RSS

2009. december 14.

"Had egyem meg melegében"



Advent harmadik gyertyáját barátainkkal együtt gyújtottuk meg. Nem is tudtam volna jobb programot elképzelni erre a vasárnapra, minthogy Henivel és összesen öt gyerekkel mézeskalácsot süssünk a konyhámban.
Heni felszerelkezett, hozott a lányoknak egy-egy kis gyúrótáblát és egy-egy sodrófát. Azonnal munkavédelmi oktatásban részesítettem a lányokat, és olyanokra hívtam fel a figyelmüket, hogy a sodrófa bizony nagyot tud ütni az ember fején, ezért ha lehet ne kardozzanak vele.
Heni és én is előző nap begyúrtunk egy adag mézeskalácsnak való tésztát,hogy aztán másnap csak a kiszaggatás és a díszítés kellemes része maradjon ránk. Talán vakmerőség volt részemről, hogy egy abszolút kipróbálatlan, referenciák nélküli recept utasításait követtem. Egy magazinból téptem ki még évekkel ezelőtt és az illusztráció elég meggyőző volt ahhoz, hogy ezt válasszam. Ha mégsem sikerül, akkor ott van Heni tésztája, biztosan nem maradunk mézeskalács nélkül, gondoltam.
A lányokat és az egy szem fiút kb. negyed óráig érdekelte a mézeskalács készítés, a különböző formákkal való kiszúrás, azután egymás után párologtak el a konyhából,hogy együtt játszhassanak. Az is igaz,hogy az óvodában már részt vettek hasonló programban, gyönyörűen díszített és nagyon jó ízű mézeskalácsok kerültek ki kis kezeik alól, amivel titokban szerettem volna versenyre kelni.




Henivel kettesben maradtunk a konyhában (a férjek a nappaliban semmiről és senkiről tudomást se véve beszélgettek) és egymás után tettük be a tepsiket a sütőbe,, szinte nagyüzemi mézeskalácssütőnek éreztük magunkat.
Az első kisült sütik egy szempillantás alatt eltűntek a tálról. Úgy ahogy volt, puhán, melegen. A másodiknak is ugyanez lett a sorsa, így csak a harmadik adagból tudtam légmenetes dobozba eltenni párat. A gyerekek közben tele hassal visszatértek az asztalhoz, hogy a díszítés mozzanataiban vegyenek részt. Nem kimondottan klasszikus mézeskalács díszítő elemek születtek, inkább az avantgarde stílust követték.

Már összepakoltuk magunk után a konyhát, már csak az önfeledt játék és beszélgetés maradt volna hátra, ám Eszter hasfájásra kezdett panaszkodni és igen rossz bőrben festett. Próbáltam felidézni vajon mennyi nyers tésztamasszát és mennyi meleg mézeskalácsot gyűrhetett le jó étvágyú kislányom, de nem tudtam használható információt begyűjteni. Az ebéd utáni alvást mindenesetre furcsa hangok szakították félbe és áldottam az eszem, amiért a lavórt odakészítettem Eszter ágya mellé, aki a hányást követően máris jobban kezdte érezni magát. Az incidens még egyszer ismétlődött meg délután, azután már könyörgött, hogy hagy egyen ő is tejbegrízt a többiekkel, amit igen jó étvággyal el is fogyasztott és ügyesen magában is tartott.
Hát, nekem gyerekkoromban gyakran mondták, hogy nem szabad melegen kelt tésztát és egyéb süteményt enni, mert nem lesz jó vége, ám sosem hittem el igazán. Eszter vagy megutálta egy életre ezek után a mézeskalácsot vagy örökre a szívébe zárta, még nem tudom.
A receptem (és ezzel együtt én is) viszont ötösre vizsgázott így elteszem jövőre is. Amellett, hogy nagyon finom íze lett, nem tartozik az ehetetlenül kemény kategóriába. Egy sorral azonban kiegészítem: a mézeskalácsot a hasfájások elkerülése végett kizárólag kihűlés után fogyasszuk

Le is jegyzem ide:

Hozzávalók:
-1kg liszt
-4dl porcukor
-2kkanál szódabikarbóna
-2kkanál fahéj
-2kkanűál őrölt szegfűszeg
-10dkg margarin
-3 tojás
-3dl méz
-só
-a díszítéshez egy tojásfehérje és 6 evőkanál cukor

Összekeverjük a lisztet, porcukrot, szódabikarbónát, fahéjat, szegfűszeget, majd hozzáadjuk a margarint, mézet és a tojásokat. Alaposan összegyúrjuk. Figyeljünk, hogy a tészta ne legyen túlságosan lágy (no ezt nem igazán értem miért írták ide, mert inkább kemény lett, tettem bele még egy tojást és még egy kicsi margarint is)

A gyúródeszkát beszórjuk liszttel és a kiszúrt darabokat margarinnal és liszttel kikent tepsibe tesszük és közepesen forró sütőbe kb. 8 perc alatt megsütjük.

A kisült mézeskalácsot a hasfájások elkerülése végett kizárólag kihűlés után fogyasszuk

3 megjegyzés:

Kriszta írta...

ééééééééééééédesek naaaaaaaaagyon:)

Hajni írta...

Nem is tudom hol,de őszintén szólva rátok bukkantam s bevallom nagyon tetszik ahogyan írsz,és a lányok tündériek. Három lány,ez szép.

Ugye nem baj ha továbbra is olvashatlak benneteket?

Visszatérve az előző bejegyzéshez be kell valljam,hogy Bogikám is rimánkodik a tévéből látott labda-szőrösért,de most visszakozok megvenni még.Annyi plüss állatai vannak,hogy nem férnek el már a szobájában.No meglássuk majd megkapja-e vagy még fogja-e kérni?
Üdv .Hajni

3 kislány, én meg egy férj írta...

Szia Hajni! Köszi, hogy benéztél és örülök ha máskor is jössz, főleg, hogy lányos anyuk avagy Te is.
Fur-berries-ről ne mondj semmit, hidd el nem vettük volna meg ha nem kéri ennyire kitartóan.