Cirkuszolás

Gyorsan elrepült a kötelezettségek nélküli pihenés, szombaton délben már újra három gyerekes anyuka szerepemben ültem a hotel lobbijában, hogy aztán lányaim hangos üdvrivalgások mellett szaladjanak hozzám.



A hazafelé vezető utat egy hisztis ebéd és néhány pisiltetős kiszállás szakította meg, így az otthonunkba érve úgy éreztem akár kezdhetném is elölről az üdülést, mert a felhalmozott energiáimból máris túl sok elfogyott. Cirkuszolt mindenki mindenkivel, így kézenfekvő volt Zoltán ötlete,hogy másnap menjünk el a Fővárosi Nagycirkuszba, mert a kicsik még nem voltak és mostanra már elég nagyok ahhoz, hogy türelmes, érdeklődő és lelkes nézők legyenek.



A 11 órás kezdés mondjuk nem a legszerencsésebb nekik, tekintve, hogy hétvégén is hat órakor ébredeznek, de bíztunk a műsor színvonalában. Igazából csak Noémi kérdezte a műsor alatt, hogy mikor lesz már vége és tényleg kaphat e perecet, Eszter, aki egyébként izgága típusnak van beállítva a családban, viszonylag nyugodtan végigülte az előadást sőt bohóckodott, lelkesen integetett és hűházott.
A legjobb résznél azonban mindketten elaludtak, pedig aki valaha járt a cirkuszba tudja, hogy az élő zene hangjára szoktak a nagyon pici gyerekek kirohanni sírva. Nos, az én kisebbjeim békésen szunyókáltak, pedig a venezuelai kötéltáncosok produkciója még a legkritikusabbakat (mint amilyen én is vagyok) ámulatba ejtette.

Az előadás végén, a ruhatárban való sorbaállás alatt viszont már nagyon is éberek voltak. Olyannyira, hogy kikönyörögték Zoltántól, hogy az itthon jól begyakorolt artista gyakorlatukat ott a folyosón előadják szépen sorban egymás után.




Utolsónak hagytuk el az épületet, amelyik pont úgy néz ki, mint gyerekkoromban és talán még a jegyszedő nénik is ugyanazok, akik akkor voltak. Egyiküktől még megtudtunk pár kulisszatitkot, mert Zoltánban persze, mint mindig, most is rengeteg kérdés megfogalmazódott, aztán a kinti plakáton mindegyikünk rámutatott arra, ami a legjobban tetszett neki a majdnem két órás előadásból..




You Might Also Like

2 megjegyzés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes