RSS

2009. május 23.

Botanika






Észrevettem, hogy idegenek megállnak a kerítésünk előtt, csak azért, hogy rácsodálkozzanak a kikandikáló bojtokra, amik úgy keletkeztek, hogy amikor itt volt az ideje, én csak azért se metszettem le az égbe nyúló ágakat. Ha valaki hozzánk látogat, először megtorpan és hosszan gyönyörködik a fehér, pihepuha virágzatban, megkérdezi mi a neve ennek a csodafának és csak azután fárad be a házba.. Én pedig zavarban vagyok, mert amikor a házunkat vettük, a tervezett kert már készen volt és én akkor felírtam az összes ránk bízott növény nevét latinul és magyarul, de arra a bizonyos szemet gyönyörködtetőre, amit anyukámmal csak menyasszonyfának hívunk,- nem emlékszem. Van aranyeső, madárbirs, babérmeggy bokor, aztán kecskerágó meg valami lonc is. Én ültettem a levendulát, ami káprázatos módon terjeszkedik és harmadik éve nő három tő szőlő is, aminek termését a világ legfinomabb szőlőjének tituláltam és amiről megtudtam,hogy a "Csaba gyöngye" nevet viseli. A magnólia virágaitól nem tudok betelni, csak azt sajnálom, hogy rövid ideig tart a látvány, ezért aztán minden évben több tucat képet készítek róla. Ültettem lila iszalagot és remélem jövőre már szépen befutja a hátsó kertrészt, hogy igazán mediterrán hangulatban élvezhessük a medence szezont.
Az ablakokban mindig van muskátli, aminek öntözése most már családi feladat. Persze nem árt felügyelni a túlbuzgó kis kertészeket, akik nem sajnálják a vizet a növényektől...
A házhoz tartozik egy automata öntözőrendszer is, aminek nagyon örültünk, amikor kiderült,hogy a föld alatt megbújik, mert magunktól aligha jutott volna eszünkbe erre áldozni. Időnként fő funkciójának eleget téve a fű locsolását szolgálja, de legtöbbször a lányok (és bevallom én is) hűsölnek alatta a tavaszi, nyári melegben. Megunhatatlan, hangos kacagásokkal és sikításokkal teli egy-egy menet, ami után csurom vizesen, kórusban kiabálják, hogy "még egyszer még egyszer!" Sárga locsolókannájukkal ki-be rohangálnak, hogy aztán hagyományos módon is megöntözzék a virágokat.
Azt hiszem mogyoróvesszőnek hívják a csodafát. De hiszen a mogyoróvessző hírhedt a rendszabályozás, a finomnak, kíméletesnek nem nevezhető, népi nevelési módról. Biztos csíp, biztos fáj ha rásuhintanak valakire vele. Sose tenném és egyébként is,- aki a virágot szereti rossz gyerek nem lehet.

3 megjegyzés:

Vera írta...

Hű, ez tényleg érdekes, én se igen láttam még ilyen növényt.
Amúgy nekem is alakul a lista, hogy milyen növényeket szeretnék majd leendő kertünkbe, idén is csak nagyon nehezen álltam meg, hogy ne szerezzünk be többet. anyagi és egyéb praktikussági megfontolások miatt elhalasztottuk a növénybeszerzést, beértem néhány muskátlival, paradicsompalántával (amik nagy dézsában, erkélyen, irdatlan tempóban nőnek, öröm nézni!) A magnólia nekem is listán van, akármennyire rövid ideig lehet is élvezni. :)

Kellemes hűsöléseket és locsolgatásokat! Ilyen gondoskodás mellett kiszáradni tuti nem fognak a növények! :)

Vera

Névtelen írta...

utolsó mondat külön nagyon jópofa :))))

Annás írta...

Hű, ez valami gyönyörű!!! Remélem, még virágzik és holnap személyesen is találkozhatom vele...