszTörlésBóbita! Ez is könnyen kivitelezhető, ráadásul Hanna is el tudná készíteni, imád fonni, barkácsolni. A linkeket közül az állatos tetszik nagyon, kár hogy ha a forgalmazóra kattintok, csak japán írás jelenik meg..
A végén nem fogom tudni eldönteni melyik variációt válasszam a sok jó ötletből.
Ági
Kedves Ági!
VálaszTörlésRégi csendes olvasód vagyok, csaknem minden nap idekattintok. Szeretem a blogodat. Kommentelni sem Nálad, sem másutt nem szoktam, de most "ellenállhatatlan ingert érzek". A hozzászólásom az előző bejegyzéshez szől. Hanna tanulószobája ízléses, hangulatos, öröm lehet ott lenni. De tapasztalt pedagógusként nem tudom megállni, hogy ne szóljak: Hanna lába az asztalnál a levegőben lóg. Ez már pár perc után lényelmeteln, az izmok megfeszülnek. A gyermek ezért harangozik a lábával, esetleg valami tánaszt keres. Ez az apróság romtja a tanulás hatékonyságát, és egy lábtartóval, sámlival megoldható.
Remélem nem esik rosszul, hogy beleszólok a dolgotokba, hidd el, nagyon rokonszenvesnek tartom, ahogyan a lányokat nevelitek.
Katalin
Kedves Katalin!
VálaszTörlésElőször is köszönöm, hogy írtál, mindig nagy öröm egy "csendes olvasómat" kicsit közelebbről megismerni.
Köszönöm, hogy szóltál. Ha hiszed ha nem, amikor a fotót készítettem azon gondolkodtam, hogy újra fotózzak -e, mert nekem is feltűnt, hogy nem a beállított legalacsonyabb fokozaton áll Hanna széke és a lába a levegőben lóg. Arra gondoltam, hogy nem számít, úgyis siettem (mint mindig) és biztos voltam benne, hogy senkinek nem fog feltűnni a hiba. Az, hogy Te észrevetted, azt mutatja, hogy remek pedagógus vagy, hogy figyelsz és ügyelsz a részletekre!!
Tovább megyek. Nem vagyok benne biztos, hogy a gurulós szék jó választás volt. Úgy érzem az is pörgésre ingereli Hannát, eltereli a figyelmét és nem ül stabilan rajta. Mi a véleményed?
Még egyszer köszönöm az észrevételt és persze a bókokat is.
Szeretettel,
Ágnes
Szia Ágnes!
VálaszTörlésMég nem írtam egy megjegyzést sem, de éppen a napokban ragasztottam be az utolsó könyvjelzőket...:)
Nálunk a selyemszalag vállt be, rövidáru boltban a szivárvány minden szine kapható. A leghátsó kemény lapra odanyomom, biztos ami biztos még átlátszó celluxal is áthúzom. A végét pedig gondolatnyit elégetem, hogy ne foszoljon.
Szép napot! Orsi
Köszönöm Orsi, ez is remek ötlet. Az elégetésnél viszont lehet, hogy elrontanám az egészet, de azért megpróbálkozom vele. Vizuális típus vagyok, kár, hogy nem láthatom élőben..
VálaszTörlésSzia
Ági
Írtam az előző bejegyzéshez,remélem,nem szállt el!
VálaszTörlésAnnyira helyes Hanna,ahogyan áll az indulásra várván!
A táskája az én szakmám dicséretét mindenképp kivívta!!!
Nem tudom,melyik ez az iskola,ha jól gondolom, gimnázium is egyben.Mindenesetre szimpatikus dolgokat írtál róla!
Épp most van a tv-ben az iskolakezdés,reggeli indulás.
Mi szülők tán jobban izgulunk???
Jót nevettem,mert a szalagkönyvjelző jutott eszembe,ráadásul leégetett véggel! Ezt a technikát régen még mamámtól tanultam,csak egy pillanatra kell a lánggal megpörkölni!! :)
Sok boldog iskolai percet,órát kívánok!!!!!
A kicsik haja is fenomenális lett.
Tényleg nagyon sokat nőttek!
Csak nyugodtan és ügyesen, mint eddig!!!
Ölellek:Kató
Drága Kató néni!
VálaszTörlésKöszönöm a biztatást és a dicséreteket is. Egyikre szükségem van és mindig jól jön, másik meg jól esik. :-))
Az iskola egyébként az ELTE Radnóti Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, Zuglóban.
Ölel,
Ági
Kedves Ágnes!
VálaszTörlésSzerintem a gurulós szék jól be fog válni. Természetesen amíg újdonság, addig remek móka kihasználni a lehetőséget és görgetni ide-oda. Hannát az általad leírtakból megismerve azonban biztos vagyok abban, hogy amikor komoly feladatai lesznek, teljes figyelemmel fogja végezni azokat. Néhány év múlva már a számítógép is ott lesz az asztalán, és kényelmesen eléri majd a munkapult minden pontját.
A képekből sejtettem, hogy a Radnótiba jár Hanna, képzeld, a testvérem ott dolgozik... Hogy mit, azt nem szeretném elárulni, de tőle is sok jót hallottam az iskoláról. Rokonszenves, hogy tiszteletben tartják a gyerekeket és nagy mértékben számítanak az önállóságukra, arra, hogy maguk is akarjanak tanulni, és tegyenek a céljaik eléréséért, ne a felnőttektől várjanak mindent.
Szeretettel: Katalin
Emlékszem,olyan jól esett olvasni ezt a bejegyzésed.Akkor nem írtam rá,mert- annak ellenére,hogy korán volt-,kezdett nagyon meleg lenni a teraszon.Bent nem szerettem volna zaklatni a szobában,hogy Anett kellően kipihenhesse magát,így itthonra hagytam az írást...
VálaszTörlésAhogyan leírtad,kellemesnek,hangulatosnak,
kedvesnek és tiszteletreméltónak találom ezt az iskolát.Nagyon remélem,hogy Hanna tényleg jól érzi magát majd ott.A szobájában biztosan,mert fantasztikusra sikeredett.De ezt már tudtam és vártam is a végeredményt!
Jó ötleteket adtál!:)
Csajos,vidám,mégis olyan tanulásra buzdító!!!Nagyon klassz!Gratulálok!
Olyan nagyos Hanna a székében!!!:)és a többi képen is!
Kívánunk neki kellemes,élményekkel teli iskolai éveket!!
Puszilunk,
Timi és családja!
u.i.hazafele törökből sokat emlegettünk,titeket,a nagy utazókat:))
Katalin! Meséltem Hannának, hogy van valaki, aki írt nekem a blogban és akinek a testvére történetesen a Radnótiban dolgozik, de titok, hogy mit.
VálaszTörlésAzt felelte: Hát ezt nehéz lenne kitalálni. A büfés nénitől kezdve a testnevelő tanárig bárki lehet Katalin testvére.
Gurulós széknek egy veszélye van. Vigyáznom kell ha ott állok mellette, nehogy a lábujjamra tévedjen..
Ági
Nem a büfés néni...
VálaszTörlésKatalin! Nem találgatok, tiszteletben tartom, hogy nem akarod felfedni a kilétét. Remélem a "büfés nénit" sem vetted sértésnek.
VálaszTörlésSzeretettel, Ágnes
Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.
Szeretettel,
Ágnes