Volt egy hét, amikor együtt táboroztam a lányaimmal. A Gipszkorszak számos tematikus táborai közül idén a lányok a főzős-alkotós hetet választották. A Chefparade főzőiskolával együttműködve rendeztük be a külön termet mobil konyhává, ahol olyan finomságok születtek, mint a burritó, pasta carbonara, csirkefalat, sajtos mártogatós, túró rudi, barackos kekszes süti, és smoothie (amit előbb meg kellett tanulni kimondaniuk). Készítettek indonéz sült banánt, a házi chicken nuggets-et, snidlinges dip-et, hogy csak néhányat említsek.
És bár a főzés veszélyes üzemmód, senki sem sérült meg nagyon de azért volt, aki megtanulta, hogy a kés éles, a reszelő pedig szúrós.

Azt ették ebédre amit főztek és engem is meglepett de senki nem maradt éhen.
A főzős rész a Chefparade animátorára maradt, én a Gipszkorszakos résznél aktivizáltam magam így aztán egyszerre voltam a lányaim anyukája és animátora.

Délutánonként szokás szerint kimenős programok voltak, így eljutottak a Miniversumba, a Bazilika tetejére, a Minipoliszba és a Városligeti tóhoz is, hogy csónakázzanak.




Az utolsó napon a szülőket is meghívtuk, hogy a gyerekek megvendégelhessék őket saját főztükkel. Megnyalták mind a tíz ujjukat és pedig azóta kicsit túl gyakran készítem az ott ellesett burritót.



A lányok azóta ha lehet mégjobban szeretnek segíteni a konyhában. Ha valamit sütök szinte veszekednek ki segítsen. Kár, hogy az összepakolásnál, rendrakásnál már nem tolonganak pedig megtanulták a főzőtáborban is és tőlem is sokszor hallhatták, hogy a sütés főzés a mosogatással, elpakolással ér véget.

Hannát egy ideje nagyon foglalkoztatja a divat. No nem olyan majomkodóan se nem plaza cicásan csak amennyire egy tíz és fél évesnél ez még normális. Az egész akkor kezdődött, amikor divatba jöttek a Csilivili Lili foglalkoztatók, azok a füzetek, amelyekben különböző stílusú ruhákat lehet sablonnal, színes papírral és matricával kreálni előre megrajzolt modellekre. Minden alkalomra (fogtündértől, Mikulástól, névnapra, szülinapra) ezt kért Hanna majd húgai is persze, így aztán van menyasszonyos, alkalmi ruhás, estélyi ruhás, party cuccos és még ki tudja milyen.



A második lépés az volt, amikor az egyik farmer hatású leggingsét szétvagdosta. Itthon hordhatta, utcára nem engedtem benne pedig később láttam, hogy sok lányka pont ilyet hord, hogy úgy látszik divat lett a kissé közönséges, mindkét comb elejénél lyukacsos nadrág.


Aztán egyik ismerősünk odaadta a nála csak porosodó műanyag próbababa torzót, ami Hanna szobájának tartozéka lett és időnként kollekciókat tervez rá. Azon a bizonyos emlékezetes "ittalvós" szülinapi zsúron is ez volt a meghívott barátnők fő tevékenysége. Divatbemutató, ruhatervezés. Én a magam részéről roppant módon élveztem a showt.


Nos ezek után érthető, hogy miért csillant fel a szemem, amikor megtudtam, hogy Divat és Stílus tábor indul a Millenárison. Az elsők között fizettük be Hannát és testvéreit és csak hab volt a tortán, hogy osztálytársnői közül egy csomóan csatlakoztak, így igazán jó buli volt az öt napos tábor, amelynek során megismerték a négy évszak típust, tanultak a színekről és azoknak összhangjáról, készítettek kollázst, vászon táskát festettek kreatívan, szoknyát varrtak, pólót terveztek majd az utolsó nap egy divatbemutatóval kedveskedtek a szülőknek.
Itt aztán kiélhették magukat. Szakavatott stylistok segítették őket, ötleteket adtak, biztattak.



A legjobban a virágszirmokból készült kreációk tetszettek. A festett szatyrokat használom a bevásárláshoz, Hanna rajzait pedig dossziéban gyűjtöm, mert bizony gyakran kanyarint papírra stilizált női alakokat mindenféle ruha kollekcióban, amelyek közül néhányat én is elfogadnék ha lenne aki megvarrja.










Most amikor ezeket a sorokat írom egyébként éppen egy csajos "ottalvós" buliban van, ahol barátnőjének igazi divattervező anyukájának hála egy igazi divatszalonban, nevezetesen az Artista Fashion stúdióban egy igazi divatbemutatón dolgoznak így három nappal iskolakezdés előtt.