A legtöbben békés karácsonyt kívántak nekünk. És az is volt. Talán a karácsony előtti kiruccanásunktól fogtam fel mindent olyan "lazán". Nem tudom mitől éreztem hogy minden olyan flottul megy. Már reggel, amikor a mákos gubát reggeliztük, amibe csak kicsit kóstoltak bele a lányok, aztán inkább sonkás zsömlével folytatták. Talán attól, hogy Zoltán fogta Hannát, Esztert és Noémit és elmentek a közeli Holdvilág Kamaraszínházba, hogy egy igazán bájos és nekik való műsort megnézzenek, majd még elmenjenek közös ajándékunkba némi tűzifát beszerezni. Ez idő alatt én nyugodtan megfőztem az ünnepi ebédet, ami a levessel és sütivel együtt sem tartott tovább másfél óránál, mert én speciel sosem szerettem a karácsonykor (sem) fél napokat a konyhában tölteni. Főételem egyszerre volt szemet gyönyörködtető és finom, elkápráztattam vele a családot.


A lányok tele pocakkal, maguktól mentek fel az emeletre, hogy a nagy ajándékbontogatás előtt aludjanak egyet. Azt hittem az izgalomtól nehezebben megy, de nem így történt. Én jobban izgultam, hogy minden a fa alá kerüljön időben. A konyhakéseim ép pengével , Zoltán keze ép bőrrel megúszta a fenyőfa karácsonyfatalpba való beállítását. Kettesben díszítettük fel a fát, Zoltán még anyukájától tanult csomózási módszerrel kötött akasztókat a tavalyi árleszállításon vett és igazán designos papírgömbökre, valahogy idén a fánkat se díszítettük túl...
Most sem csomagoltam be az ajándékokat. Nem vagyok egy környezetvédő harcos de erre pár éve tudatosan odafigyelek. Feleslegesnek tartom az amúgy is túlcsomagolt játékokat további papírokba bugyolálni. Így "meztelenül" kerültek a fa alá a lányok rollerjei, a könyvek, a társasjátékok és a babák. A legjobban a Hannának szánt Furberriest rejtettük el az ágak közé. Tudtuk, hogy nagyon de nagyon vágyik erre a gombócra és látni szerettük volna szeme csillogását, amint hiába keresi, majd megleli.
Egymás után ébredtek fel, fegyelmezetten ültek a kis padon, ahol szép ruhába öltöztünk, megfésülködtek és várták a jelt, hogy beléphessenek a nappaliba, ahol a kandallóban már ropogott a tűz, a csillagszóró már várta, hogy meggyújtsák és a karácsonyi zene is halkan szólt. Olyan szépek voltak együtt, ahogy a Kiskarácsony nagy karácsonyt énekelték, ahogy megálltak a fa előtt, gyönyörködtek a szikrákban és a tűzben és csak utána kezdték kézbe venni kis ajándékaikat. Idén sem akartunk túlzásokba esni és elhalmozni őket. Boldogok voltak az ikreket toló Steffi babával, az ikreket gyógyító gyerekorvos Barbie-val de a legjobban rollerjuknak örültek, amivel párszor ide oda cikáztak a lakásban és amivel időnként hatalmasakat estek is.
Hanna megtalálta az illatos gombócát, boldogan ölelte magához és gyakorlatilag azóta le sem teszi.




Észre se vettük az idő múlását, fényképeztünk, játszottunk megállás nélkül. Valamikor vacsoráztunk is de inkább a nappaliba vágytunk vissza, ahol szokatlanul békésen játszottak a lányok egymással és mi is velük. Az esti fürdés is ünnepi hangulatban telt. Illatos habfürdő várta lányainkat, ahol ezúttal mécsesek és gyertyák adták a világítást.




Valóban boldog, békés karácsonyunk volt.