RSS

2009. december 7.

Csizmával, tejjel, keksszel




Idén kicsit újítottunk. Nem magamtól jutott eszembe, Hanna állt elő az ötlettel, hogy tegyünk a kis asztalra tejet és kekszet is a Mikulásnak, éppen úgy, ahogy Angliában teszik a gyerekek. Én ugyan tengerentúli szokásnak hiszem ezt, mindenesetre meglepett lánykám, hogy máris fogékony más népek szokásaira és az abból tetszőt nem rest át is venni. Azért kicsit faggattam, hogy ugyan honnan tudja, hogy ott így szokták. Vártam, hogy majd valamelyik rajzfilmre hivatkozik de nem így történt. Kiderült, hogy a logopédus Judit néni mesélt erről de a Varázsoviban is hallotta ahogy a többi gyerekkel a mikulásvárásról cserélt eszmét és ha nem emlékeznék rá, olvastam is neki erről..
Miért is ne? Hatalmas karácsonyos csészébe (ezúton is köszönöm Viviennek) töltöttük a tejet és kistányérra tettük a sajnos nem házi kekszet. Talán megbocsátja Mikulás, hogy nem sütöttem házi sütit, ha Hanna előbb állt volna elő ötletével, Isten bizony nekiálltam volna szuper-mami módrjára sütni..

Csizmácskák kipucolva az ablakba kerültek és a kislányok viszonylag gyorsan el is aludtak, hogy én a tettek mezejére léphessek. Első körben felhoztam a cipőcskékbe szánt meglepetéseket. Második körben azon töprengtem, hogy vajon jó ötlet -e már este kitennem őket. Hanna, de a kicsik főleg előszeretettel trappolnak át hozzám az ágyba egy kis bújásért, hogy aztán visszacipeljem őket és saját ágyukba folytassák az alvást. Féltem,hogy ha ez aznap este is bekövetkezik meglátják az ajándékokat és oda lesz a varázslat. A kekszbe se mertem beleharapni még. Abban maradtam magammal, hogy majd az éjszakai vagy inkább hajnali betakaró, ellenőrző körutam valamelyikén kipakolok. Így is lett. Ekkor ettem bele a kekszbe, pedig cseppet se kívántam, ekkor ittam le a tejet, amibe később Zoltán is besegített és ekkor tettem a három zenélő kis körhintát az asztalra, a színes ceruzát és a tündéres pez cukorkát a csizmákba.
Hanna hajnalban átsétált. Szerencsére elég kába volt ahhoz, hogy észrevegye a dobozokat és a félig megdézsmált kekszeket, így reggel, meglepődve vették tudomásul, hogy itt járt a Mikulás és azt is, hogy maguk sem értik hogyan, de valahogyan megúszták virgács nélkül a látogatást.


3 megjegyzés:

zvajda írta...

Én meg a földszinten levő kekszmaradékba ettem bele éjjel amikor hazaértem, biztos ami biztos alapon :)

Natimi írta...

Ma m;g valamelyik blogba olvastam a kekszről és a tejről.De be kell,hogy valljam,hogy én még idáig nem hallottam erről a szokásról.De nagyon ötletesnek tartom:)
Biztosan érdekes játszani a gondolattal,hogy jé,ebbe a kekszbe maga a Mikulás harapott:))

Édesek a lányok a képeken!

Puszillak,
Timi

PI írta...

Ez aranyos szokás, én sem hallottam még róla.