De csak a dalban, amit mostanában énekelgetek Hannával. Még néptáncos koromban tanultam, úgy szól, hogy "Kiszáradt a bodzafa huh, bodzafa hol hálunk az éjszaka ejehaja huh. Vagy asztalon vagy padon huh. Vagy padon, vagy te nálad angyalom ejehaja huh."
Az utcánkban szerencsére élnek és virulnak a fák, kínálják virágjaikat, hogy aztán nagymamám receptje szerint elkészítsem belőle a bodza üdítőt. Idén mintha korábban figyelmeztetett volna a bokor, hogy időben keressem elő az üvegeket (az is nagymamámé volt) és legyen otthon citrom és cukor is.
A lányokkal együtt szedtük le az illatos bodza tányérokat, kosarukba tették, szagolgatták. Az üdítő nedü elkészítésében már csak Hanna segédkezett. Látszott, hogy van gyakorlata. Az óvodában is ő volt a fő segédje Ági néninek, itthon már rutinosan mosta le a virágokat, majd szisztematikusan bedugdosta az üvegbe a citromkarikákat.
Van néhány csatos üvegem és pár formás, hosszú nyakúm is. Majd abba töltjük, ha eljön az ideje. Hét lakat alatt kellene őriznem, de persze nem fogom, így előre tudom, hogy alig egy hónap alatt mind elfogy.