Anyák napja ovis módra






La a kalappal az óvónénik előtt, hogy ilyen szép és tartalmas műsort tanítottak be a gyerekeknek. Hogy mindenkinek jutott egy kis szerep. Annak is, aki bátortalan vagy nem szeret szerepelni és annak is, aki nagyon is. Volt közös dal, szép koreográfia. A legmeghatóbb az a rész volt, amikor minden kisgyerek odaállt anyukája elé és az ajándék átadása előtt a következő versikét szavalta el:

"Anyukámat meglepem, de kicsi a tenyerem. Nem fér bele annyi virág amennyire szeretem. Kis kezemmel mit adhatok? Talán az egész világot vagy talán ami ennél is több, e néhány szál virágot."

Kaptunk tátikát, amit majd kiültetek a kertbe és kaptunk egy hímzett képecskét, aminek pedig a hálószobában lesz a helye. Olyan csinosak és nagyok voltak. Olyan büszke voltam Hannámra, ahogy eljátszotta a kis kertész szerepet és ahogy önállóan elszavalta versikéjét:
"Teleraktam kiskertemet virággal. Tulipánnal, kéknefelejcs bokrával. Rozmaringot is ültettem közéjük, a szomszédom is -tudom- fog belőle kérni.

majd egy másikat már egyik ovistársával együtt:

" Ébresztem a rigót és a vidám cinegét, dalolja mindegyik legszebb énekét. Ébresztem a szívem, hogy forróbban dobogjon, az én édesanyám mindig mosolyogjon."

ui: Esztert és Noémit nem vittem magammal. Anyukám vállalta, hogy vigyáz rájuk, pedig nagymamákat is szívesen láttak az ünnepségen. Ő is úgy gondolta, mint én, azaz attól tartott, hogy a kicsik, Hanna iránt érzett rajongásból állandóan nővérükhöz futottak volna, és pusztán szeretetből, elrontották volna az ovisok műsorát, amire pedig olyan lelkiismeretesen készültek. Sajnos egy anyuka másképp gondolta és pontosan az előbb leírt forgatókönyv játszódott le. A kicsi beszaladt a szereplők közé, anyuka hagyta vagy csak képtelen volt hatni rá. Szerencsére nem tartott sokáig a malőr és még nagyobb szerencsére nem érintette Hanna szereplését de elgondolkodtatott, hogy vajon miért gondolják egyesek, hogy azért mert pici gyerekeik vannak, bármit megtehetnek, mert elintézhető a kínos pillanat a "Dehát olyan cuki" felkiáltásokkal..

You Might Also Like

3 megjegyzés

  1. Szerencsés vagy! Nekem nem volt kire bíznom Ákost, mert evidens volt, hogy a nagymama részt vesz az ünnepségen (örültünk, hogy eljött), a barátnőim pedig az ugyanakkor tartott ovis anyák napján ültek egytől-egyig. Így magammal vittem Ákost, és annak érdekében, hogy ne tegye tönkre a műsort a szaladgálásával, vagy amiatti sírásával, hogy nem engedem hancúrozni, a műsor kb. 80%-át az iskola folyosóján töltöttem. Zsófi versrészleteiről szerencsére nem maradtam le, de mire megkaptam a virágom, Ákos már a földszinti portás néninél garázdálkodott... :(

    VálaszTörlés
  2. Én is pont tegnap gyönyörködtem legnagyobb leánykámban, nálunk is tegnap volt az anyák napi ünnepség. Én is szerencsés vagyok, mert a férjem be tudta vállalni a két kicsit (nem véletlenül mára időzítettük a banki ügyintézést, ami miatt szabit kellett kivennie), és örültem, hogy 7 hónap után először csak Kingára figyelhettem. :) Nálunk is volt anyuka, akinek ott volt picije, volt sírás is, de inkább az ovisok izegtek-mozogtak, nem nagyon bírták végigülni a saját műsorukat. de nagyon aranyosak voltak! :) kicsik még, ez is bravúros volt tőlük.
    Én is kaptam virágpalántát, én is ültetek ma! ::)) ha mindig palántát kapok anyák napjára minden leányzótól, pár év múlva virágos kertet is meg tudnék velük tölteni. Tök jó! :)

    VálaszTörlés
  3. Az én fiam nehezen adja magát szereplésre. De idén nagyon készült az ovis anyák napi ünnepségre és közben néhányszor azt is a fülembe súgta, hogyha lehet papa vigyázzon inkább kicsi Dávidra, ha majd eljön a nagy nap - nehogy a műsort megzavarja. Úgy tettünk ahogy kérte. És köszönöm is neki, mert így valóban bele tudtam magam élni a kedves műsorba...

    VálaszTörlés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes