RSS

2009. augusztus 11.

Bulgária 6. rész- Balcsik







Szeretem a nyaralásokat, mert olyan nehéz kérdésekben kell döntést hozni, mint hogy, a kőerdőben - vagy inkább Balcsik meseszép kertjében tegyünk sétát. Ha csak ketten lettünk volna talán belefért volna mind a két látnivaló is a délutánba, így azonban Balcsik mellet tettük le voksunkat, mert az állványokon sorakozó balcsikos képeslapok magukért beszéltek. A lányok rövid sziesztája után ismét "száguldott" velünk az autó. Eleredt az eső és csak ekkor derült ki, hogy nem működik az ablaktörlő. Ilyenkor kezdi értékelni az ember az alapvető dolgokat is. Kénytelenek voltunk az út szélén megállni. Zoltán ráncigálta a lapátokat én meg bátyámhoz fohászkodtam, aki autóvillamossági szerelő lévén, egy pillanat alatt megjavította volna a beragadt szerkezetet. És mintha meghallotta volna a távolból húga hangját.. , az ablaktörlők, lomhán, akadozva de beindultak és így mi is tovább haladhattunk. A következő pár kilométert úgy tettük meg, hogy Zoltán vezetett én pedig az ablaktörlőt irányító kart rángattam. Izgalmas volt és egy idő után bejáródott így magától működni kezdett, így mire kisütött a nap már meg is érkeztünk az egyébként szállásunktól nem túl távoli Balcsikra.
"Balcsik a bolgár tengerpart legrégebbi településeinek egyike. Szépsége Ferdinánd román király feleségét, Mária királynét is megihlette, aki itt építtette fel nyári kastélyát az 1930-as években. " Az hagyján de micsoda kerttel vette körül magát ez a kastély vagy inkább a királynő. Hát ebben a kertben sétáltunk, menyasszonyban gyönyörködtünk, (sőt még sütit is kaptunk a vendégektől), aztán pedig nem győztünk fényképezni, hogy legalább így vihessünk haza egy csipetnyit abból a tündérkertből, ahonnan nem hiányozhat a vízesés, a malom, a szőlőlugas, a kőhíd, a patak, a tenger,a virág egyszóval a nyugalom.
Annak ellenére, hogy a korábbi eső miatt a páratartalom nagyon magas volt, a lányok szépen vették az akadályokat, és szedték lábaikat a lépcsőkön fel és le.
Még a bejárathoz vezető úton megígértem nekik, hogy visszafelé kaphatnak vásárfiát, így ígéretemet betartva természetesen hosszas tanácskozás után kiválasztották, hogy ki milyen ruhájú, parányi cserépbabát választ.
Balcsik hatása alatt maradva, kissé fáradtan én már mentem volna vissza a hotelbe de Zoltán rávett, hogy ha már itt vagyunk nézzük meg a Kaliakra hegyfokot. Amikor Hanna megkérdezte hová megyünk még, én csak annyit mondtam a világ végére de most komolyan és valóban így éreztük magunkat amikor megérkeztünk, mert nemsokára valóban olyan helyen találtuk magunkat, ahonnan nem volt tovább csak a tenger mélykék vize.
A lányoknak elmesélte Zoltán a sziklához kapcsolódó legendát, miszerint a törökök elől úgy menekültek meg az apácák, akik nem akarták megtagadni vallásukat, hogy vaskos hajfonataikat összekötötték, majd ezen keresztül ereszkedtek le a szikláról.
Hanna még ébren végighallgatta, a kicsik viszont egy pillanat alatt elaludtak, amit jól is tettek, mert egy kicsi kerülő árán sikerült csak szállásunkhoz megérkezni, ahol villámgyorsan magunkhoz vettünk a már pakoló szakácsok műveiből egy két falatot, majd hamarosan mindannyian az igazak álmát aludtuk. Ezúttal még a terasz ajtót is nyitva hagyhattam, mert senkit nem zavart a kinti bárokból, éttermekből beszűrődő zene és hangzavar.

2 megjegyzés:

éva írta...

.. most arra gondolok, hogy Zoltán jön nekem (nekünk) egy üveg pezsgővel.. :)
Balcsik egyébként tényleg csodálatos.
éva

3 kislány, én meg egy férj írta...

Kedves Éva! Ha kifejted, hogy miért,- talán még egyszer meg is kapod. Van a spájzban pár üveg igen jó fajta..
Ági