Irtó kreatív szlogen szerintem. A Vízmüveké, akik ma nyílt napot tartottak és így bárki betekintést nyerhetett a Gellérthegy gyomrában lévő Gruber József (Budapesti Műszaki Egyetem Áramlástan tanszékének vezetőjéről elnevezett) víztározó medencébe. A programot Zoltán szemfülességének köszönhetjük, ő hallott a rádióban a kihagyhatatlan lehetőségről, így tíz órakor már azt próbáltuk kitalálni az egymás mellett elhelyezkedő vizes tartályokból, egyenesen a poharunkba csurgatott vízről, hgy vajon ásványvíz vagy csapvíz. Én, a pesti víz rajongója, a helyes megfejtés után kicsit mosolyogva figyeltem, ahogy sokan drága ásványvíznek hiszik a "közönséges" csapvizet és még meg is dícsérik. Mondjuk a dícséret helyénvaló, mert Európában egyedülálló módon kiváló minőségű csapvíz kerülhet Budapesten a poharunkba.
Kinyitjuk a csapot és folyik belőle a víz. Annyira természetes, hogy el is felejtünk azon gondolkodni, hogy honnan érkezik. Most, hogy gyerekeim vannak fel kell készülnöm az ilyen kérdésekre is, hát itt a remek alkalom, hogy ne valljak szégyent ha ezzel kapcsolatos kérdés érkezik. Láttam már képeket a futurisztikus tölcsérekről, a cseppkőbarlanghoz hasonlító csarnokról de élőben még sosem láttam.
Most idegenvezető kíséretével bekukucskálhattunk a monumentális terembe, ahol magával ragadó a mozdulatlannak tűnő türkizkék víz látványa. A lányoknak elmagyaráztuk kicsit leegyszerűsítve, hogy innen indul a víz, amit otthon a csapból kifolyatunk. Víztakarékossággal kapcsolatos játékos feladatot oldottak meg és magam is meglepődtem azon,hogy pontosan tudták , hogy a két gombos wc öblítőn melyiket kell megnyomni kis- és nagydolog után vagy hogy a mosogatógéppel való mosogatás bármily hihetetlen de víztakarékosabb, mint a vízfolyatós kézi.
Levezetésképpen vízfestékkel festhettek nemcsak a lányok de én is, amit csak nagy nehezen akartunk abbahagyni. Indulnunk kellett, mert a programnak nem volt vége, kíváncsiak voltunk a világ egyetlen asszimetrikus víztornyára is, aminek a tetejére mindenképpen fel szerettünk volna jutni, így Budafok felé vettük az irányt. Pici sorbanállás után a lift már vitt is fel bennünket az óriási tölcsérbe, ahol a lányok egyáltalán nem megszeppenve sétáltak a bádogtetőn és nézték a panorámát.
Már megvan a jövő évre tervezett program is. Akkor a kukásautók útját követjük nyomon. Azt hiszem aligha találhatnánk érdekfeszítőbb programot a gyerekeknek. Bevallom, én is alig várom.