Nem túl emberi időpontban, éjjel 11 körül indult repülőnk Bulgáriába, hogy az arany homokos tengerpartra repítsen bennünket...
Nem túl emberi időpontban, hajnali fél hatkor indult a Malév menetrend szerinti járata vissza Budapestre, mert tengerpart ide vagy oda, egy hét nyaralás épp elégnek bizonyult..
Jó régen, még repülőtéri információs kisasszony koromban az ilyen szülőkre mondtam fél hangosan,hogy nem normálisak, hogy szegény gyerekeiket kiteszik ilyen tortúrának.
Nos, akkor még nem volt gyerekem és valóban úgy tűnhetett, hogy nagyon megvisel két picit és egy kicsit az ilyen típusú utazás. Mindezt csak azért, hogy élvezzék a tenger semmihez sem fogható varázsát.
Itthon vagyunk és ünnepélyesen megállapítom, hogy a lányok felnőttek a közös nyaralás élményéhez. Csodás volt velük minden perc, remek partnerek voltak és nem győztük bezsebelni az elismerést, amit viselkedésükért kaptak.
Az is jelzésértékkel bír, hogy egyáltalán nem irigyeltem a nagymamával, nagypapával felszerelkezett szülőket, akiknek le lehetett passzolni a gyereke(ke)t egy időre. Egyszerűen nem volt erre szükség.
Köszi lányok, hogy nem lett semmi bajotok, hogy nyitottak és érdeklődőek voltatok, hogy csak épp annyit civakodtatok, -hogy csak egyet említsek azon, ki nyomja meg a liftgombot- amennyi még elviselhető volt. Most telepakolom az emlékdobozkáitokat, kimosom a sok szennyest aztán leírom első családi tengerparti nyaralásunk történetét, hogy ne felejtsétek el ti se.