Csivirintem csavarintom szomszéd asszony kontyát, kicsavarom, becsavarom szomszéd asszony kontyát. Ismeritek a dalt? Mi elég gyakran énekeljük a lányokkal, sőt motanában az ő fejük búbján is ott díszeleg egy igazi konty. Zsófi kollegina nemrég meglepett három, gondosan felcsavart lábszárvédővel, hogy én is tudjak majd olyan frizurát készíteni a lányoknak, mint amilyen neki van időnként. A kontyról mindig azt gondoltam fiatalabb koromban, hogy öreges, csak vénkisasszonyok hordják. Később meg, hogy csak táncosok, azok közül is főleg a balettosok. Ma már csak egyszerűen tetszik. Elegáns, kedves és olyan rendes kislány benyomását kelti az, aki viseli. Az tudni kell, hogy nem vagyok túl ügyes a lányok frizurakészítésében, de arra azért törekszem, hogy rendezett legyen hajuk, főleg ha iskolába, oviba mennek. Hajráf, hajgumi, csatok tömkelege segít abban, hogy ne csak úgy kibontott, lógó hajjal jelenjenek meg a lányok nevezetes vagy kevésbé nevezetes eseményeken. Mondjuk egy évnyitóra, évzáróra, anyák napjára nem szívesen engedném őket lógó hajjal, de például sajnáltam a zongora koncerten játszó kislányt, akinek nem tűzte el anyukája a haját, ami így a játék közben az arcába és a zongorára borult. Komolyan. Csak egy csini csatt vagy hajráf kellett volna. Szóval ha nem is járnak minden nap szorosan befont coffokkal vagy különleges hajkölteményekben iskolába, óvodába, azért különleges alkalmakkor vagy fotózás előtt biztosan szánok a készülődésből pár perccel többet a hajformázásra. Nekem sosem volt vállnál hosszabb érő hajam, elég hamar rá kellett jönnöm, hogy jobban járok egy jól megválasztott rövid frizurával, így 19 éves korom óta ezzel kell beérnem. Hanna, Eszter és Noémi viszont hallani sem akar bubifrizuráról. Mondjuk nem is erőltetem, mert jól áll nekik a hosszú haj, Hannának pedig igazi ékessége hullámos, dús loknija. Így aztán kénytelen vagyok fejleszteni csekélyke frizura készítő tudásom. Mondhatni továbbképzésre járok. Hanna osztálytársának anyukája olyan fonás technikákat mutatott nekem, hogy tátva maradt a szám. Ő tanított meg a parkett fonásra, ami persze elsőre nem sikerült, de szorgalmasan gyakorlom, már ha van rá önként jelentkező. Mert sajnos nálunk a fésülködés eléggé hangos folyamat szokott lenni pedig beszereztem fésüléskönnyítő hajsprayt és egy fodrászat is megirígyelhetné azt a fésűválasztékot, amivel rendelkezünk. Hiába fésülöm óvatosan Hannát, az első mozdulat után visít vagy jajgat. Minden alkalommal elmondom neki, hogy örüljün, hogy hullámos haja van, más nők egy vagyont költenek arra, hogy begöndörítsék hajukat- ő egyenes hajzuhatagról álmodik. A kicsik közül Noémi tűri a legjobban a fésülést, Eszter is szeret nyafogni közben... No ennyi bevezető után íme, hogyan készíthetünk pofon egyszerűen kontyot lányainknak megunt és felgöngyölített harisnyából, lábszárvédőből vagy zokniból. Aztán lehet vitatkozni azon, hogy a végeredmény decens, konzervatív, nagylányos vagy csini. 1. Készítsünk erős gumival egy lófarkat! 2. Húzzuk rá a felgöngyölített zoknit vagy lábszárvédőt! 3. A kilógó szálakat pálmafa alakban osszuk szét a körön! 4. Erősítsük meg újra egy erős gumival! 5. A kilógó tincseket csavarjuk körbe a zokni mentén és csattal igazítsuk, erősítsük meg. Íme a végeredmény: Frizurakészítő tanfolyam pedig tényleg létezik, nemrég a Baba-Mama Expón ismerkedtem meg egy szimpatikus fodrász hölggyel, aki az önként jelentkező kislányok hajából bámulatos ügyességgel varázsolt különleges frizurát. Akkor beszéltünk arról, hogy tarthatna tanfolyamot lányos anyukáknak. Nemrég jött az email, hogy egy női frizura áráért lehet jelentkezni. Megyek, megkeresem az elérhetőségét.
Biztosan hallottatok a Budapest Beyond nevű a hagyományos és kissé unalmas idegenvezetésen túlmutató városnéző sétákról, amelynek egy bizonyos Baglyas Gyuri a vezetője. Még nem? No hát akkor most itt az ideje. Gyuri és gondosan összeválogatott kollégái azzal tűntek fel, hogy Budapest kevésbé népszerű, ám sok izgalmat rejtő kerületeiben tartanak idegenvezetést vagy ahogyan a honlapon is szerepel szocio kulturális sétákra invitálja az erre fogékony közönséget. " Városélmény. Legendák a múltból. Kreatív játékos feladatok. Szórakoztató történelem. Interakció Budapesttel és egymással. Személyes emberi találkozások. Illusztrációk. Összefüggések. Pihenés és tanulás. Alternatív helytörténeti ismeretek. Bekukucskálások. Nyitott és felkészült vezetők. Színes városi hangulatok. Titkok és rejtett helyek." Leginkább a nyolcadik kerületben, méghozzá úgy, hogy bejutsz közben kapualjakba, körfolyosós házakba vagy éppen egy muzsikus cigány otthonába is. Bezsebelt már jó pár díjat, sokan írtak róla és én csak a kedvező alkalomra vártam, hogy kipróbáljam milyen is egy ilyen Budapest Beyond séta. A kedvező alkalom Karácsony formájában aztán elérkezett. Zoltánt leptem meg városnézésre beváltható kuponnal. Némi telefonbeszélgetés és egyeztetés előzte meg a vásárlást, mert ezúttal nem csoportos, hanem két személyes, privát túrát kértem és nem a "nyóckerben", hanem a játszóházunk környékén, a Gozsdu udvar mellett, a Király utca környékén. Zoltán nagyon örült a nyakkendőn, elektronikus kütyün vagy pizsamán túlmutató ajándéknak és csak arra vártunk, hogy kitavaszodjon, mert mégiscsak kellemesebb tavasszal mászkálni a kis utcákban, mint hidegben, latyakban. Idegenvezetőnk Anna aztán elvitt minket a kevésbé ismert kis utcákba, ahol időnként a falfirkákat, street arts-ot elemeztük aztán hosszan beszélgettünk a város egyetlen zsidó rituális fürdője a Mickve előtt, amelynek felfedezése azért is volt nagy élmény, mert nemrég volt szerencsénk a Pesti Színházban látnunk a MIKVE című színdarabot, amelyben olyan nagy színésznők is játszottak, mint amilyen Eszenyi Enikő, Papp Vera és Börcsök Enikő. Anna egy csomó olyasmire hívta fel a figyelmünket, ami mellett csak úgy elmentünk volna. Hozott magával a régi belvárosról készült fotókat. Összehasonlítottuk az azon látottakat a mostani állapotokkal és sajnáltuk, hogy már nem jár a Klauzár téren a villamos. Megtudtuk, hogy miért hívták a Király utcát a háború előtt Zsidó utcának, hogy tele volt kis boltokkal és hogy ezt jobban el tudjuk képzelni felolvasott nekünk egy részletet Krúdy egyik elbeszéléséből. Körülnéztünk a Király utca valaha szebb időket látott, ám a "legrégebb" jelzővel ellátott házában. A több, mint két órás sétánk a Madách téren ért véget, ahol Anna egy érdekes történetet mesélt el arról, hogy az oszlopos, vörös téglás épületkomplexumot az amerikaiak szovjet film díszleteként emlegetik, míg a szovjetek New York tökéletes díszletét találták meg benne régen. A túrát csak olyanoknak ajánlom, akik feltételek nélkül imádják Budapestet. Igen. Kutyakakistól, hajléktalanostól, graffitistől... Olyanoknak, akik hajlandóak felemelni a fejüket, hogy meglássák mi van a szemmagasságon túl. Olyanoknak, akiknek természetes a sokszínűség, a másság. Akiket érdekel mit mesél egy málladozó vakolat, egy felirat, egy régi reklámtábla. Mert Budapest sokkal több a Lánchídnál, a Halászbástyánál és a Hősök terénél. Csak sajnos nem mindenkit érdekel mi van azon túl.