A Bocskai utcát nem találtuk meg, pedig az ottani múzeumban alaposan megismerhettük volna Hajdúszoboszló történetét. Hatalmasat sétáltunk a Hotel Aqua Sol-tól amikor egy váratlan pillanatban inkább átjöttünk a zebrán és bejöttünk a helyi művházba, hogy egy kicsit leülhessünk és internetezzünk.
Ránc és ideg kisimító pihenésre érkeztem Piroska barátnémmal. Három napig nem kell az óránkat nézni és legfőbb gondunk az, hogy szaunába vagy gőzkabinban ücsörögjünk és, hogy biztosan elérjük a négytől ötig tartó kávé és süti délutánt, majd az azt követő vacsorát. Nehéz eldönteni, hogy szoláriumozás előtt jelentkezzünk masszázsra vagy csak a gyógyvízben való üldögélés után. Be nem áll a szánk a sötétben, a szabad ég és így a csillagok alatt elterülő thermálvízes medencében, és amikor denevérek hangját véljük felfedezni és egy pár példány el is húz a fejünk felett, azonnal eszünkbe jut róluk egy újabb kihagyhatatlan és fontos sztori, amit nyugodtan elejétől a végééig el is tudunk mesélni egymásnak. Önmagában már ez is felüdülés, hát még az alvás, ahol nem túr ki senki.Piroska nem bökdös éjjel , ha pisilnie kell és (majdnem) csöndben van amíg nézem a híradót. A személyzet ultra kedves, széles mosollyal fogadnak és vacsoránál be sem kell diktálnunk a szobaszámunkat, mert már messziről üdvözölnek, hogy "ÁÁÁÁÁ... a 333-asok, jó étvágyat kívánunk!"
Vonattal érkeztünk, az állomáson egy helyes,kedves forgalomirányító vagy bakter (nem tudom a helyes kifejezést) széles mosollyal köszöntött bennünket, majd fejembe nyomta sapkáját és tárcsáját, hogy azzal pózolva készítsen Pircsi fotót rólam. A buszon folytatódott a Pesten már-már elfeledett kedvességhullám és a sofőr humorral fűszerezve adta át jegyeinket. Mintha egy más világba csöppentünk volna bele, szokatlan volt ez a sok kedvesség egyszerre. Egy pillanatra eszünkbe jutott a mindkettőnk által látott Truman Show című film, aztán beláttuk, hogy errefelé egyszerűen csak ilyenek az emberek...
Felfedeztünk pár angol turit, találtunk egy forralt boros standot,aminek asztalán már kétszer könyököltünk és azt hiszem visszafelé újra ott támaszkodunk...
Most azon gondolkodunk, hogy elmenjünk -e a helyi moziba egy csajos filmet megnézni vagy inkább ússzunk, amíg ujjainkon (de csak ott) a bőr újra ronda ráncos lesz.

Zoltán eközben szuper aput játszik. Tegnap,miután a lányokkal együtt kikísértek az állomásra a Tropicariumban múlatták az időt. Délután a dédihez mentek és biztos vagyok benne,hogy fergetegesen érezték magukat kiabáló anyjuk nélkül.
Ma sem fognak unatkozni, este az Vörsmarty téri adventi vásárra készülnek.
Ma reggel pedig rajzos,ákombákom betűs fax üzenet fogadott,amitől teljesen meghatódtam és ismét eszembe jutott,hogy a világ legjobb férje és a világ legédesebb gyerekei az enyémek.

Ettől függetlenül persze időnként nem árt kipihennem őket. Mint például itt és most Hajdúszoboszlón.