RSS

2009. augusztus 7.

Bulgária 3. rész







Miért van az, hogy a kisgyerekek többsége nem értékeli a terülj terülj asztalkámat, a felfoghatatlanul gazdag ételválasztékot és a "Mit kérsz enni kicsim?" kérdésre második reggel is a "Gabonapelyhet" válasz érkezik..Eszteren kívül egyik lánykám se értékelte a gasztronómiai különlegességeket és csak harmadik naptól kezdve voltak hajlandóak megkóstolni más, általuk kevésbé ismert csemegéket.
Amíg én az első, igazi tengerpartos naphoz készülődtem, Hanna indián fejdíszt készített a gyerekmegőrzőben az animátor lánnyal és ezen túl csak egyszer hagyta ki a délelőtti kézműves foglalkozásokat. A kicsik is a játszóházban -de persze Zoltán látható távolságán belül- vártak rám.
A tengerparton való sütkérezés nálunk nem egész napos program. Ki se bírnám ennyi ideig egy helyben. Az egyébként szélhámosan drága napernyő és nyugágy bérleti díjaknál így, méltányossági alapon kevesebbet kellett fizetni,igaz Zoltán utánozhatatlan rábeszélő képessége kellett ehhez (is) . Azt gondolom, hogy figyelembe véve a lányok napirendjét, azaz az ebéd utáni alvást mindig betartva (márcsak azért is hogy bírják az estéket és a minidiszkózást), elég lesz két három óra a parton. Így is lett. Ennyi idő épp elég volt ahhoz, hogy a lányokkal felváltva mártózzunk meg a vízben, hogy eltemessük lábainkat vagy épp derékig beássuk Esztert a homokba. Elég volt a kagylógyűjtéshez és ahhoz, hogy hagyjuk hogy a hullámok csiklandozzák talpainkat. Jó volt a nyugágyakon csúszdásat játszani és ma is mosolygok azon a képen, ahol a három kislány egyszerre nyúzza napozni illetve csak kicsit pihenni vágyó apjukat, azzal, hogy "Apaaaaa menjünk be a tengerbeeee!"
A szálloda fürdőszobájában, miközben a lányok összes létező hajlatából a homokot próbáltam kimosni, elgondolkodtam, hogy miért is mondják sokan, hogy kisgyerekeseknek praktikusabb és kényelmesebb a kavicsos tengerpart...
A törölköző origami, amivel a szobalány lepett meg bennünket minden reggel,nemcsak a lányokat kápráztatta el,hanem engem is, így a fejembe vettem,hogy a Kubában megszerzett ismereteimet bővíteni fogom és elkérem a rózsa hajtogatás receptjét az itteni személyzettől. (azóta már a neten is rákerestem néhány törölköző hajtogatási módra és ha jól viselkednek gyerekeim, vitorláshajó formára hajtogatom takarójukat, aminek mondanom se kell mindig hatalmas a sikere és persze én vagyok a világ legjobb anyukája.)
Ébresztenem kellett őket a délutáni alvásból, amiből én is kivettem a részem és úgy érzem, ezek, rendszeres szieszták egy évre feltöltöttek. Minden lelkiismeret furdalás nélkül aludtam a gyerekekkel együtt, úgy, mint a tej. Nem kellett a mosatlanra, a vasalandóra gondolnom, nem érezte kárba veszett időnek a pihenés, inkább nagyon is hasznosnak.
Délután a tengerpart másik irányába sétáltunk hatalmasat, a lányok fagyit és első vásárfiájukat egy-egy kislányos nyaklánc karkötő együttest kaptak. Hosszan válogattak a színek és minták között, mosolyt csalva ezzel az eladók és a járókelők arcára is, míg megállapodtak, és büszkén viselték a rózsaszín, a világoskék és a fehér nyakéküket.
A minidiszkó ezen az estén se maradhatott el. Miközben mi szokásos koktéljainkat iszogattuk, nem győztünk gyönyörködni három jól sikerült kislányunkban. nekem folyamatosan járt a lábam és sajnáltam, hogy szülők nem állhattak be a táncikálásba.

4 megjegyzés:

dobarbo írta...

Sziasztok!

Nagyon szeretem olvasni a naplótokat!Köszönöm a sok ötletet!Én is szeretnék a világ legjobb anyukája lenni!Segíts!Hogyan kell takaróból vitorlást hajtogatni?!Köszönettel egy 3 fiúgyermeket nevelgető anyuka:):):)Anikó

3 kislány, én meg egy férj írta...

Kedves Anikó!
A vitorláshajó pont a legegyszerűbb. Ugyanúgy kell hajtogatnod a paplant, mint a papírhajónál, azaz egyszer félbehajtod (hagyj egy kis peremet), a két sarkát középre, majd a peremet fel, hogy bele tudd ültetni a kedvenc macikat.
Hát nem tudom elég érthető voltam -e.
Egyébként pedig most fogok rendelni egy könyvet, amiben csak ilyenek vannak, sok sok képpel. Majd írok ha megérkezett.

Köszönöm a bókokat, igyekszem még sok jó ötlettel szolgálni.

Ágnes

dobarbo írta...

Kedves Ágnes!

Egyértemű leírás!Tökéletes anya lettem,már ami a takaróhajtogatást illeti (és ezt Neked köszönhetem!)!:)

Várom az ötleteket!Szép napot Nektek!
Anikó

g.Vivien írta...

Miért nem csodálkozom, h az Eszti van betemetve a homokba!?!?!? :))

A fülemben cseng, mikor a Nono mesélte a telefonban a minap, h nem félt a tengertől: Bátor voltam. :)

Hanna élménybeszámolójáról nem is beszélve: érdekesen, érthetően, választékosan mesélte a nyaralás alatt tanultakat.

Mennyire más mind a három lány, mennyire kiütközik a különböző egyéniségük már egészen kicsi korukban. Kis Tündérkék. :)