RSS

2009. május 12.

A hölgy egy kissé bogaras




A "Na kislányom, ma mit játszottál az oviban?" kérdésemre az utóbbi időben minden alkalommal ugyanazt a választ kapom Hannától. Hogy bogarasat. És én ebből már tudom, hogy arról van szó, hogy a meglehetősen nagy óvodai udvaron, pár lánnyal együtt ők mindenféle tücsköt és bogarat szedtek össze aznap is. Elnevezték néhányukat Viviennek (nem tudtam kideríteni miért pont annak) meg Benőnek és dédelgették, csereberélgették, futtatták, reptették őket. Hozzáértek, megfogták, símogatták, kezük fején sétáltatták a remélhetőleg nem csípős egyedeket és még fészket meg házat is építettek nekik. Szerencsére nem látszik az arcom, amint ezeket a sorokat írom.. Összerezzenek, grimaszolok és csak nagy erőfeszítés árán tudom megállni, hogy ne mondjam Pfúj!. Én ugyanis sajnálom és tudom, hogy nem nagy dicsőség de undorodom majdnem minden négynél több lábbal büszkélkedő rovartól. Hogy mire képes egy szülő imádott gyermeke boldogságának érdekében? Én magam például arra, hogy megleptem Hannát egy remek kis szerkezettel, egy igazi nagyítós, tükrös, bogárfigyelővel. Ezzel a kis hengerrel alaposan megfigyelhető a csapdába ejtett bogár(ka) alulról, oldalról és felülről is. Viheti az óvodába is ha kedve tartja. Sőt, ha lehet inkább csak ott használja. Tegnap ugyanis főpróbát tartott Hanna és ez azzal járt, hogy különféle rovarok társaságát kellett közvetlen közelről élveznem és éjszaka is utolsó gondolatom elalvás előtt az volt, hogy vajon kiszedte -e Hanna azt a fekete páncélost a dobozból vagy most próbál kiszabadulni és bosszút állni rajtam az egyébként zseniális szerkezetért.

(A képen Eszter figyeli a nővérétől kölcsönkapott hengerbe zárt, ízeltlábút)

4 megjegyzés:

turicsalad írta...

Tényleg zseniálisnak tűnhet ez a szerkezet, de bennem is vegyes érzések kavarognak , ahogy e sorokat olvasom. tiszteletem azoké, akik kedvelik a rovarokat, de nekem mostanában nem nagy kedvenceim. Mióta pár napja az éjszaka közepén egy tücsköt sepertem le a karomról, és azóta is fel-felbukkan egy-egy aházban, tényleg kezd rovarfóbiám lenni, pedig egy kertes házban gyakrabban fordul elő. Az udvaron két napra rá tudományosan megfigyeltünk egy tücsköt, az oké volt, ott nem volt hideglelésem, de benn a házban, jájj! :)

Én is abban bízom, hogy lányaim nem lesznek ekkora fenntartással a rovarok iránt! Bár Kinga már nemigen kedveli őket most sem, inkább Csilla az, aki megfogná őket, egyedül a pókhálótól fél... :)

További kellemes megfigyeléseket, és remélem, tényleg biztonságos a bogárfigyelő. ::))

Vera

Judit írta...

Szia Ágnes!

Jaj, nem irigyellek és ismerős az érzés, a lányok is összefogdosnak mindent ami él és mozog. Na, mondjuk a vizsgálat után már nem sokáig...
Én is irtózom a legtöbb kicsi, soklábú, fürge dologtól.
Spenótos nokedli valóban a ronda de finom kategória, lehet, hogy nyitok is egy ilyet ;-)

Puszi Nektek!

Judit

sedith írta...

Azért klassz lehet. Én különösebben nem idegenkedem (minden) bogártól, és próbálom is Krisztát rávenni a megfigyelésre. Érdeklik is, szerencsére. Már amennyire egy háromévest érdekelhetnek.

Képzeld, veletek álmodtam az éjjel. sok mindent. Nem tudnám elmondani, de ti is jártatok Erdélyben, mi is otthon nálatok, szóval sokat utazgattunk. :D

Köszi a "pénzes" infót, de nálam nem működik. és nemcsak nálam. De mindegy, úgysem akartam meggazdagodni. :D
Puszillak, Edith

HJuice írta...

Nagyon haragudtam magamban a múltkor egy anyukára, aki szó szerint ordibált a kislányával a játszón, mikor szegény egy hernyót vitt oda a kezében megmutatni...! Mert hogy az fúúúújjjj, és undorító... Nem állítom, hogy én minden rovart szeretek (sőt), de szúnyogon, kullancson kívül mást nem csapunk le, nem taposunk el. A pókokat is maximum odébb költöztetjük. :)
Hanna játéka pedig ismerős: Zsófi a múltkor az arborétumban "barátkozott össze" egy szép zöld hernyóval, és miután meggyőztük, hogy hadd maradjon szegény a természetes környezetében, még háromszor visszaszaladt elbúcsúzni tőle. És mindjárt 8 éves... :)))