"Köszöntjük a Kipszer dolgozóit!" harsogta a hangszóró a május 1-i felvonuláson, ahová apukám vitt magával és ahová én mindig olyan boldogan kísértem el. Szerettem a forgatagot, a lufikat, a nevetős embereket és a virslit is. Igen, nekem kellemes emlékeim vannak azokból az időkből. Gyerekként csak a szépre emlékszem, nyilvánvaló, hogy nem foglalkoztatott a politika ahogyan az se ki integet a tribünről ott a macskaköves felvonulás téren. Teteszett a mozgalmi dalok ritmusa, így aztán most is, elénekeltem hogy "Itt van május elseje énekszó és tánc köszöntse"...bár a szövege megkopott és sok helyen csak lalalázom.
A nagy tömeget azóta nem szeretem, így reggel viszonylag korán indultunk a Ligetbe, hogy még kényelmesen és tülekedés nélkül körhintázzanak a lányok egyet (kettőt). Később Esztert katicának, Noémit cicának, Hannát pedig tündérnek festették ki az egyik sátorban, majd így sétáltunk a forgatagban, ahol bizony szinte minden szembe jövőnek mosolyt csaltak az arcukra. Ettünk palacsintát és még huszas éveimben rajongásig szeretett énekesem, Charlie koncertjét is közvetlen közelről élvezhettük.
Porosan, koszosan, maszatosan, és annyira fáradtan értünk haza, hogy a lányok zokszó nélkül tűrték, hogy lemossam katica, cica és tündér arcukat..