Éppen vacsorát főztem a konyhában. Mellettem az étkezőasztal körül ott rajzolgatott mindhárom lányom. Velünk volt még Barbara, Zoltán igen sikeres és a pénzügyi világban nagyra becsült barátnője, aki időnként, amikor hazatér Londonból, nálunk is eltölt egy pár órát és minimum egy éjszakát. Szóval színeztek, csacsogtak, firkáltak a lányok, amikor Noémi arra bíztatott bennünket, hogy találjuk ki mit fog most lerajzolni. Találgattunk felváltva, aztán látva hogy a megfejtés közelében se járunk, adott egy kis segítséget. Azt mondta olyasmit rajzol le, ami nem létezik igazából, csak elhisszük, hogy van...
-Mikulás! -kiáltotta Barbara én meg a tűzhely mellől egyszerre vertem őt szemmel és pukkadoztam a nevetéstől, hogy a fenébe, nehogy már így és most tudják majd meg a lányok, hogy a Mikulás valójában nem létezik. Persze gyorsan korrigáltuk a meggondolatlan megfejtést és eljátszottuk, hogy csak nyelvbotlás volt az egész. Mondjuk nem kellett sokáig magyarázkodnunk, mert Hanna, Eszter és Noémi egybehangzó véleménye az volt, hogy Barbara tévúton jár, rossz a megfejtés, hiszen a Mikulás nagyon is létezik.
Bizony. Az enyémek Hannával együtt még hisznek a Mikulás mesében. Hannát teszteltem így is úgy is és meggyőződésem, hogy nem tetteti, hanem valóban elhiszi az egész mesét. Persze vannak kérdései, de nem firtatja a válaszokat túl sokáig.
Cipőt pucoltak mind a hárman. Noémi az én kis kitaposott cipőmet is kifényesítette és Zoltánét is a többi mellé készítette. Amióta van kandallónk, már nem az ablakba rakjuk a cipőket. Sokkal egyszerűbb azt magyarázni, hogy a kéményen keresztül jön be a Mikulás és mitagadás nagyon szeretem a feldíszített hangulatát. Kicsit sajnáltam, hogy nincs annyira hideg, hogy be is gyújtsunk....Gyorsan megszavaztuk azt is, hogy idén nem tejet készítünk ki a Nagyszakállúnak, hanem forralt borral örvendeztetjük meg. Nem is értették miért örülök én ennek annyira...
Szóval süti, forralt bor az óriás csészében, cipők szépen sorban és a levelek, amelyek sosem kerültek feladásra, de kimagyaráztam valahogy a dolgot és úgy ítéltük meg, hogy így, személyesen kézbesítve is jó lesz neki, majd meglátják másnap, hogy magával viszi.
Alig várom ilyenkor, hogy elcsendesedjen a ház. Hátra volt még két olajos masszírozásom, mivel reggel a három adventi naptárból kettőben ezt a kupont találták a lányok. Volt mikulásos mese majd végre leosonhattam az alsó szintre. Megittam a forralt bort, megettem a kikészített süti felét és ezúttal rendet hagytam magam után, mert Noémi az egyetlen rendszerető gyerekem nagyon aggódott, hogy a tavalyihoz hasonlóan idén is felborított csésze és morzsa fogadja őket reggel, csak mert túlságosan sietett éjjel a Mikulás.
Reggel aztán nagy boldogság volt látni a sok kis meglepetést a csizmákban. Hanna boldog volt, hogy teljesült kívánsága és kapott virgácsot. A kicsik inkább nehezményezték a dolgot és egy mozdulattal áttették Zoltán cipőjébe mindkettőt, pedig a Mikulás által hagyott levélben egyértelműan az állt, hogy őket illeti a sok civakodásért, irígykedésért.
Reggel piros ruhában mentek oviba, mert megbeszélték a csiga csoportban, hogy így viccelik meg az ovis Mikulást.
Hannáéknál idén is beöltözött Fenyő tanár úr, de ahogy Hanna mondta, csak a móka kedvéért. Az igazi, az éjjel járt nálunk.
Ja. Mostanában Martha Stewart ötlete nyomán így csomagolom a csokikat. Mondanom se kell óriási sikere van. :-)
