Menjünk Székesfehérvárra! Régen jártunk ott, közel van, ideális célpont autós kiránduláshoz. Előtte még írtam egy emailt Juditnak, -aki történetesen székesfehérvári-, hogy ajánljon valami látnivalót, amit kár lenne kihagynunk. Judit sorstárs, azaz ikres anyuka. Amikor megtudta, hogy ikreket vár, a Google-ban ikres témák után kutatgatott (akárcsak én hajdanán) és hát nem kis büszkeségemre, az én blogom is ott sorakozott a találatok között. Olvasóm lett, aztán én is az övé. Ezidáig csak virtuálisan találkoztunk, most azonban felmerült a személyes találkozás lehetősége is.
No de hogy ne vágjak a dolgok elébe, leírom, hogy Judit a Bory vár alapos felfedezését javasolta nekünk és kedvcsinálónak még egy linket is elküldött mellé. Úgy tervezetük, hogy a főtéren való sétálgatás után, levezetésképpen megnézzük közelebbről is a várat de eredeti tervünktől egy "Szedd magad!" akciós tábla térített el. Nem bírtunk ellenállni a kísértésnek, hogy saját kezeinkkel szedjünk le két tálcányi barackot. Biztos voltam benne, hogy a piachoz szokott gyerekeimnek nagy élmény lesz látni hogyan és hol teremnek kedvenc gyümölcseik, így aztán valóban vidám barackszedéssel telt kirándulásunk első része. Legalább egy kilónyit a hasunkban "csempésztünk" ki, a másik két ládányit becsülettel kifizettük..
Csak ezután parkoltunk le a Bory vár előtt, ami igencsak feltűnő jelenség volt a többi cseppet sem kihívó házak mellett. Minthacsak egy mesébe csöppentünk volna bele, csigalépcsők, bástyák, tornyok, szökőkút és mindenütt szobrok. Rózsaablakok, kőoroszlánok, padocskák. Hanna és mi is alig akartuk elhinni, hogy ezt a többnyire vasbeton csodát valóban egy építész-szobrász tanárember építette két kezével, negyven éven át, nyaranta, amikor tanítási szünet volt. Hogy miért? Álmait valósította meg és közben emléket állított szerelmének, feleségének, három gyerekük anyjának. Én meg egy kicsit irigykedtem, bár nem lehet panaszom, mert Zoltán is elég sok romantikus meglepetéssel lát(ott) el, de azért mégsem egy teljes egészében sk. várral. Hannával mindenesetre megbeszéltük, hogy jó lenne majd egy olyan férj neki, aki legalább annyira szereti, tiszteli, mint Bory Jenő a feleségét. Szóval teljesen elvarázsolva és egy valódi menyasszonynak integetve léptünk ki a kapun, hogy a közelben lakó Juditnak és ikerkislányainak köszönjünk. A köszönésnél persze több lett, Judit isteni cobblerrel készült ugyanis, aminek receptjét mindenkinek ajánlok és ami a gasztro blogjában olvasható. Judit kislányai kicsit meg voltak szeppenve, az enyémek figyelmét meg teljesen elterelte az ismeretlen játék, a csúszda kuckó és később a két kiskutya. A kicsik nagyon elfáradtak, így valóban gyorsbüfé jelleggel ettünk-ittunk. Judit sütije életmentő volt, mert bizony egészen hazáig kihúztuk a csemegével, a lányok pedig tele hassal aludták végig a nem túl hosszú hazautat.