RSS

2009. december 16.

Kiscsoportos, nagycsoportos karácsony




A fejemben már rég készen áll egy bejegyzés, ami a lányok óvodájának dicséretéről szól majd. Tulajdonképpen egy kicsit most is erről szól, mert hetek óta, amióta a mikulás és karácsonyi ünnepi készülődés zajlik, én ha lehet még jobban értékelem, hogy a Játszókertbe járnak csemetéim.
Ma nem lustálkodtam. Lejöttem a konyhába, hogy csokis muffint süssek a kiscsoportnak és a nagycsoportnak. Ennél több vagy különlegesebb süti nem telt tőlem, bár ahogy elnéztem az üres tányért, nem is volt rá szükség. Saját gyerekeimnek sem érdemes különlegesebbnél különlegesebb muffinok sütésével előrukkolni, mert úgyis azt kérdezik, hogy mikor sütök csokisat.
Ma együtt ünnepelhettük gyerekeinkkel az ovis karácsonyt. A már jól ismert forgatókönyv szerint zajlott az ünneplés azt az egy dolgot kivéve, hogy ez volt az első alkalom, amikor osztódnom kellett volna, hiszen a kicsikre és a nagycsoportban Hannára is kíváncsi voltam. Szerencsére nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknek kisebb nagyobb testvére jár az oviba, így az óvónők nagyon figyelmesen, úgy szervezték a programot, hogy a kicsik ünnepsége után még éppen átértünk Hannáék műsorára. Most pedig megint nem tudom kinek jár a dicséret. Az óvónőknek, akiknek gondolom nem kis munkája van abban, hogy iskolaérett gyerekeink igen komoly koreográfiával járó műsort adtak elő, vagy a gyerekeknek, akik szinte minden nap gyakoroltak. Hanna egy idő után már lázadozott is itthon, hogy unja a sok gyakorlást és különben is mindenki versét kívülről fújja. Nem is tartotta magában, gyakran állt elém valamelyik versszakkal, dallal, az ajándékunkról azonban egy szót sem említett, megtanult igazán titkot tartani.


Persze volt közös éneklés de a kiscsoportban még nem szerepeltetik a gyerekeket. Ünnep volt az is, hogy együtt lehettünk a reggeli alatt és a karácsonyfa alá rejtett ajándékok kibontásában is segíthettünk, hogy egy kicsit együtt játszhattunk velük, hogy érezzék most ők a vendéglátók és mi szülők vendégségbe mentünk varázslatosan feldíszített kis birodalmukba.
Az elválás persze nehéz ilyenkor de van egy kulcsszó, ami minden szomorúságot elfeledtetett, ez pedig nem más, mint a szánkó.
Megyek, keresek egy kényelmes hótaposót és reménykedem, hogy jó formában vagyok. 50 kilónyi gyereket régen húztam magam után. Ha nem írnék sokáig, küldjetek segítséget!

1 megjegyzés:

Vera írta...

No, akkor kíváncsian várjuk a következő bejegyzést... :-)) De szerintem tuti elhúztad a szánkót, kérdés, volt-e elég hó. Errefelé neccesen lehetett volna csak szánkózni, nem tudom, arrafelé mennyi hullott.
Jó ötlet az ovis karácsony, leírás alapján biztos szép volt! Nálunk is lesz ünneplés, de azt hiszem szülők nélkül. talán nem is baj, nem tudom, itt megoldanák-e, hogy ne egy időben legyen minden, és most már nekem is kétfelé kell menni. Furcsa is néha. :)
Puszi,
Vera
ui: a twitteres bejegyzéshez: csak nem utazás készül?!? :) hm, ha igen, de jó valakinek! :) szerintem jóóóó lesz hidegebbe menni, ha arrafelé mentek, ahogy sejtem... :)naggyon kíváncsi vagyok! :)