RSS

2009. május 7.

Anyák napja






Azt mondta soha többet nem fog mosolyogni, ha nem kerül elő, amin annyit dolgozott, hogy nekem anyák napjára meglepetést okozzon. Erre én szisztematikusan átvizsgáltam a szemeteszsák tartalmát, mert nem bírtam volna elviselni ha Hanna nem nevetne többet, de sajnos nem találtam ott semmi ajándéknak látszó tárgyat. Vígasztalni kezdtem lányomat. Aztán napokkal később hatalmas üdvrivalgást hallottam szobájából. "Megtaláltam! Anya, megvan az ajándékod!"- kiabálta. Javasoltam, hogy a legújabb rejtekhelyről tájékoztassa apukáját is ha lehet, hogy ne ismétlődjön meg a malőr. Egyik nap készített egy anyáknapi előzetes ajándékot nekem. Egy könyvet. Az a címe anyáknapi mese. Írta és illusztrálta Vajda Hanna. Arról szól, hogy nagyon szeret és azért írta ezt a mesét, amiért jó édesanya voltam. A hatás nem maradt el..
Aztán elérkezett anyák napja. Annyira boldogan adta át a kis terítőt, amit a mamánál töltött kimenői alatt hímzett ki rózsaszín cérnával. Egyes egyedül. "Mert én már tudok varrni"-mondogatta gyakran. (jó neki,mert én nemigen)
Kaptam egy csodaszép képet is. Szásszorszép virágokat ragasztott Hanna egy lapra, mama pedig felajánlotta neki egyik képkeretét, hogy abba tegye bele és úgy adja át. Mit mondjak? Könnyekig meghatódtam. Azon, hogy egyedül kitalálja és meg is alkotja elképzelését pedig csak decemberben múlt 5 éves.
A kicsik is készültek. Vivien hetekkel korábban betanította nekik az Orgona ága klasszikust és ezt adták elő nekem kórusban. Mondjuk ők lebuktak, mert előfordult, hogy fürdés közben vagy csak séta alatt elénekelték a dalt, amiről én azt gondoltam Hanna tanított meg nekik.
Az esti altatás előtt Zoltán mégegyszer elénekeltette a kórussal az anyáknapi köszöntőt majd beszédet mondott (azt nagyon tud), amin én egyszerre nevettem és sírtam.
De még nincs vége. Ma délután tartják Hanna ovijában az anyáknapi ünnepséget, amiben persze minden gyerek szerepel. Hanna verseit már szinte kívülről tudom. Az ajándékról, amit nekünk készítettek viszont ügyesen hallgatott. Titkolódzik és ugyanúgy izgul,mint én. Majd írok róla.

1 megjegyzés:

zvajda írta...

Érintett apaként mosolyogva és (mivelhogy munkahelyemen vagyok csak) majdnem könnyezve meghatódottan olvastam!
Love!
z.