Reggelizünk. Nagyon szeretem, amikor így öten körbe üljük az asztalt. Lányok kukoricapelyhet kanalaznak, mi pedig isszuk a szokásos kávénkat. Zoltánnal felváltva mondjuk az instrukciókat Hannának. Hogy ugye nem fog szaladni a csúszós kövön és lesz rajta papucs. Hogy ha ugrálnak a nagyobbak a vízbe, ő menjen távolabb. Hogy ne csináljon hajmeresztő mutatványokat a mászókán. Hogy ha fáradt aludjon nyugodtan és egye meg az ebédjét. Ilyen és ehhez hasonló fontos mondatok záporoznak Hannára, aki a végén nevetésben tör ki. Elmondjuk neki, hogy nagyon szeretjük, azért okoskodunk ennyit. Megígéri, hogy vigyáz magára.
Hanna első napja az úszótáborban. Reggel úszással (Hanna esetében úszásnak látszó mozdulatokkal) kezdenek, aztán játszanak, ebédelnek, ha kell pihennek és a nap végén újra úsznak. Nehéz elengedni, pedig csak három saroknyira lesz tőlünk. Remélem szeretni fogja, szerez majd kis barátokat és délután, amikor húgaival megyünk érte azzal az utánozhatatlan Hanna csacsogással meséli el élményeit, amivel nem lehet betelni. És persze őszintén remélem hogy nem csúszott el a kövön..